"Egy rendkívül tanulságos tény: Szent Józsefnek álmában megjelenik az angyal és az Úr nevében megparancsolja neki, hogy meneküljön a kis Jézussal és Máriával Egyiptomba, mert Heródes a gyermek életére tör.
Csupán emberileg gondolkodva: nem lett volna könnyebb és egyszerűbb, ha Isten Heródesnek életét veszi, mondjuk egy hirtelen gutaütéssel?
De nem így történt: A vérengző, kegyetlen, istentelen, erkölcstelen Heródes tovább él, uralkodik, kegyetlenkedik és dőzsöl. A Szentcsaládnak pedig tél közepén, éjjel menekülnie kell, a nélkül, hogy otthonától búcsút vehetne, intézkedhetnék szerény bútorzata, ácseszközei, holmijai felől és távoznia kell egy idegen országba, amelynek nyelvét, szokásait nem ismeri, át kell vonulnia a nagy pusztán, ennek vízhiányával és ezer veszélyével …
Pedig ha az Atyaisten valakit szeretetével és különös gondosságával kiemelt, hát az a Szentcsalád volt: isteni Fia, a bűntelen Szűz Mária és Jézus nevelő atyja. Igen, Isten gondolatai nem emberi gondolatok, de mindig végtelenül bölcsek, amiről majd csak a másvilágon fogunk meggyőződni.
A Szentcsalád a tél hidegében vándorol Egyiptom sivatagain át, pénztelenül, koldusosan, a vízhiányos, homok-szeles, rabló veszélyes, ismeretlen utakon. Hányszor kínozhatta őket az éhség és szomjúság. Mária talán csak leszakított rongyaival fedte be a kis Jézus testét.
A festők pedig a Szentcsalád útját rózsákkal hintik tele, jelképéül a jó Isten csodálatos szeretetének, áldásának, védelmének, amely felülről állandóan kísérte az üldözött, számkivetett, koldus vándorokat, földi szemmel nézve a szánandó, nyomorult szerencsétleneket, a valóságban pedig a világ legáldottabb, leggazdagabb, legboldogabb teremtéseit, Isten legdrágább kiválasztottjait!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.