Fiam! (A tiszta férfiúság 1. rész)

Kísérő sorok a «Levelek Diákjaimhoz» számára.

 Íróasztalomnál sokszor ülnek mellettem diákok.

Alig nyílik meg az iskolai év, nálam is megkezdődik a fiúk látogatása. Az újabbak félénken kopognak be, a régebbi ismerős sok bátrabb örömmel.

Leülnek az asztalomhoz és csendes szobám nesztelenségében felpattan egy ifjú léleknek ezernyi lakattal elzárt kincses birodalma.

Mikor előadják apró bajaikat (amelyeket azonban ők végtelenül lesújtóknak látnak), mikor elsírják ezernyi picinyke fájdalmukat (de amiket ők halálosan komolyan vesznek), mikor tenyerembe helyezik fiatal lelküket nagy viharaival, mély problémáival és aztán tágra nyílt szemük mohó szomjúsággal mondja: adj tanácsot, mit csináljak? – ilyenkor, ezekben az ihletett percekben tanultam én megismerni, hogy minden egyes fiúnak lelke felmérhetetlen kincsű gyémántbánya, beláthatatlan fejlődést magában rejtő jövendő ígéret, amelynek helyes kifejlesztéséhez nekünk, felnőtteknek hozzájárulhatni nemcsak szent kötelességünk, hanem nagy megtiszteltetésünk is.

Akik a fiatalsággal nem foglalkoznak, nem is sejtik, hogy a ti lelketek fejlődése, forrása, fiúk, mennyi tömérdek kérdést, vergődést, elcsuszamlást és – bizony végleges elsüllyedést is hozhat magával és hogy az élet tavaszának viharaiban mennyire rászorul lelketek sajkája egy biztos, megedzett kéz eligazító kormányzására!

Mikor ilyenkor elpanaszolt küzdelmeitekhez erőt adni akartam, és viharzó lelketeket csendesíteni, kétkedésetekben tanáccsal segíteni, hínárból kivergődésetekhez erős kezet nyújtani, úgy rémlett előttem, mintha nemcsak az az egy tanítványom ülne ott, hanem lelkemnek szegeződnék ezernyi ezer fiú átható szempárja, kik szerte az országban ugyanilyen komoly kérdésekkel birkóznak, de akiknek válaszért, vigaszért, tanácsért, felvilágosításért talán nincs hová fordulniuk és így magukra hagyatva kell megvívniuk a kritikus ifjú évek nehéz küzdelmeit.

A «LEVELEK DIÁKJAIMHOZ» ebből a gondolatból keletkeztek. Ez adta meg nekem az eszmét ezekhez a könyvekhez.

Tudom ugyan, hogy a holt, nyomtatott betű sokat elvesz az élő szó hatásából; de talán mégsem lesz egészen haszon-nélküli, ha azokból a gondolatokból, melyeket diákjaimmal megbeszélni szoktam, néhány könyvet részedre összeállítok.

Nem tudom, hogy hívnak. Nem tudom, hová jársz iskolába: gimnáziumba, (...) kereskedelmibe, tanítóképzőbe vagy szakiskolába, vagy talán egyetemre. Csak egyet tudok rólad. Azt, hogy diák vagy, magyar diák, aki lelkedben a nemzet jövendő sorsát hordozod, akinek igenis komoly problémái vannak és akinek kételyeire komoly választ adni legszentebb kötelességünk. Mert nincs magasztosabb feladat az életben, mint az igazság örök forrásaiból nyújtani a szomjas lelkeknek. Országot alapítani nem lehet nagyobb érdem az emberiség előtt, templomokat építeni nem lehet kedvesebb Isten szemében, mint tanácsainkkal a romlástól megvédeni egyetlenegy ifjú lelket is, országunknak ezt a legfőbb reménységét, Istennek ezt az «élő templomát».

E könyvek valamennyi betűjét a lelked iránt érzett nagy szeretet írta és az a meggyőződés, hogy egy fiatal lelket magasztos eszményekkel megtölteni örök értékeket magában hordozó feladat. Ez a szeretet megérdemli, hogy te is komolyan fontold meg, amiket e könyvekben olvashatsz; és aztán ha valamit nem értettél meg belőlük, ha valamiben még felvilágosításra szorulsz, ha valami megjegyzésed lenne, és főleg ha e gondolatok jó elhatározásra segítettek: írd meg azt nekem (...). Mert fáradozásaimra a legnagyobb jutalom az lesz, ha e sorok által csak egyetlenegy fiút is el tudott igazítani és csak egyetlenegy ifjú lelki fejlődését is a helyes úton tudta tartani e könyveknek téged ismeretlenül is üdvözlő

szerzője.

Előszó

«A Tiszta Férfiúság» tizennegyedik kiadásához.

E könyv hat hét alatt jutott el a második, további két hónap alatt a harmadik kiadáshoz. Jellemnevelő könyvnél szokatlan eredmény! Jele annak, mennyire rászorul ifjúságunk a könyv komoly tanításaira.

Az előző kiadásokat szerte az egész országban a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. A vallás* és közoktatásügyi miniszter úr átiratban ajánlotta a középiskolák figyelmébe (...), az Országos Cserkészszövetség a cserkésztiszti vizsgához ajánlott olvasmányok közé sorozta, (Sík : Magyar Cserkészvezetők Könyve. Budapest, 1922. (...) az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács pedig beszerzését az ország valamennyi középiskolájára kötelezővé tette. Sok európai nyelvre is lefordították, sőt a fővárosi Vakok Nevelő Intézetének könyvtára részére vak írással (Braille-írás) is átírták.

A szerzőnek a legnagyobb örömet azonban az a sok hálálkodó levél okozta, amellyel ismeretlen ifjú olvasói az egész országból felkeresték.

«A Teremtő áldása szálljon Főtisztelendőségedre annyiszor – írja egy fiatalember a szerzőhöz –, ahány betűből áll a könyve: nem! annyiszor, ahány sóhajt kelt könyve ifjú szívekben. Kívánja szeretettel egy ifjú, aki csak azt sajnálja, hogy műve nem tíz évvel előbb jutott a kezeihez.»

Ma, amikor gazdasági, politikai és kulturális téren az egész világ megrendült és bomlásban van, újjászületést csak az erkölcsi fegyelmezettség és tiszta eszményi élet adhatnak a társadalomnak.

Most tehát tizennegyedik kiadásban küldöm útjára a könyvet kedves magyar ifjúságunkhoz, nem annyira azért, hogy sóhajt keltsen a szívekben, hanem inkább, hogy felfokozza ideális lelkükben a tiszta erkölcsi élet megkívánásának acélos energiáit.

A szerző.

A könyv ingyenesen letölthető INNEN

Tóth Tihamér titka