2018. május 28., hétfő

Barsi Balázs OFM: A vértanúk exegézise

Balázs atya gondolatai az "Övék a mennyek országa" dokumentumfilm, és az újraházasodott elváltak áldoztatásának vitája kapcsán.

Az alábbiakban Barsi Balázs OFM atya gondolatait tesszük közzé, amelyekkel az "Övék a mennyek országa" című új dokumentumfilmre, valamint az újraházasodott elvált hívek áldoztatásának vitájára reflektál. A filmet Siklósi Beatrix és Marossy Géza készítették, Böjte Csaba ferences testvér, Hölvényi György európai parlamenti képviselő, és Sajgó Szabolcs jezsuita atya közreműködésével. A film első része, második része, és harmadik része is az interneten megtekinthető.

A vértanúk exegézise


A filmet nézve látom a szír keresztény asszonyt, akinek három fiát kivezetik a muszlim terroristák az udvarra. Mindegyiktől megkérdezik: "Keresztény vagy-e?" A felelet: "Az vagyok, és mindhalálig az is maradok." Mindhármat megölik.
Ugyanakkor Krisztus Egyházán belül a csűr-csavar teológusok azt állítják, hogy a nemi gyönyörhöz az embernek olyan abszolút joga van a szentségileg érvényes házasságon kívül (elvált és másik partnert találtak esetében), hogy ez a jog egyes esetekben együtt maradhat a Krisztushoz való tartozással annyira, hogy az így élők meg is áldozhatnak.
Hol van itt a hit belső logikája? Egyrészt az Isten Fiához, Jézus Krisztushoz való tartozás megköveteli a vértanújelölttől az élet odaadását, a földi életről való lemondást az örök élet (a Jézussal való kapcsolat) érdekében. Ezek a fiatalemberek ezzel az odaadással lemondtak mindenféle törvényes és törvénytelen módon szerezhető nemi gyönyörről, amikor vállalták a vértanúságot. Másrészt a nemi gyönyörhöz annyira joga lenne a Krisztushoz tartozó embernek, hogy azt fölébe helyezhetné a Krisztussal való kapcsolatának, és ezt bizonyos esetekben még a szentáldozással is szentesíthetné?
Erre azt mondhatná valaki, hogy a vértanúság előtt megtorpanó hittagadó is áldozhat, ha megbánja a tagadását, és feloldozást kap. Igen ám, de a megbánás lényege az ő esetében éppen az, hogy egyszer és mindenkorra elítéli a hittagadását, és hasonló helyzetben vállalja a vértanúságot.
Az érvényes szentségi házasságon kívüli nemi kapcsolat (férfi és nő között) – amely házasságtörés Krisztus kifejezett szava szerint – szintén megbánható, feloldozható, ha erről a nemi kapcsolatról lemond a keresztény. Akkor áldozhat is.
Melyik lemondás a nagyobb? Nyilván a földi életről való lemondás. Az Úrhoz való tartozás lényege követeli meg a kereszténytől bizonyos helyzetben a földi életről való lemondást. Az életről való lemondás viszont magába foglalja a nemi gyönyörről való lemondást is.
Egyetlen egyházban hogyan lehet két totálisan ellentétes magatartást fenntartani? Sehogy! Ez rést ütne a Krisztussal való kapcsolaton, és lerombolná a szentségeket (gyónást, áldozást, a papságot, hiszen a pap hite és lelkiismerete kényszerítve lesz arra, hogy ezeket megáldoztassa). Ezzel az Egyház egységén ütnénk rést. Sőt magán az emberiség lehetséges egységén, mert a házasság isteni intézménye eleve az emberiség forrása és egybetartója.
Ritkán említik ezekben a kérdésekben az elváltak és új kapcsolatban élők elhagyott gyermekeit. A vértanúk gyermekei árvák (félárvák) maradnak, de a vértanú szülő példája által mélységesen oda lesznek kapcsolva Krisztushoz, aki a mi életünk (ld. Origenészt és vértanú édesapját!).
Az elváltak gyermekei, ha a szüleik önmegtartóztató életet élnek, ugyancsak mélységesen oda lesznek kapcsolva Krisztushoz, és ekkor bennük nem csorbul a házasság fölbonthatatlanságának Istentől adott valósága sem.
Nem arról van-e szó, hogy korunk bálványistene lett a nemi gyönyör, amelyhez való görcsös ragaszkodás mindent felülír, még a Krisztushoz való tartozást is?
A vértanúk vére azért ma is a jövő kereszténységének a magvetése, mert a vértanúságuk az egyetlen hiteles, egzisztenciális exegézise (szövegmagyarázata) Isten Fia Evangéliumának.
A vértanúk egyházában megszűnnek a viták az elváltak és új kapcsolatban élők megáldoztatásának lehetőségéről.
A vértanúk egyházában újra megjelennek a szüzek mindkét nemből – és egy új, életerős teológia jelenik meg, amely maga alá temeti a békeidők csűr-csavar teológiáit. A vértanúk személy szerint felszólítanak mindegyikünket, hogy egy polgári és kényelmes kereszténységből az életszentség útjára lépjünk.
Akik azt hiszik, hogy a törvénytelen kapcsolatban élők áldozásának kérdése el van döntve, azok megáldoztatásának javára (bizonyos esetekben), fontolja meg, hogy a következő három idézet kitörölhetetlenül a Szentírás része, tehát Isten kinyilatkoztatásának írásban rögzült üzenete:
„Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.” (Lk 16,18)
„... a házasságtörőket megítéli Isten.” (Zsid 13,4)
„Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.” (1 Kor 11,27-29)

Fr. Barsi Balázs OFM

Katolikus Válasz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Kukkants be egy apácazárdába! Több száz éve senki sem látta, mi van belül

Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...