2018. július 28., szombat

"Megtartja?"

Az alábbiakban Albertné Görgey Zsuzsanna, az „Adj életet a gyermekednek” Facebook-csoport szervezőjének írását közöljük.

A 2017 közepe óta működő életvédelem, abortusz témájú beszélgetős csoportunkban többször felmerült az orvosi hozzáállás kérdése a várandósság megállapításakor és a különböző genetikai vizsgálatok folyamán. Tudományos tény, hogy a magzat fogantatásától élő emberi lény, akinek 4-5 hetes korára már dobog a szíve, és mire a várandósság megállapítására sor kerül, már érzőidegekkel és minden jel szerint érzésekkel is rendelkezik. Róla hoznak döntést ekkor.
„Megtartja?” Ez tehát a kérdés, amelyet feltesznek a legelső nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. A legtöbb kismamát, akár várta, akár nem egy új élet érkezését, a friss élmény még valósággal sokkolja, és ekkor még nekik szegezik ezt a súlyos kérdést is.
Valóban dönthet úgy, hogy nem vállalja a babát, nem akar általa anya lenni, de ennek a döntésnek a megfogalmazását, kimondását nem lehetne inkább meghagyni neki?
Vagy az évi több mint 30 000 abortusz ilyen szinten fásulttá tette volna a magyar orvosokat, hogy már nem is képesek a magzatot életnek tekinteni? Csupán mint valami odvas fogról, ítéletet hoznak gyorsan a feje felett? Esetleg az abortuszt végrehajtani kénytelen orvos munkáját igyekeznek könnyíteni ezzel? Nem értjük.
Az eredeti hippokratészi orvosi eskü szövege, még ha ma már nem is merik megfogalmazni, mindig ott fog visszhangozni az emberek fejében, reméljük az övékben is: „…nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához…”
Természetesen ez így ma már nem hangozhat el, mert a nőgyógyászati rezidensképzésben még az egyetem végzése alatt kötelező bizonyos mennyiségű műszeres befejezés elvégzése. Mivel elhalt magzatokból kevés van, így gyakran előfordul, hogy élőket is el kell pusztítaniuk a leendő orvosoknak. Ez attól függetlenül, hogy a későbbiekben vállalnak-e abortuszt vagy nem, örökre kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkükben.
És a „Megtartja?” kérdés még többször, több egészségügyi szakember szájából elhangzik ismét. Tévesen sugallva, hogy a magzat elpusztításával megoldódnak az esetleges anyagi, párkapcsolati, egyéb gondok miatt felmerülő problémák, hogy visszapörgethető az idő kereke a várandósság létrejötte előtti pillanatokig, és minden úgy folytatódhat majd, mintha mi sem történt volna. Ez pedig nem igaz. Soha többé nem lesz már ugyanaz.
A beavatkozást ugyan ma már jótékonyan altatásban végzik, így a kismamáknak nem kell szembesülniük a gyermek testének szövetenként történő eltávolításával, azonban az ezt követő hatalmas üresség érzése, a könnyek közt ébredés, a visszafordíthatatlan történés súlyának viselése rájuk hárul.
A lelki dolgokon túl a fizikai következmények sem elhanyagolhatók. A beavatkozás során igen gyakran sérül a méh záróizomzata, így többé nem képes betölteni magzatot óvó, védő funkcióját, és ez a későbbi várandósságoknál koraszüléseket, vetéléseket eredményez. Az első terhességet abortusszal befejező nők 10 százalékánál életre szóló meddőséget, beágyazódási és megtapadási nehézségeket okoz. Mivel az orvos dolga a biztonságos méhürítés, a sokszor erőteljes, alapos kaparás megsértheti a méh nyálkahártyáját, a belső kötőszöveteket.
Azt gondoljuk, mi, a témával napi szinten foglalkozó emberek, hogy ha tényleg, mindenre kiterjedően valós információkat kapnának a kismamák, ha az orvosi rendelőben nem csak ez a kérdés hangzana el, ha megemlítenék, hogy milyen segítő szervezetek, alternatívák vannak az abortusz szomorú lehetősége mellett, akkor minden másképp történne.
Amennyiben az orvos gratulálna például az anyasághoz egy halvány mosollyal a „Megtartja?” hideg kérdése helyett… Főleg, miután már látta a kismama a szíve alatt formálódó magzat ultrahangos felvételét. Hiszen az élet a legnagyobb érték a világon, annak ellenére, hogy manapság igyekeznek ezt elfelejteni. Nincs más hozzá fogható. Minden ember egyedi, páratlan és megismételhetetlen csoda. Gyermek lehet még másik, talán, de már nem lesz ugyanaz.
Ahogy mi, felnőtt emberek is páratlanok, egyediek és különlegesek, értékesek vagyunk.
Hozzánk bátran irányíthatnak várandós kismamákat az egészségügyi szakemberek is. Csoportunkban az életvédelemmel foglalkozó segítő szervezetek képviselői is megtalálhatók olyan anyák mellett, akiknek ilyen-olyan élethelyzetekben kellett már döntést hozniuk. Valós tapasztalatokat osztanak meg.
Az Adj életet a gyermekednek Facebook-csoport elérhetősége: https://www.facebook.com/groups/adj.eletet.a.gyermekednek//
Forrás: Adj életet a gyermekednek Facebook-csoport

