2016. május 17., kedd

A kislány, aki látta a Poklot

Részlet Boldog Marto Jácinta, a fatimai pásztorlány életéből.

Jácinta életszentségének már életében híre volt, halála után azonban kitűnt és fényesen megmaradt. Ezért a leiriai püspök 1952-ben elindította boldoggá- és szentté avatási eljárását.

A pokol látomásának nagy hatása Jácintára

"A pokol látomása annyira megrémítette Jácintát, hogy mindenféle vezeklés és önmegtagadás semmiségnek tűnt számára, ha ezáltal csak néhány lelket is megmenthetett a pokoltól.

Hogy lehetséges az, hogy Jácintát, noha kicsi volt, annyira betöltötte ez az önmegtagadó és vezeklő lelkület, és tudatában is volt ennek? Azt hiszem, hogy elsősorban különös kegyelem volt ez, amelyet a Szűzanya Szeplőtelen Szíve által Istentől kapott. Másodsorban pedig a pokolra gondolt és a szerencsétlen lelkekre, akik oda kerülnek.

Még buzgó emberek között is vannak olyanok, akik a gyermekeknek nem beszélnek a pokolról, nehogy megijesszék őket. Isten azonban nem vonakodott, hogy három gyermeknek megmutassa ezt, ezek közül is egyik csak hat éves volt. Isten nagyon jól tudta, hogy ez a gyermek a rémülettől szinte meghal, ha szabad így kifejeznem magam.

Jácinta gyakran leült a földre vagy egy kőre, és elmélkedve mondogatta:

- A pokol! A pokol! Annyira sajnálom a lelkeket, akik a pokolba kerülnek! És az emberek elevenen égnek ott, mint a fa a tűzben!




Reszketve térdelt le, összekulcsolta kezét, és úgy imádkozott, ahogy a Szűzanya tanított bennünket: ‘Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra’.
Sokáig térden állva maradt, és az imát ismételgette. Ismételten magához hívott engem vagy testvérét (mintha álomból ébredt volna):

- Ferenc! Ferenc! Nem akartok velem imádkozni? Sokat kell imádkoznunk, hogy a lelkeket a pokoltól megmentsük. Olyan sokan kerülnek oda! Oly sokan!

Néha megkérdezte:

- A Szűzanya miért nem mutatja meg a poklot a bűnösöknek? Ha látnák, biztosan nem vétkeznének többé, hogy ne kerüljenek oda. Mondd meg a Hölgynek, hogy mutassa meg a poklot ezeknek az embereknek is (azokra célzott, akik a jelenéskor a Cova da Iriában voltak)! Meg fogod látni, hogy megtérnek.

Később kicsit bosszankodva kérdezte:

- Miért nem mondtad meg a Szűzanyának, hogy mutassa meg ezeknek az embereknek a poklot?
- Elfelejtettem - válaszoltam.
- Én sem gondoltam rá - mondta szomorúan.




Néha még megkérdezte:

- Milyen bűnöket követnek el ezek az emberek, hogy a pokolba jutnak?
- Nem tudom. Talán nem mennek vasárnap misére, lopnak, csúnya szavakat használnak, káromkodnak vagy átkozódnak.
- És egy ilyen szó miatt a pokolba jutnak?
- Természetesen, hiszen ez bűn!
- Milyen könnyű lenne nekik hallgatni és szentmisére menni! Úgy sajnálom ezeket a bűnösöket! Bárcsak meg tudnám mutatni nekik a poklot!

Néha hirtelen átkarolt és azt mondta:

- Én az égbe megyek, de te itt maradsz. Ha a Szűzanya megengedi, mondd meg mindenkinek, milyen a pokol, hogy ne vétkezzenek többé, és ne kerüljenek oda.




Más alkalommal elgondolkozott, és így panaszkodott:

- Oly sokan kerülnek a pokolba! Oly sokan vannak a pokolban!
Hogy megnyugtassam azt mondtam neki:
- Ne félj, te a mennyországba jutsz!
- Biztosan, - mondta nyugodtan, - de szeretném, ha minden ember oda jutna.

Ha önmegtagadásból nem akart enni, azt mondtam neki:

- Jácinta, gyerünk, egyél!
- Nem, ezt az áldozatot azokért a bűnösökért akarom felajánlani, akik túl sokat esznek.

Amikor már beteg volt, egyik nap elment misére. Így szóltam hozzá:

- Jácinta, ne gyere, hiszen nem tudsz! Ma nem vasárnap van.
- Ez nem számít! Elmegyek a bűnösök helyett, akik még vasárnap se mennek.




Ha azokat a durva kifejezéseket hallotta, amelyet egyesek oly szívesen használnak, kezét az arca elé tette, és így szólt:

- Ó Istenem! Ezek az emberek nem tudják, hogy a pokolba juthatnak, ha ilyen dolgokat beszélnek. Bocsáss meg nekik Jézusom, és térítsd meg őket! Bizonyára nem tudják, hogy ezzel Istent megbántják. Mennyire fáj ez nekem, Jézusom! Könyörgök értük.

És ismételten elmondta azt az imát, amit a Szűzanya tanított nekünk: Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket…
Többször föltettem magamnak a kérdést, hogy a Szűzanya valamelyik jelenésben utalt-e arra, hogy milyen bűnök sértik legjobban a jó Istent. Azt mondják ugyanis, hogy Jácinta Lisszabonban a testiség bűneit nevezte meg. Gyakran föltette nekem ezt a kérdést; úgy gondolom, Lisszabonban eszébe jutott, hogy megkérdezze ezt a Szűzanyától, és neki aztán ezt a bűnt mondta a Szűzanya."

(Lucia nővér leírása)

Csatlakozz Facebook-csoportunkhoz!

Az oldalon megjelenő hirdetésekből befolyó, - kattintások után - járó összeget  a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánljuk fel.

Az emberi szívvé vált ostya, avagy csoda Buenos Airesben

A templomi viselkedés 15 szabálya

Barsi Balázs a gitáros miséről

Az abortusz gyilkosság!

Amit még nem hallottál Pio atyáról

Az Egyház 10 leghíresebb csodája

Csoda történt Lengyelországban!

Ha lenne pap fiam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.