Római Katolikus : Anyukádnál laksz?

2018. július 14., szombat

Anyukádnál laksz?

Nehéz világot élünk. A gyermek nem akar felnőni, és a szülő is úgy vezekel saját mulasztásai miatt, hogy nem engedi csemetéit önállósodni. A túlzó segítség, gondoskodás önámítás a szülők részéről… Ha a mai világban felnőtté, férfivá akarsz válni, erősebben kell akarnod, mint a szüleid, jobban kell akarnod, mint a barátaid. Tudnod kell, hogy nem elég egyszer megszületni. Legalább kétszer kell.

A felnőtté válás olyan, mintha még egyszer, ámde ezúttal valóban megszületnél. Te magad. Az első születésben bábák, orvosok, nagyszülők, apák és anyák segítenek. Gyermekkorodat jól, rosszul végigkísérik… Te is, ők is azt várják, hogy mikor jön el a te időd, hogy másodszor is megszüless. Tudni fogod, hogy eljött, mert bele kell születned. Egyedül. Félni fogsz, mint az első megszületésedkor… Meg mered ragadni a lehetőséged, amikor eljön a te időd?

A második születésben nem segít senki. Ebben nem lehet segíteni, egyedül kell megélni! Nincs oxitocin, nincs császármetszés, nincsenek idegen kezek. Nem segít a tanfolyamok, a képzések, könyvek ,,mesterséges környezete” sem, csakis az Éles Élet! És Te magad! A második születésben inkább akadályoznak. Elvonják a figyelmedet az édes élet suttogói… Keresztbe fekszenek a jó szándékú szülők, a trendek, és látszatra az egész világ folyása is ellened dolgozik… „Minek? Hagyd! Addig jó neked, míg nem kell…” – hallod majd… Pedig tudnod kell: ha boldog akarsz lenni, akkor haladnod kell a korral! A saját (élet)koroddal. Akarnod kell felnőni, akkor is, ha anyád nem akarja, hogy felnőj!

Tudnod kell, hogy hiába születtél meg először, ha önálló felnőttként nem születsz meg másodszor. Ha öregedve is követelőző, önző, felelősségkerülő, élvhajhász gyermek maradsz, kín és gyötrelem lesz a legbelső életed, mások szemének tükrében megvetést, saját életed kudarcát fogod látni, függetlenül attól, hogy ők jobbak-e nálad. Álboldogság negyvenéves gyermeknek lenni. Aki kifelé az élet császárát játssza, az legtöbbször befelé pici és nyomorult… És a belső érzet számít, az igazi, amit teljesen elnyomni nem tudsz… Ha boldog öregember szeretnél lenni, akarj felnőni, akarj és merj férfi lenni!

Tudnod kell, hogy felnőttnek lenni jó! A teremtés szabadságát csakis az önálló, tetteiért felelősséget vállaló, önálló felnőtt tudja megtapasztalni. Nincs szebb annál, mint amikor a semmiből megszületik egy gondolatod, majd azt saját akaratodból, ügyességgel, alázattal, ésszel, lélekkel valósággá formálod.

Nincs felemelőbb annál, mint felépíteni a saját és gyermekeid valóságát és így tanítani meg őket arra, hogy ugyanígy teremtsenek, majd ha rájuk kerül a sor. Ételt, ágyat, kirándulást, udvariasságot, vendégfogadást, igazmondást teremtesz… Nincs jobb, mint örökíteni a felnőttkor törvényeit: hogy ne várjunk másokra, ne okoljunk senkit, mert saját világunk egyedüli teremtői mi magunk vagyunk!

Nincs nemesítőbb, mint úrrá lenni gondokon, megoldani feladatokat, felállni a bukásból, elöl járni, megfogni a másik kezét, fejet hajtani, elégedetten mosolyogni, megtapasztalni saját magunk igaz valóságát. Nincs értelmesebb, mint megmutatni: a felnőttként való teremtés minden apró gyümölcse örömet okoz, a teremtő élet pedig boldoggá tesz és felemel. A felnőtté vált férfit keresik a nők, és együtt végigküzdhetitek magatokat a boldogság felé vezető úton. Mert a boldogságot nem adják ingyen, az egy értelmesen teremtő élet magától értetődő jutalma. Megéri!