2018. július 22., vasárnap

Hogyan ments meg egy romokban levő házasságot?


Mindenhonnan van visszaút - csak kevesen veszik a fáradságot, hogy meg is tegyék ezt az utat. Pedig ha mindkét fél részéről él a hajlandóság, minden házasságot rendbe lehet hozni.

1. Hagyjátok abba a játszmázást!
Valószínűleg mostanra ha kell, ha nem, alávágtok a másiknak, hibáztatjátok, és kinek-van-jobban-igaza harcokat vívtok. Tessék abbahagyni, és felelősséget vállalni a másikért és a kapcsolatért. Semmi értelme annak, hogy egymás ellen játsszatok, ott az egész világ, amivel meg kell küzdeni. Ahhoz, hogy a házasságotokat rendbe tegyétek, először egy csapatban kell játszani.

2. Ne titkolj el semmit!
Minden kapcsolat legtutibb megrontói azok az apró (vagy nem is olyan apró) titkok, amikről nem szeretnénk, ha a másik tudna. Olyan cselekedeteink, amiket ha ő tenne velünk vagy ellenünk, akkor nekünk rosszul esne. Olyan dolgok, amiket meg kellett volna tennünk, de nem tettük meg. Ezek olyan dolgok, amik centinként távolítanak bennünket a másiktól, és azt okozzák, hogy elkezdünk kritikusak lenni életünk addigi nagy szerelmével. Így egy idő után már mindent utálunk benne, pedig ő pont ugyanaz az ember, mint akit pár évvel azelőtt megismertünk. Az egyik leginkább embert próbáló dolog szembenézni azzal, mi mindent tettél te magad
.
Akár egymásnak is elmondhatjátok a vétségeiteket, ám ehhez nagyon megértően, nagy önuralommal és még nagyobb segítő szándékkal a szívetekben kell meghallgatnotok a másikat.

3. Ne okold magad a másik hibái miatt!
Nagyon jó dolog megvizsgálni, te hogyan járultál hozzá ahhoz, hogy a párod elkövesse azokat a dolgokat, amiket megtett, ám nem kell átesni a ló túloldalára. Söprögessen szépen mindenki a saját háza táján, és hagyjuk meg a másiknak, hogy birtokolja a saját hibáit, vétségeit. Ugyanígy ne várd, hogy a párod majd magára vállalja a te hibás döntéseidet. Ne hibáztasson senki senkit, és kész. Amit tettél, azt a saját döntésedből tetted, ahogy ő is. Tessék a felelősséget felvállalni, hiszen megjavítani is csak akkor tudjátok a házasságotokat.

4. Kommunikáljatok!
Egy rosszul működő kapcsolatban a felek nagyon távol kerülnek egymástól. Ha abbahagytátok a játszmákat, eldöntöttétek, hogy egy csapat vagytok, megszabadultatok a titkaitoktól, és mindketten felvállaltátok a kapcsolat teremtésének felelősségét, akkor valószínűleg már most sokkal közelebb érzitek magatokat egymáshoz, mint korábban. Ennek a titka a kommunikáció: minél több dolgot osztotok meg egymással, annál nagyobb az a halmaz, ami mindkettőtök fejében ott van, amiről mindketten ugyanazt gondoljátok, és ettől automatikusan
közelebb kerültök egymáshoz
. Ezt folytatni kell, és annyi adatot, gondolatot megbeszélni, amennyit csak tudtok (vagy amennyit a férfi elbír - ez nekik szokott nehezebben menni).

