Bármennyire is meglepőnek hat ez a mondat, a liturgia szempontjából alapvető jelentőségű.
Hiába hallunk leharcolt, negédes sanzonokat, giccses rock-etűdöket, régen idejétmúlt 68-as popzenét különböző templomokból, amelyek magukat katolikusnak mondják, bár szellemiségükben inkább Woodstock felé, mint Róma felé fordulnak.
A gregorián zene, vonásaiban, hanglejtésében, zenei kifejezésvilágában egyszerűbb:
- nincsenek benne ritmikus előírások, vagy "ritmikus kíséret", se gitár, se dob, se más egyéb
- nincs benne több szólam, mindössze csak egy
- és nincs benne semmilyen más "zenei effekt", "aláfestés", stb.
A gregorián az egyetlen ALKALMAS zenei forma a liturgikus szolgálatra, míg más egyéb műfaj NEM ALKALMAS az élő Isten dicséretére.
A gregorián tudniillik az imádságnak az éneklése. Korunk zenéje pedig jobb esetben az idő múlására kitalált versek éneklése, rosszabb esetben sátánista szeánszoknak, istengyalázó rigmusoknak a zaja, amit sokan "levezetésként", "stresszoldásra" iktatnak be a napi 8 óra, vagy ki tudja hány óra munka után.
Milyen Hatása van a zenének?
A gregoriántól való eltérés egyik fő érve az, hogy ez az embert jobban segíti "ráhangolni", meg a "külső dolgokat kívül-hagyni", stb.
Aki azt gondolja, hogy korunk zenéje alkalmas a kikapcsolódásra, csalódni fog. Sajnos nincs egy olyan zene sem, ami ne azzal foglalkozna, hogy az egyik feszültséget kioltsa egy másik feszültséggel. Terhet tesznek az összhangok, s nagyon gyakori diszharmónikus megoldások az emberi idegrendszerre, s így az ember képtelen átadni magát a nyugalomnak.
Ez a megállapítás már a romantikus zenére, a XIX. századi operák világára is igaz. Ha valaki pihenni szeretne, annak nem ajánlom sem a Verdit, sem a Parsifal-t, minimum vissza kell menni a barokk korba: hallgasson inkább Corellit, Vivaldit, Händelt, Bachot, Esterházy-t, stb.
Tudniillik annak a stílusa, zenei felépítése nem a feszültségek "kifejezésén" nyugszik, hanem a "harmónia" megtalálásán. Ezért használtak olyan összhangzattant, ami képes arra, hogy az ember tőle megnyugodjon. Ez a barokk tudomány pedig nem volt már akkor sem újkeletü, amikor alkalmazták, hiszen a kontrapontok, a harmónikus összhangzattani konstellációk egészen a görög fizikusok, a preszókratikus filozófusokig mentek vissza, tehát zenetudomány főbb alapjai már akkor mintegy 2000 évesek voltak.
.jpg)
A harmónia a testet nyugtatja, a lelket pedig felemeli. Korunk zenei irányzatai csak a testtel foglalkoznak, a lélekkel nem.
De még ez a hatás is csak másodlagos.
Itt tehát nem a zene megnyugtató szerepéről, hanem a zene liturgiát szolgáló szerepéről van szó.
A templomban ugyanis nem azért éneklünk, hogy megnyugodjunk. Nem magunk miatt veszünk részt a liturgián, s a pap sem maga miatt teljesít liturgikus szolgálatot. A liturgia Isten dicsérete.
Tehát aki amiatt megy a korunk különféle zenei irányzatait "követő" misékre, hogy rajongó tisztelettel adózzon általuk a "woodstocki szellemnek", az tulajdonképpen a liturgia eredeti szándékát hamisítja meg, tulajdonképpen Isten tiszteletét istengyalázással "fűszerezi, még rosszabb esetben pedig a gonosz szellem szolgálatába áll.
A liturgia Isten dícsérete és nem az ember dícsérete. Az ember feladata a liturgiában az imádság szolgálata, hogy hálát adjon, hogy kérjen, engeszteljen és dicsöítse az Istent, Aki őt megalkotta és Aki megváltotta bűneiből.
Nem utolsó szempont az sem, hogy az, ami minket a különféle és különböző keleti, görögkeleti püspökségekkel, patriarkátusokkal összeköt, az a liturgikus rend. Náluk ti. kezdettől fogva tiltott a liturgia bármilyen emberi kény-kedv szerinti megváltoztatása. Nincs az a pasztorális szempont, ami miatt akár csak egy nagyon apró részt kihagynának, vagy hozzátennének. A görög egyházi ének szintén egyszólamú, sőt az is tulajdonsága, hogy még kíséretet, akár csak orgonát, orgonakíséretet sem tehetnek hozzá. Csak és kizárólag az emberi hang vehet részt rajta, s nincs ez másképp a gregoriánban sem.
Hol találjuk meg a gregorián énekeket?
Az egyház hivatalos énekeskönyvét úgy hívják, hogy "Graduale Sacrosanctae Romanae Ecclesiae" (röviden pedig Graduale Romanum-ként hivatkozunk rá). Ennek a gyüjteménynek a kiadása 1908-ban történt (Itt lehet megtalálni: https://media.
- bár 1972-ben instrukciós változások bekerültek), maguk az énekek az eredeti szöveggel és zenei leírással szerepelnek. A zenei leírás sem a megszokott kotta-lejegyzés, hanem eredeti, a középkorban általánosan használt quadrát-notatio. A Gradualét a Vatikáni Nyomda nyomtatta és terjesztette. Ezen kívül a székesegyházak, a káptalanok használatára való a Liber Usualis, ami a liturgia másik ősi imádságának, a Zsolozsma-imádságnak az énekes változataihoz is segítséget nyújt (interneten is megtalálható, ez egy 1961-es, a solesmei bencések kiadása: https://archive.org/details/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.