Az élet fakadása (A tiszta férfiúság 4. rész)

Tóth Tihamér könyveinek egyik spanyol kiadása

De egészen így akart gondoskodni az emberiség megújulásáról, fennmaradásáról is. Nemző, teremtő erőt adott az embereknek: valami titokzatos erőt, azt a tulajdonképpen merőben isteni képességet, amellyel új életet, új embert tudnak a világba állítani. A férfibe teremtő erőt, életmagot, a nőbe pedig picinké embercsirákat helyezett, hogy a kettőnek egyesüléséből új élőlény támadjon, új ember. Ez a nemző erő, ez az életmag s ezek a csirák éveken át öntudatlanul szunnyadoznak a gyermekekben, mint a farügyek a téli hidegben. De eljön az élet tavasza, mikor már a fiúból kifejlett férfiú, mikor a kis leánygyermekből felnőtt hajadon lesz; kisüt a mosolygó, éltető napsugár, a férfiú szerelemre gyullad a leány iránt, elveszi feleségnek és a házasélet szentélyében valósággal egybeforr, egyesül a két lélek és a két test. És ez a testi egyesülés, a férjnek egyesítő szerelme felesége iránt nemcsak gyönyörrel tölti el mindkettőjüket, hanem úgy hat a nőben eddig szunnyadó embercsirára, mint mikor a mesebeli királyfi homlokon csókolta az alvó Csipkerózsát; ez a kis embercsira ebben a pillanatban élni kezd, az a kis emberbimbó fakadni, nőni, fejlődni kezd és mikor kilenc hónap multán elég erős arra, hogy mint a gyümölcs kihulljon a héjból, leszakad az anyának tápláló fájáról és azt mondjuk: új ember született a világra. Egy új gyermek, új kisember, aki sem nem az apa, sem nem az anya kicsinyben, hanem összefoglalása az apának és anyának; egy harmadik ember, akinek élete azonban már igen sokban előre eldől az apa és az anya eddigi életmódjával, becsületes vagy vétkes régebbi életével. De ezért nincs is nagyobb szeretet a világon, mint a szülőké gyermekük iránt, aki a szó legszorosabb értelmében az ő húsukból vérükből támad a világra.

 

 

Anya és fia.

Nézd csak, mily bensőséges beszélgetést folytatott egy kis fiú s okos édesanyja, aki inkább maga akart őszintén felelni fia kérdéseire, mintsem hogy piszkos-szájú társaitól kérjen felvilágosítást.

– Édes anyukám – kérdezte anyját egy elsős gimnazista –, milyen kicsiny is voltam én, mikor még egész kicsi voltam?

– Mikor egész kicsi voltál? Ó, olyan voltál, mint egy pont. Kisebb, mint a gombostű feje. Csak nagyítóüveggel lehetett volna látni téged

– Istenem! – mondja a fiú. Hiszen akkor mindenki agyontaposhatott volna!

– Bizony úgy van! – felelte az anyja. Minden élőlény kicsi kis pont, kis csira, mag kezdetben, amelyet el kell rejteni, mint a magot a föld alá, hogy védve legyen, mikor fejlődésnek indul. És látod, a jó Isten rólad is gondoskodott, hogy semmi baj ne érjen, míg oly aprócska vagy. Az én saját testemben, a szívem alatt csinált egy kis helyet neked. Jó meleg, puha, védett fészket, hogy ott biztonságban növekedhessél, fejlődhessél.

– És tudtam én ott enni, anyukám? És lélegzeni!

– Azt mind én cselekedtem helyetted. Abban az időben többet ettem, hogy erősebb legyek s neked is jusson az erőm- bői. Amit ettem, vérré vált bennem s a vér odafolyt hozzád is és táplált téged.

– Hát anyukám tudta azt, hogy én ott lakom azon a védett helyen?

– Hogy tudtam-e? Ó, kis fiam, de mennyire tudtam! Néha már meg is mozdultál, s olyankor elkezdtem beszélgetni hozzád: Jó reggelt, kicsikém! Hát ébren vagy? Anyukád is virraszt ám, s gondol reád. Csak növekedjél, erősödjél, hogy majd ha elég erős leszel, kijöhess a védett helyről és én nagy örömmel láthassalak meg.

Te most olyan nagy szemeket meresztesz rám, mintha eddig mindezt még nem tudtad volna. Pedig tudtad, csak nem értetted még meg. Hiszen tudod, mindennap együtt imádkoztuk az «Üdvözlégy»-ben: «... és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus». Látod? Amint az alma az almafa gyümölcse, éppúgy a kisgyermek az anya gyümölcse. De hát a kisgyermek értékesebb, mint az alma, s azért a jó Isten sokkal jobban akar gondoskodni róla. Ezért van elrejtve sokáig azon a meleg, puha, védett helyen, ott az anya szíve alatt.

– És meddig laktam én ott, édes anyukám?

– Ezt is tudod már. Mikor is van Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, az az ünnep, amikor az angyal üdvözölte Szűz Máriát és jelentette, hogy fia fog születni? Nos, ugye, március 25-én. És mikor ünnepeljük, hogy megszületett a kis Jézus? December 25-én. Mennyi időköz van a két nap között? Kilenc hónap. Azt is tudod, mely napon van Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. December 8-án. És születés napja? Szeptember 8-án. A kettő közti idő megint kilenc hónap. Nos, úgy-e, mindezt hallottad te eddig is, de nem gondoltál reá és én nem beszéltem róla neked, míg ilyen nagy fiú nem lettél. Most már tudod ezt, de édes fiam, te ne beszélj erről soha a többi fiúknak. A nagyoknak sem szabad erről ok nélkül beszélniük. Miért nem? Azért, mert az nagyon szent és fönséges dolog, és ha a szent és szép dologra nem vigyáznak eléggé, hát az hamar bepiszkolódik.

És azalatt a kilenc hónap alatt én nagyon sokat imádkoztam, mert azt akartam, hogy belőled is buzgó, istenszerető gyermek váljék. Mindig jókedvű, mosolygós voltam, mert azt akartam, hogy te is ilyenné légy. Így erősödtél, nőttél napról-napra. Mikor aztán már elég erős voltál, egy nap csak kinyílott a zárt hely ajtaja és kijöttél onnan, megszülettél. Bizony ez roppant nagy szenvedésembe került, de mit bántam én! Hiszen te, amint a levegőre értél, nagyot sikoltottal, sírtál, rúgkapáltál, odaadtak a karjaim közé és én magamhoz szorítottalak, én is sírtam, de az örömtől és csókoltalak és csókoltalak, és most már tudod, kis fiam, miért szeretlek annyira.

– Igen, anyukám, és azt is tudom, miért szeretem én is anyukámat jobban, mint bárkit ezen a kerek világon – szólt a fiú s hálás könnyekkel szemében átkarolta édesanyját.

A könyv ingyenesen letölthető INNEN

Tóth Tihamér titka