5. Hozzatok új szabályokat!
Most, hogy ismét tudtok örülni a másiknak, itt az ideje új játékszabályokat lefektetni. Eddig vagy nem voltak játékszabályok, vagy szemmel láthatóan nem működtek. Ha megint belefeledkeztek az együttlét pihe-puha szépségébe, ugyanúgy elindultok majd lefelé a lejtőn, csak sokkal gyorsabban, mint előzőleg. A szabályok egyszerűen megegyezések. Fontos tudni, valójában ki mit vár el a másiktól, és megbeszélni, ennek hogyan tudtok eleget tenni. Meg kell állapodni abban is, mi fér bele, és mi rombolja a kapcsolatotokat. Megvizsgálni az eddigi legnagyobb problémákat - bár némelyik már nem áll fenn, hiszen csak tünet volt -, és közös megoldásra jutni velük kapcsolatban.

+1: Tegyétek jóvá!
Tudod, mint amikor a homokozóban lapáttal nyakon verted a kislányt, és anyukád ragaszkodott hozzá, hogy odamenj és bocsánatot kérj... talán még a vödrödet is odaadtad neki. Felnőtt korban egy kicsit komolyabb jóvátételre van szükség ahhoz, hogy a másik azt érezze: ismét bízhat benned. És nem a megalázkodás, hanem valóban a bizalom visszaállítása a cél. Bizonyítsátok be egymásnak, hogy tényleg komolyan gondoljátok. Tegyetek olyan dolgokat egymásért, amiket egyébként nem szoktatok. Ezt persze nem lehet az idők végezetéig folytatni, ám addig, míg helyreáll a béke és a harmónia, mindenképpen érdemes. A legfontosabb, hogy maradjatok tiszták egymás felé, és magatok felé is. Ehhez szükséges még az a döntés, egy igazi, hogy ezt a házasságot ti teremteni fogjátok, bármi történjék is. Hiszen ha ebből kijöttetek, már bármit túléltek - együtt.

Ne maradj le cikkeinkről! Kövess minket Facebookon!

Kapcsolódó:

A házasságtörés kihatásai
Családalapítás a szeretővel
Böjte Csaba a házasságról
Barsi atya: A vértanúk
Tudtad? A TCST az esetek 99 százalékában bűn!

2018. július 14., szombat

Ezért maradj tiszta


Anyukádnál laksz?


Nehéz világot élünk. A gyermek nem akar felnőni, és a szülő is úgy vezekel saját mulasztásai miatt, hogy nem engedi csemetéit önállósodni. A túlzó segítség, gondoskodás önámítás a szülők részéről… Ha a mai világban felnőtté, férfivá akarsz válni, erősebben kell akarnod, mint a szüleid, jobban kell akarnod, mint a barátaid. Tudnod kell, hogy nem elég egyszer megszületni. Legalább kétszer kell. 

A felnőtté válás olyan, mintha még egyszer, ámde ezúttal valóban megszületnél. Te magad. Az első születésben bábák, orvosok, nagyszülők, apák és anyák segítenek. Gyermekkorodat jól, rosszul végigkísérik… Te is, ők is azt várják, hogy mikor jön el a te időd, hogy másodszor is megszüless. Tudni fogod, hogy eljött, mert bele kell születned. Egyedül. Félni fogsz, mint az első megszületésedkor… Meg mered ragadni a lehetőséged, amikor eljön a te időd?

A második születésben nem segít senki. Ebben nem lehet segíteni, egyedül kell megélni! Nincs oxitocin, nincs császármetszés, nincsenek idegen kezek. Nem segít a tanfolyamok, a képzések, könyvek ,,mesterséges környezete” sem, csakis az Éles Élet! És Te magad! A második születésben inkább akadályoznak. Elvonják a figyelmedet az édes élet suttogói… Keresztbe fekszenek a jó szándékú szülők, a trendek, és látszatra az egész világ folyása is ellened dolgozik… „Minek? Hagyd! Addig jó neked, míg nem kell…” – hallod majd… Pedig tudnod kell: ha boldog akarsz lenni, akkor haladnod kell a korral! A saját (élet)koroddal. Akarnod kell felnőni, akkor is, ha anyád nem akarja, hogy felnőj! 



