Olvasói levelet közlünk.
"A napokban több ismerősömmel folytattam elég komoly beszélgetéseket. Olyan kapcsolatok mennek tönkre, ahol 1-2 éves, pár hónapos kisgyermekek vannak. Rengeteg anya marad egyedül, mert apa finoman fogalmazva félrejárkál, családot alapít a szeretővel, hogy véletlen vagy szándékos, ezt csak ők tudják. Különböző társkereső appokon vannak fent és azt hiszik, mindenki számára láthatatlanok. Hát nem!
Ennél aljasabb dolgot el nem lehet követni az ellen, akivel ekkora dolgot vállalt, mint egy gyermek, közös lakás, közös élet. B verzió, 1-3 éven belül lezajlik egy szerelem, összeköltözés, házasság meg egy válás is, vagy gyermek is van, majd rájönnek, hogy mégsem egymást akarják és nem akarnak így élni, de könyörgöm, ház, hitel, gyermek...van ma még valaki, aki gondolkodik? Felelősségtudat, tisztelet van bennük? Ha belevágtak, akkor miért gondolják, hogy ebből csak úgy ki lehet lépni? Mi lesz a gyermekekkel és azokkal a nőkkel, akik két-három gyermekkel maradtak egyedül?
Elkorcsosult a világ, igen, tudjuk, ma már erkölcs, kitartás, becsület, jóban - rosszban a pap előtt volt először meg utoljára, problémamegoldás nincs, beszélgetni nem kell, csak a TV-t bámulni, megvenni mindent, amit reklámoznak, mert holnap mind meghalunk, különben is rövid az élet, ez nekem jár alapon, mert csak ösztönből élnek az emberek, a szex, a kielégülés a fontos, azért bármit, ha otthon nem kapom meg, hopp fel egy appra, aztán ott 10 perc alatt találok valakit - megjegyzem férfi / nő egyaránt-, jobb esetben nem kap el semmit! /bár erről is tudnék mesélni, miket hazudnak otthon férjeiknek-feleségeiknek, hogy az ajtókilincs meg a nyilvános wc/.
Gyomorforgató, hogy képesek egyesek így élni. Mi van veletek emberek? Van hol lakni, van mit enni, van egészséges gyermeketek, ti magatok is azok vagytok, hiszen van munkátok, tudtok dolgozni, mi kell még? Ennyire nem számít az életben az igazi érték? Mikor sétáltatok utoljára kézen fogva, beszélgetve, nem a telefont nyomkodva egymás ellen? Mikor játszottál önfeledten a gyermekeddel és nem bevágtad a TV elé mesét nézni? Mikor volt egy közös ebéd vagy vacsora egy asztalnál? Mikor kérdezted meg a másikat, akivel egy ágyban alszol és egy házban laksz, hogy jól van -e? Szüksége van -e valamire? Értem én, hogy rohanó világ, de rohadó is! Mert hagyjuk elrohadni! Gondolkodjatok már el egy kicsit, hogy éltek! Akinek nem inge, annak gatyája. Lehet szörnyülködni..."
RómKat Blog
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.