“… az imádság hatalom. Hiszen Isten az alázatos, benne bízó léleknek tiszta kérését nem tudja megtagadni, annyira jószívû. Azért mondják az egyházi írók, hogy a jó imádság csalhatatlanul meghallgatásra talál. Julian Green a második világháború elején a francia-német front egy csillagos éjszakáján írta – tűzszünet alatt — naplójába: az imádság hatalom. Itt döbbent rá, hogy micsoda erő van a buzgó, vallásos ember kezében. Ez a megvilágosodás megérintette.
Valóban nagy erő az imádság – mondja Mateo atya, a Jézus Szíve tisztelet nagy apostola, és a következő esetet beszéli el.
” Gyónni szokott nálam egy kisfiúcska, akinek csodálatosan tiszta volt a lelke, és Jézus azzal tüntette ki, hogy szentáldozás után gyakran szólt hozzá és elbeszélgetett vele. Egyszer Mateo atya így szólt szentgyónás után a fiúhoz: fiacskám, van itt a városban egy ember, aki nagyon gonosz életet él, évtizedek óta nem járul szentségekhez, és sokat ártott Isten egyházának. Menj oda Jézushoz, és kérd meg, vezesse a gyóntatószékbe ezt az embert. A kisfiú letérdelt az oltár elé, elvégezte imáját, és elindult a templomból kifelé. Alig ér ki az ajtón, gyorsan megfordul, visszaszalad a gyóntatószékhez és beszól: itt jön a bácsi. És egy-két perc múlva csakugyan jön az illető egyenesen a gyóntató székhez, letérdel, meggyónik és mint másik ember hagyja el a templomot. Az Isten a kegyelemnek ezt a csodáját egy egyszerű, de tiszta lelkű kisfiú buzgó kérésére tette.”
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.