Tudnod kell, hogy hiába születtél meg először, ha önálló felnőttként nem születsz meg másodszor. Ha öregedve is követelőző, önző, felelősségkerülő, élvhajhász gyermek maradsz, kín és gyötrelem lesz a legbelső életed, mások szemének tükrében megvetést, saját életed kudarcát fogod látni, függetlenül attól, hogy ők jobbak-e nálad. Álboldogság negyvenéves gyermeknek lenni. Aki kifelé az élet császárát játssza, az legtöbbször befelé pici és nyomorult… És a belső érzet számít, az igazi, amit teljesen elnyomni nem tudsz… Ha boldog öregember szeretnél lenni, akarj felnőni, akarj és merj férfi lenni! 

Tudnod kell, hogy felnőttnek lenni jó! A teremtés szabadságát csakis az önálló, tetteiért felelősséget vállaló, önálló felnőtt tudja megtapasztalni. Nincs szebb annál, mint amikor a semmiből megszületik egy gondolatod, majd azt saját akaratodból, ügyességgel, alázattal, ésszel, lélekkel valósággá formálod.

Nincs felemelőbb annál, mint felépíteni a saját és gyermekeid valóságát és így tanítani meg őket arra, hogy ugyanígy teremtsenek, majd ha rájuk kerül a sor. Ételt, ágyat, kirándulást, udvariasságot, vendégfogadást, igazmondást teremtesz… Nincs jobb, mint örökíteni a felnőttkor törvényeit: hogy ne várjunk másokra, ne okoljunk senkit, mert saját világunk egyedüli teremtői mi magunk vagyunk! 



Nincs nemesítőbb, mint úrrá lenni gondokon, megoldani feladatokat, felállni a bukásból, elöl járni, megfogni a másik kezét, fejet hajtani, elégedetten mosolyogni, megtapasztalni saját magunk igaz valóságát. Nincs értelmesebb, mint megmutatni: a felnőttként való teremtés minden apró gyümölcse örömet okoz, a teremtő élet pedig boldoggá tesz és felemel. A felnőtté vált férfit keresik a nők, és együtt végigküzdhetitek magatokat a boldogság felé vezető úton. Mert a boldogságot nem adják ingyen, az egy értelmesen teremtő élet magától értetődő jutalma. Megéri! 

A „mamahotel-effektus” is korunk problémája! Aki nem tud leválni az anyjáról, az nem tud saját családot alapítani, tehát még mindig az anyja, apja családjában marad. Ha anyád a tükör, ha neki állsz dacosan ellent, vagy neki bizonyítasz, ha az ő viszonylatában élsz, akkor akárhány éves is vagy, nem vagy felnőtt! Az önálló ember nem az anyja, hanem a saját lábán áll, és csakis az önálló ember tud felelősséget vállalni!

Aki nem önálló, az mindig megosztani, hárítani fogja a felelősséget, az csak a győzelmet vállalja, a kudarc örökké „másé” lesz. A feleségé, a gyermekeké, a szülőké… Csakis akkor állhatunk a majdani saját családunk életének közepébe, ha előbb kezünkbe vettük a saját életünket. A szüleinkről való leválás nem csak egyszeri döntés kérdése. A kezdeti önállóságunk csíráit kitartó munkával kell kiteljesítenünk, megerősítenünk még azelőtt, hogy családot alapítanánk! Ki kell lépnünk anyánk fényéből, és új nappá kell válnunk, hogy saját bolygóink lehessenek, akiket mi magunk éltetünk sugarainkkal. 



Ragyogj önállóan, válj nappá, aki élteti bolygóit! Anya szoknyája mellől csak anyád halványuló fényét adhatod nekik. Abból is jókora darabot kitakarsz saját árnyékoddal… A felnőtté válás többek között azt jelenti, hogy már megszűnünk gyermeki dacból, ellenállásból, félelemből tenni bármit is! Magunk vagyunk, 128 nem állunk ellent senkinek. Ha valamit bizonyítani akarunk, többé nem a szüleink felé irányítjuk azt, inkább saját magunk felé és azok felé teljesítünk, akiknek mi mutatjuk a példát, akik velünk kötötték össze az életüket. Motivációink pozitívak. Életünket többé nem a szüleink, hanem a saját, új családunk felé viszonyítjuk! Sokan még ifjú házasként is önző, felelősségkerülő gyermekek… Ma túl sokan. 

