Valamit azonban igen szeretnék lelkedre kötni. Azt, hogy
egész jövőd, egész erkölcsi életed helyes kialakulása ezekben az években, az
úgynevezett «kamaszkor»-ban dől el. Most válik el, hogy alsóbb, állati
ösztöneid fölött úrrá tud-e lenni benned az uralkodásra egyedül hivatott lélek;
hogy nemes érzésű, fennkölt szellemű lovaggá tudsz-e lenni, vagy bűnös
szokásoknak leszel szánni való rabszolgája! Ezt és amit a következő lapokon
írok, csak az olyan ifjakra értem, akik a testi fejlődés ezen szakáig, a «kamaszkorig»
minden káros külső befolyás nélkül jutottak el. Sajnos, sokan vannak, akiket
romlott társaik már ezelőtt régen beavattak olyan dolgokba, amiket a szervezeti
fejlődés a természet rendje szerint csak most vetne fel először lelkűk előtt,
akik tehát még hamarább mentek át ezen a válságon, – de nem sértetlenül.
Új erő kezd benned érni, amelyről eddig tudomásod sem volt,
hogy ilyen is van benned: az úgynevezett «nemi erő».
Csodálatos is az Isten nagyszerű terve! A kis gyermek
gyámoltalanságban születik a világra, s csak lassan, fokozatosan nyeri meg
azokat a képességeket, melyekre éppen abban az életkorban szüksége van. Először
nincs foga, de nincs is rá szüksége. Az első év után azonban már némi kis ételt
rágnia is kellene, – meg is jön egy-két foga. Fokozatosan aztán egyre több
foga, amennyire éppen abban a korban szüksége van. Minden fogának csirája
megvan ugyan már a születéskor, de azok türelmesen pihennek a foghús alatt, míg
eljön idejük, melyben szükség lesz rájuk.
A nemi erő is éppígy nyugszik a fiúkban körülbelül
tizennégy-tizenöt éves korukig. Addig nem is tudnak róla, hogy ilyen is van
(hacsak romlott barátjuk nem beszélt nekik arról komisz hangon). De ebben a
korban ébredezni kezd ez az erő is, s amint hol ily, hol oly alakban felüti
fejét, nyugtalansággal tölti el a lelkiismeretes fiúkat. Ez az érés a
tizennegyedik s tizenötödik évtől körülbelül a huszonötödik évig tart,
legerősebb a tizennegyedik-tizennyolcadik év között.
De hát mi is az az új dolog, amelyet te most érezni
kezdesz?
Egyre többször eszmélsz rá ebben a korban arra a tényre
(amit ugyan eddig is mindig tapasztaltál, de ami eddig nem sokat izgatott
téged), hogy az emberiség két nemre oszlik szét.
Egyik fele férfi, a másik nő.
Ezt eddig is láttad, de nem nagyon
törődtél vele. A leányokkal talán mindössze annyi dolgod volt, hogy játék
közben nagyokat rántottál copfjukon és végtelenül tetszett neked, mikor azok
erre éktelenül sivalkodni kezdtek.
No, most már ezt meg nem tennéd a fél világért sem! Ha
lányokkal játszol vagy beszélgetsz a társaságban, valami különös, eddig nem
tapasztalt elfogódottság, majd melegség, öröm vesz erőt rajtad. Igyekszel
előttük minél szebbnek, okosabbnak feltűnni, beszélsz nekik valódi vagy képzelt
jótulajdonságaidról, tehetségedről s nemhogy a hajukat húzgálnád, – Isten
ments! – ellenkezőleg önfeláldozóan ajánlod fel nekik «lovagi szolgálataidat»
és ha valamelyiknek földre esett kesztyűjét bókoló hajlongások közt fölemelheted,
hát határtalan örömödben verebet lehetne veled fogatni.
Az első szerelem.
És mikor hazamégy könyveid közé – hiszen alig vagy még
V.-VI.-os középiskolás –, bizony erős akaratra van szükséged, hogy elkészülj a
másnapi leckével. Csak tanulgatnád, hogy hogyan kell hatványt hatványra emelni
és hogyan kell gyököt vonni... de... nini!... egyszer csak azt veszed észre,
hogy a négyzetgyöknek szeme lett, füle lett, szája lett és – hogyan, hogyan
sem, magad sem tudod – egyszer csak a számtanfüzetben ott áll előtted
lerajzolva egy – bájos leányfej!
No, előveszed a magyart. A poétikából készülsz holnapra.
Talán próbáljuk ki, tudom-e gyakorlatban is érvényesíteni a betanult
szabályokat! Meg-megrágod ceruzád végét, egyik versstrófát a másik után szántod
a papírra s egy-kettőre készen van első versed, – egy szerelmes vers. A poétika
tanárja ugyan alighanem csiszolt-kőkorszakbeli leletnek gondolná e «művet»; a
rímei szörnyen hasonlítanak Ilosvai Selymes Péter «vala-valá»-ihoz, a ritmusa
is oly ijesztőn döcög, mint kenetlen kocsi a gödrös úton, de te meg vagy
győződve, hogy ez a versed felér Petőfi és Tompa összesített költeményeivel.
És ez még csak a kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.