"Megtartja?"

Az alábbiakban Albertné Görgey Zsuzsanna, az „Adj életet a gyermekednek” Facebook-csoport szervezőjének írását közöljük.

A 2017 közepe óta működő életvédelem, abortusz témájú beszélgetős csoportunkban többször felmerült az orvosi hozzáállás kérdése a várandósság megállapításakor és a különböző genetikai vizsgálatok folyamán. Tudományos tény, hogy a magzat fogantatásától élő emberi lény, akinek 4-5 hetes korára már dobog a szíve, és mire a várandósság megállapítására sor kerül, már érzőidegekkel és minden jel szerint érzésekkel is rendelkezik. Róla hoznak döntést ekkor.

„Megtartja?” Ez tehát a kérdés, amelyet feltesznek a legelső nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. A legtöbb kismamát, akár várta, akár nem egy új élet érkezését, a friss élmény még valósággal sokkolja, és ekkor még nekik szegezik ezt a súlyos kérdést is.

Valóban dönthet úgy, hogy nem vállalja a babát, nem akar általa anya lenni, de ennek a döntésnek a megfogalmazását, kimondását nem lehetne inkább meghagyni neki?

Vagy az évi több mint 30 000 abortusz ilyen szinten fásulttá tette volna a magyar orvosokat, hogy már nem is képesek a magzatot életnek tekinteni? Csupán mint valami odvas fogról, ítéletet hoznak gyorsan a feje felett? Esetleg az abortuszt végrehajtani kénytelen orvos munkáját igyekeznek könnyíteni ezzel? Nem értjük.

Az eredeti hippokratészi orvosi eskü szövege, még ha ma már nem is merik megfogalmazni, mindig ott fog visszhangozni az emberek fejében, reméljük az övékben is: „…nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához…”

Természetesen ez így ma már nem hangozhat el, mert a nőgyógyászati rezidensképzésben még az egyetem végzése alatt kötelező bizonyos mennyiségű műszeres befejezés elvégzése. Mivel elhalt magzatokból kevés van, így gyakran előfordul, hogy élőket is el kell pusztítaniuk a leendő orvosoknak. Ez attól függetlenül, hogy a későbbiekben vállalnak-e abortuszt vagy nem, örökre kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkükben.

És a „Megtartja?” kérdés még többször, több egészségügyi szakember szájából elhangzik ismét. Tévesen sugallva, hogy a magzat elpusztításával megoldódnak az esetleges anyagi, párkapcsolati, egyéb gondok miatt felmerülő problémák, hogy visszapörgethető az idő kereke a várandósság létrejötte előtti pillanatokig, és minden úgy folytatódhat majd, mintha mi sem történt volna. Ez pedig nem igaz. Soha többé nem lesz már ugyanaz.

A beavatkozást ugyan ma már jótékonyan altatásban végzik, így a kismamáknak nem kell szembesülniük a gyermek testének szövetenként történő eltávolításával, azonban az ezt követő hatalmas üresség érzése, a könnyek közt ébredés, a visszafordíthatatlan történés súlyának viselése rájuk hárul.

A lelki dolgokon túl a fizikai következmények sem elhanyagolhatók. A beavatkozás során igen gyakran sérül a méh záróizomzata, így többé nem képes betölteni magzatot óvó, védő funkcióját, és ez a későbbi várandósságoknál koraszüléseket, vetéléseket eredményez. Az első terhességet abortusszal befejező nők 10 százalékánál életre szóló meddőséget, beágyazódási és megtapadási nehézségeket okoz. Mivel az orvos dolga a biztonságos méhürítés, a sokszor erőteljes, alapos kaparás megsértheti a méh nyálkahártyáját, a belső kötőszöveteket.

Azt gondoljuk, mi, a témával napi szinten foglalkozó emberek, hogy ha tényleg, mindenre kiterjedően valós információkat kapnának a kismamák, ha az orvosi rendelőben nem csak ez a kérdés hangzana el, ha megemlítenék, hogy milyen segítő szervezetek, alternatívák vannak az abortusz szomorú lehetősége mellett, akkor minden másképp történne.

Amennyiben az orvos gratulálna például az anyasághoz egy halvány mosollyal a „Megtartja?” hideg kérdése helyett… Főleg, miután már látta a kismama a szíve alatt formálódó magzat ultrahangos felvételét. Hiszen az élet a legnagyobb érték a világon, annak ellenére, hogy manapság igyekeznek ezt elfelejteni. Nincs más hozzá fogható. Minden ember egyedi, páratlan és megismételhetetlen csoda. Gyermek lehet még másik, talán, de már nem lesz ugyanaz.

Ahogy mi, felnőtt emberek is páratlanok, egyediek és különlegesek, értékesek vagyunk.

Hozzánk bátran irányíthatnak várandós kismamákat az egészségügyi szakemberek is. Csoportunkban az életvédelemmel foglalkozó segítő szervezetek képviselői is megtalálhatók olyan anyák mellett, akiknek ilyen-olyan élethelyzetekben kellett már döntést hozniuk. Valós tapasztalatokat osztanak meg.

Az Adj életet a gyermekednek Facebook-csoport elérhetősége: https://www.facebook.com/groups/adj.eletet.a.gyermekednek//

Forrás: Adj életet a gyermekednek Facebook-csoport