Ha valakinek az anyjáról való leszakadás fájdalma, illetve a felnőtté, önállóvá válás embert próbáló átváltozása egybeesik gyermeke születésének felelősségével és a felesége küzdelmes anyává alakulásával, az ne csodálkozzon azon, ha összeomlik… Mindennek megvan a maga ideje. A felnőtté válásnak meg kell előznie a házasságot és a gyermekvállalást. Előbb nőj fel, szakadj le, légy önálló entitás, állj be saját életed középpontjába! Előbb hozd létre önmagad, hogy majd AZT adhasd oda a családodnak! Ha már saját jogon szórod sugaraidat, akkor köréd gyűlhetnek a bolygók… Jönni fognak… 



A felnőtt ember nyer a családdal, végre kiteljesedik az élete, minden a helyére kerül.

A gyermek – még ha negyvenéves is – veszít a családalapítással: odalesz mindene, az addigi élete, játékai, helyébe a rettegett felnőttkor félelmetes újdonságai lépnek, és mindenért az asszony és a gyermek lesz a hibás… A férfivá válás útja az ,,éles élet”! 

Hiába dobogtatja meg a szívünket a Youtube vagy a Facebook, ezt nem lehet könyvekből megtanulni, tanfolyamokon elsajátítani, fotelben ülve filmekből ellesni… Önmagadat csakis az éles életben lelheted meg: ott születik a felnőtt, a férfi! Kelj fel, menj ki, és járj! Járd be a teljes utat élesben. Éld meg minden szakaszát, és élvezd, amikor mások szemének csillanásában látod visszajelezni értékeidet!

Részlet Bedő Imre Férfienergia című könyvéből. (Tovább ITT olvashatod.)

Ne maradj le cikkeinkről! Kövess minket Facebookon!

Kapcsolódó:

A házasságtörés kihatásai
Családalapítás a szeretővel
Böjte Csaba a házasságról
Barsi atya: A vértanúk
Tudtad? A TCST az esetek 99 százalékában bűn!

2018. július 4., szerda

Könyvtárosnak állt a pápa


"Sokat köszönhet a világ a tudományt és művészetet kedvelő pápáknak, akiknek uralkodása alatt a Vatikán nemcsak a katolikus egyház legfőbb méltóságának a palotája volt, hanem egyszersmind az otthona az ókor ls a reneszánsz sok kincseinek is. A vatikáni könyvtár, amely egyike a világ legelsőinek, óriási hatást tesz a nézőre.



Márványmozaik padlója 80 m hosszú és 17 m széles. Pompás freskók díszítik a falakat és mindenféle gazdag, fejedelmi adományok hirdetik a tiszteletet, amellyel a különböző pápk iránt viseltettek. Vázák, urnák, arany keresztek, nehéz ezüst gyertyatartók díszítik a szép termeket. De ez mind csak külső dísz; az igazi kincsek ott rejlenek magában a könyvtárban: többtízezer kézirat van itt, kiszámíthatatlan értékben - közöttük a szentírás legrégibb létező másolatai. A kéziratokhoz és ritka nyomtatványokhoz csak kevesen férhetnek hozzá és drága szekrényben őriztetnek.



A tudósok között, kik a vatikáni könyvtárban dolgoznak, sokszor ott volt maga a pápa is. XIII. Leó pápa a kor irodalmi mozgalmát nagy érdekkel kíséri: leveleit és iratait kitűnő latin nyelven írja és latin és olasz költeményeivel az olasz irodalmi világban elsőrangú nevet szerzett."

2018. június 28., csütörtök

"Már ebben az életben a pokol zálogát ízleli"

SIENAI SZENT KATALIN: DIALÓGUS ISTENNEL – A GAZDAGOKRÓL (RÉSZLET)


“Nézd, drága lélek, mekkora szégyen a gazdagságot szerető nyomorult ember számára az, hogy nem követi a saját természetének irányítását, hogy megszerezze a Legfőbb és Örök Jót!