A „mamahotel-effektus” is korunk problémája! Aki nem tud leválni az anyjáról, az nem tud saját családot alapítani, tehát még mindig az anyja, apja családjában marad. Ha anyád a tükör, ha neki állsz dacosan ellent, vagy neki bizonyítasz, ha az ő viszonylatában élsz, akkor akárhány éves is vagy, nem vagy felnőtt! Az önálló ember nem az anyja, hanem a saját lábán áll, és csakis az önálló ember tud felelősséget vállalni!

Aki nem önálló, az mindig megosztani, hárítani fogja a felelősséget, az csak a győzelmet vállalja, a kudarc örökké „másé” lesz. A feleségé, a gyermekeké, a szülőké… Csakis akkor állhatunk a majdani saját családunk életének közepébe, ha előbb kezünkbe vettük a saját életünket. A szüleinkről való leválás nem csak egyszeri döntés kérdése. A kezdeti önállóságunk csíráit kitartó munkával kell kiteljesítenünk, megerősítenünk még azelőtt, hogy családot alapítanánk! Ki kell lépnünk anyánk fényéből, és új nappá kell válnunk, hogy saját bolygóink lehessenek, akiket mi magunk éltetünk sugarainkkal.

Ragyogj önállóan, válj nappá, aki élteti bolygóit! Anya szoknyája mellől csak anyád halványuló fényét adhatod nekik. Abból is jókora darabot kitakarsz saját árnyékoddal… A felnőtté válás többek között azt jelenti, hogy már megszűnünk gyermeki dacból, ellenállásból, félelemből tenni bármit is! Magunk vagyunk, 128 nem állunk ellent senkinek. Ha valamit bizonyítani akarunk, többé nem a szüleink felé irányítjuk azt, inkább saját magunk felé és azok felé teljesítünk, akiknek mi mutatjuk a példát, akik velünk kötötték össze az életüket. Motivációink pozitívak. Életünket többé nem a szüleink, hanem a saját, új családunk felé viszonyítjuk! Sokan még ifjú házasként is önző, felelősségkerülő gyermekek… Ma túl sokan.

Ha valakinek az anyjáról való leszakadás fájdalma, illetve a felnőtté, önállóvá válás embert próbáló átváltozása egybeesik gyermeke születésének felelősségével és a felesége küzdelmes anyává alakulásával, az ne csodálkozzon azon, ha összeomlik… Mindennek megvan a maga ideje. A felnőtté válásnak meg kell előznie a házasságot és a gyermekvállalást. Előbb nőj fel, szakadj le, légy önálló entitás, állj be saját életed középpontjába! Előbb hozd létre önmagad, hogy majd AZT adhasd oda a családodnak! Ha már saját jogon szórod sugaraidat, akkor köréd gyűlhetnek a bolygók… Jönni fognak…

A felnőtt ember nyer a családdal, végre kiteljesedik az élete, minden a helyére kerül.

A gyermek – még ha negyvenéves is – veszít a családalapítással: odalesz mindene, az addigi élete, játékai, helyébe a rettegett felnőttkor félelmetes újdonságai lépnek, és mindenért az asszony és a gyermek lesz a hibás… A férfivá válás útja az ,,éles élet”!

Hiába dobogtatja meg a szívünket a Youtube vagy a Facebook, ezt nem lehet könyvekből megtanulni, tanfolyamokon elsajátítani, fotelben ülve filmekből ellesni… Önmagadat csakis az éles életben lelheted meg: ott születik a felnőtt, a férfi! Kelj fel, menj ki, és járj! Járd be a teljes utat élesben. Éld meg minden szakaszát, és élvezd, amikor mások szemének csillanásában látod visszajelezni értékeidet!