"Már ebben az életben a pokol zálogát ízleli"

SIENAI SZENT KATALIN: DIALÓGUS ISTENNEL – A GAZDAGOKRÓL (RÉSZLET)

“Nézd, drága lélek, mekkora szégyen a gazdagságot szerető nyomorult ember számára az, hogy nem követi a saját természetének irányítását, hogy megszerezze a Legfőbb és Örök Jót!

Istent formál magának a gazdagságból. Biztos jele ennek, hogy jobban bánkódik a földi vagyon és gazdagság elvesztése miatt, minthogy elveszít Engem: az örökkévaló Gazdagságot. Ha jól megfigyeled, a földi életben minden baj a gazdagság rendetlen vágyából és akarásából ered.

.

Ebből származik a gőg: mert az ember a legnagyobb akar lenni,

az igazságtalanság önmagával és másokkal szemben,

a fösvénység, amely pénzsóvárságában nem törődik azzal, hogy meglopja a testvérét.

.

Ebből ered a felebarát testének és idejének áruba bocsátása,

ebből ered a torkosság, és a sok rendetlenül megevett étel miatt a szemérmetlenség.

.

Ha az embernek nem volna mit költenie, nem jutna ilyen nyomorúságba.

Hány gyilkosság, mennyi harag és gyűlölködés származik a gazdagság utáni vágyból!

.

Reménységük azonban hiábavaló, mert anélkül, hogy észrevennék, tönkremennek, vagy ebben az életben veszítik el a gazdagságukat (mert Én így rendelkezem a lelkük érdekében), vagy a halálban. És legkésőbb akkor megismerik, hogy a gazdagság hiábavaló volt, és elmúlt, hogy nem örökkévaló, miként a lélek élete.

.

A gazdagság ugyanis elszegényíti és megöli a lelket, kegyetlenné teszi az embert önmaga iránt, elveszi tőle végtelensége méltóságát, és lealacsonyítja. Vágyát ugyanis egy véges dologba: a vagyonba veti, ahelyett, hogy Rám vágyódna, aki maga vagyok a Végtelen Jó.

Elveszíti érzékét az erény íze és a szegénység illata iránt, és a pénz szolgája lesz. Kielégíthetetlenné válik, mert önmagánál kisebb dolgot szeret, hiszen az anyagi világ lett az ember szolgálatára teremtve, és nem az ember amannak a szolgálatára.

.

Mennyi veszélynek és szenvedésnek teszi ki magát az ember, csak hogy nagy gazdagságot szerezzen, és utána méltóságban és élvezetek közepette éljen a földön! Szívével és érzületével elmerül a pénz megszerzésébe, és sok súlyos dologgal megterheli a lelkiismeretét. Terhe idővel annyira nehézzé válik, hogy a lelke már nem képes szárnyalni alatta, és majd nem lesz képes átmenni vele a szűk kapun (a mennyországba).

.

Úgy látszik azonban, nem látja romlottságát, mert vak, és már ebben az életben a pokol zálogát ízleli. Szenvedése épp olyan nagy mértékű, amekkora mértékű szeretettel birtokolja a földi dolgokat. Elveszíti a felebarátai szeretetét, és nem törődik azzal, hogy bármilyen erényt is megszerezzen. Pedig nincs nyelv, mely képes lenne elmondani e világ gazdagjainak szenvedéseit, és ők mégsem akarják felismerni kárhozatukat.”

.

Sienai Szent Katalin (1340-1380) domonkos harmadrendi apáca volt. Huszonötödik gyermeke volt szüleinek. Ő bírta rá XI. Gergely pápát, hogy visszatérjen Avignonból Rómába. Sokat dolgozott az Egyházért, és kora politikai életébe is nagy békítő befolyása volt. Megkapta Jézus stigmáit, és misztikusként látomásaiban Istennel beszélgetett. A Dialógusokban rögzítették ezeket a beszélgetéseit, így ihletett írásnak tartják. Sienai Szent Katalin az első nő, akit egyháztanítóvá avattak.

Metropolita