Istent formál magának a gazdagságból. Biztos jele ennek, hogy jobban bánkódik a földi vagyon és gazdagság elvesztése miatt, minthogy elveszít Engem: az örökkévaló Gazdagságot. Ha jól megfigyeled, a földi életben minden baj a gazdagság rendetlen vágyából és akarásából ered.
.
Ebből származik a gőg: mert az ember a legnagyobb akar lenni,
az igazságtalanság önmagával és másokkal szemben,
a fösvénység, amely pénzsóvárságában nem törődik azzal, hogy meglopja a testvérét.
.
Ebből ered a felebarát testének és idejének áruba bocsátása,
ebből ered a torkosság, és a sok rendetlenül megevett étel miatt a szemérmetlenség.
.
Ha az embernek nem volna mit költenie, nem jutna ilyen nyomorúságba.
Hány gyilkosság, mennyi harag és gyűlölködés származik a gazdagság utáni vágyból!
.
Reménységük azonban hiábavaló, mert anélkül, hogy észrevennék, tönkremennek, vagy ebben az életben veszítik el a gazdagságukat (mert Én így rendelkezem a lelkük érdekében), vagy a halálban. És legkésőbb akkor megismerik, hogy a gazdagság hiábavaló volt, és elmúlt, hogy nem örökkévaló, miként a lélek élete.



.
A gazdagság ugyanis elszegényíti és megöli a lelket, kegyetlenné teszi az embert önmaga iránt, elveszi tőle végtelensége méltóságát, és lealacsonyítja. Vágyát ugyanis egy véges dologba: a vagyonba veti, ahelyett, hogy Rám vágyódna, aki maga vagyok a Végtelen Jó.
Elveszíti érzékét az erény íze és a szegénység illata iránt, és a pénz szolgája lesz. Kielégíthetetlenné válik, mert önmagánál kisebb dolgot szeret, hiszen az anyagi világ lett az ember szolgálatára teremtve, és nem az ember amannak a szolgálatára.
.
Mennyi veszélynek és szenvedésnek teszi ki magát az ember, csak hogy nagy gazdagságot szerezzen, és utána méltóságban és élvezetek közepette éljen a földön! Szívével és érzületével elmerül a pénz megszerzésébe, és sok súlyos dologgal megterheli a lelkiismeretét. Terhe idővel annyira nehézzé válik, hogy a lelke már nem képes szárnyalni alatta, és majd nem lesz képes átmenni vele a szűk kapun (a mennyországba).
.
Úgy látszik azonban, nem látja romlottságát, mert vak, és már ebben az életben a pokol zálogát ízleli. Szenvedése épp olyan nagy mértékű, amekkora mértékű szeretettel birtokolja a földi dolgokat. Elveszíti a felebarátai szeretetét, és nem törődik azzal, hogy bármilyen erényt is megszerezzen. Pedig nincs nyelv, mely képes lenne elmondani e világ gazdagjainak szenvedéseit, és ők mégsem akarják felismerni kárhozatukat.”
.
Sienai Szent Katalin (1340-1380) domonkos harmadrendi apáca volt. Huszonötödik gyermeke volt szüleinek. Ő bírta rá XI. Gergely pápát, hogy visszatérjen Avignonból Rómába. Sokat dolgozott az Egyházért, és kora politikai életébe is nagy békítő befolyása volt. Megkapta Jézus stigmáit, és misztikusként látomásaiban Istennel beszélgetett. A Dialógusokban rögzítették ezeket a beszélgetéseit, így ihletett írásnak tartják. Sienai Szent Katalin az első nő, akit egyháztanítóvá avattak.

Metropolita

2018. június 20., szerda

Milyen a jó pap?

A távoli Mexikó papságának szavaként közöljük az alábbi „papi programot”, amely a kitűnően szerkesztett mexikói papi folyóirat, „CHRISTUS”, 1947-es számában jelent meg. 

1. A jó pap következetesen, meghatározott órában kel föl.
2. Mindennapi munkáját a tiszta szándék harmatával hinti meg.
3. Reggeli elmélkedéséhez hűségesen ragaszkodik.
4. A szentmisére, akárcsak az előkelő vendéggel való találkozásra, fölkészül (kifogástalan külső és lelki behangolás).
5. Az oltár áldozatát a hit elevenségével s a szeretet melegével, az első szentmise hangulatában igyekszik végezni.
6. A hálaadást nyugodtan és áhítattal végzi. 
7. A papi zsolozsmát „digne, attente ac devote” mondja el.
8. Naponkint legalább egy órát fordít egyházi tanulmányokra, szemmel tartva azt, amire legjobban szüksége van.
9. Az erkölcstan időszaki ismétlésére gondot fordít.
10. Az evésben és ivásban mértéket tart.



11. A szentségi Úr Jézushoz gyakran ellátogat.
12. Nem múlik el nap számára lelki olvasmány nélkül.
13. A rózsafüzért, ha teheti, családi keretben vagy a templomban imádkozza.
14. Van néhány józanul megválasztott magánájtatossága.
15. A részletes lelkiismeret-vizsgálást (examen particulare) nagyra értékeli s változó életkörülményeihez úgy alkalmazza, hogy a lelki életben haladjon.
16. Minden nyolcadnap (legalább) gyónik s épületes pap vezetésére bízza magát.
17. Sohasem tér éjjel nyugovóra anélkül, hogy jó kereskedő módjára számadásait rendbe ne hozta volna.
18. Papi hivatása gyakorlásában a jó szándék és az Úr házáért való buzgóság vezeti.
19. A gondjaira bízott nyáj felé, az Úr Jézus szellemében, lelki szeretetet mutat.
20. Különös figyelemmel van a szegényekre és elhagyottakra, úgy, amint tette az Isteni Mester is.


Papok imádkoznak egy abortuszklinika előtt


21. A beteglátogatást tapintattal és okosan végzi.
22. A gyermekek vallásos nevelését szívén viseli.
23. Az A. C. biztosan számíthat reá; a mezei és ipari munkásság szükségleteit ismeri s rajtuk készségesen segít.
24. A gyóntatószékben az Isteni Orvos, Tanító és Atya szellemében szem elútt tartja a papi méltóság és okosság követelményeit.
25. Hogy e kényes hivatását jól tölthesse be, az elején fölindítja a jó szándékot (türelem!) és Istentől megvilágosítást kér, a végén pedig tanúsított magaviseletét fölülvizsgálja.
26. Féltő gonddal ügyel az Isten házának tisztaságára (seprés, szellőztetés, portalanítás!).
27. Az év főbb ünnepeit méltó fénnyel üli meg; s híveit azok jelentőségéről fölvilágosítja.
28. A szertartások előírásait pontosan követi.
29. A templomban vigyáz a csendre, s hogy híveinek jó példával járjon elő, kellő módon a sekrestyében is gyakorolja azt.
30. Följebbvalói ellen nem zúgolódik; paptársait nem szólja meg; híveivel szemben tartózkodó modorú. A papi becsületen nem enged csorbát ejteni.



31. A nőkkel nem bizalmaskodik. Viselkedése velük szemben a szemérem, tartózkodó és természetfölötti udvariasság jegyében áll.
32. A gyakori gyónókkal szaporán végez s sohasem engedi meg, hogy a gyóntatószékben másról, mint lelkiismereti kérdésekről szó essék.
33. Lelki tisztaságban az angyalok segítségét igyekszik biztosítani. Az élet nyomorúságai és számos veszedelme közepett maga mellett érzi őrangyalát.
34. Havonkint lelki magába szállást végez, hogy elvonulva átgondolja jó föltételeit, kivált azok gyakorlati vonatkozásaiban.
35. Hasonlóképp, de röviden, nyolc naponkint (a gyónás alkalmával) megnézi, nem vernek-e gyökeret rossz szokásai.
36. Évi lelkigyakorlatait sohasem hagyja el.
37. Isten szolgálatában gyermeki szeretet és öröm jellemzi, mert az Úr Jézus bizalmas barátjának tudja és érzi magát.
38. Életében és halálában az Isteni Főpap küldetésében jár el, magasztos hivatását az Ő túláradó irgalma ajándékának tekinti.
39. Jézus Szívének tisztelője és az Ő tiszteletének lelkes terjesztője.
40. Papi életének meredek ösvényein a Szeplőtelen Szűz pártfogásába fogódzik, s az Ő kívánságainak megvalósításán fáradozva halad mindvégig.


A. Méndez Medina

(Papi Lelkiség. Összeállította: Hunya Dániel S. J. teológiai tanár, a Szegedi Egyházmegyei Papnevelő Intézet lelki igazgatója. Kiadásért felel Magyar Károly lelkész. 1947/48. 18. szám. 46-48. old.)