Vianney Szent János a hibákról

 

Tizenkét idézet a szent ars-i plébánostól:

Rossz szokásainkat úgy tudjuk leküzdeni, hogy ügyelünk, és gyakran teszünk a minket szorongató rosszal ellentétes dolgokat.

(Az önnevelésről)

Semmi sem ellenkezik annyira a szeretettel, mint a gőg.

(Homília)

A keresztény ember vagy uralkodik a hajlamain, vagy a hajlamai uralkodnak rajta.

(Homília a kísértésekről)

Ne légy olyan, mint a gőgösök, akik folyton a saját véleményüket hangoztatják… Ismerek olyanokat, akiknek ez napi szokásukká vált.

(Az önakarat megtagadásáról)

Bűnnel nem lehet jóvátenni egy másik bűnt.

(A haragról)

Vannak jámbornak tűnő emberek, akik a legenyhébb támadást is sértésnek veszik. Amikor a gonosz gyűlölködő érzéseket szít bennünk megbántóinkkal szemben, a legjobb módszer, ha nyomban imádkozni kezdünk a megtérésükért.

(Szentbeszéd a szeretetről)

A gőg miatt gyűlöljük a velünk egy szinten lévőket, mert velünk egy szinten vannak; az alattunk lévőket, mert félünk, hogy egy szintre kerülnek velünk; s a fölöttünk állókat, mert fölöttünk állnak.

(Az irigységről)

Hibáink olyanok, mint apró homokszem a Jóisten irgalmának hatalmas hegyéhez képest.

(Az arsi plébános Katekéziseiben)

Ha megkísért valakivel szemben az irigység, nehogy ridegségünkkel éreztessük vele, hanem amennyire csak bírunk, legyünk vele barátságosak, és tegyünk meg neki mindent, amit csak tudunk!

(Szentbeszéd az irigységről)

Az irigység, gyermekeim, a gőgből fakad; aki irigy, az gőgös.

(Az irigységről)

Nincs, ami méltatlanabb volna a keresztényhez, akinek életével Istent, a becsület és Igazság lelkét kellene utánoznia, mint ha valamit gondol, de mást mond.

(Szentbeszéd a hazugságról)

Isten nem kíván tőlünk rendkívüli dolgokat.

(Katekézis a gőgről)

párKatt.hu (Forrás: Thoughts of the Curé D’Ars, TAN Books 1984)

 

"A papság Jézus szívének szeretete"

 

"A papság Jézus szívének szeretete. Ha papot látsz, gondolj a mi Urunkra, Jézus Krisztusra."

Vianney Szent János

A testi vágyak

 

KEMPIS TAMÁS: KRISZTUS KÖVETÉSE

A türelem mibenléte és a testi vágyak ellen folytatott küzdelem

I.

Uram, Istenem, úgy látom, hogy türelemre igen nagy szükségem van, mert ebben az életben

sok nemszeretem dolog történik velünk. Akárhogy próbáljak is békességre jutni, életem nem folyhatik háborúság és fájdalom nélkül.

Úgy van, fiam. De azt akarom, hogy ne is keress olyan békességet, amelyben a kísértések elkerülnek, és nem ér el semmi kedved ellen való, hanem hidd el, hogy akkor is meglelheted a békét, ha sokféle kísértés környékez, és sok-sok kellemetlenség szakad rád.

Ha azt mondod, képtelen vagy sokat tűrni, hogyan viseled majd akkor a tisztítótüzet?

Két rossz közül mindig a kisebbet kell választani.

Hogy tehát az eljövendő örök büntetést elkerülhesd, igyekezz a jelen bajokat Istenért

fölháborodás nélkül elviselni.

Vajon azt gondolod, hogy evilág fiai semmit vagy keveset tűrnek?

Nem ezt tapasztalod, még akkor sem, ha a legkülönb sorsúakat kérdezed.

De – mondod –, sok élvezetben van részük, és saját akaratuk szerint élnek, azért aztán félvállról veszik a bajokat.

Mondjuk, hogy úgy van, legyen meg mindenük, amit csak kívánnak.

De mit gondolsz, meddig megy így a soruk?

Lám, mint a füst, elenyésznek evilág gazdagjai, és senki sem emlékezik elmúlt örömeikre.

De amikor még élnek, akkor sem nyugszanak örömeikben keserűség, csömör és rettegés

nélkül.

Mert ugyanabban, amiből élvezetük ered, gyakran elveszik a fájdalom bérét is.

Méltán történik velük, hogy mivel rendetlenül keresik és hajhásszák az élvezeteket, nem

telnek be azokkal undor és keserűség nélkül.

Ó milyen illanók, milyen csalókák, milyen rendetlenek és szégyenletesek ezek mind!

De vannak, akik részegségükben, vakságukban nem eszmélnek rá minderre, hanem mint

esztelen barmok, romlandó életük múló kedvteléséért lelki halálba rohannak.

II.

Te azért, fiam, testi vágyaid után ne járj, és fordulj el önakaratodtól.

Keresd örömödet az Úrban, és teljesíti szíved kéréseit.

Mert ha valódi örömöt keresel, és bővebb vigasztalásra vágyakozol, íme minden evilági

dolog megvetésében és minden alantas élvezet elutasításában találsz igazi áldásra, ott

fakad bőséges vigasztalásod.

És minél jobban elvonod magad minden teremtett lény által nyújtott vigasztól, annál édesebb

és hatalmasabb vigasztalásokra találsz énbennem.

De először nem találsz el ide valamekkora szomorúság és küzdelem nélkül.

Utadba áll a beléd rögzött megszokás, de a jobb szokás azt is legyőzheti.

Zúgolódik a test, de a lélek buzgósága megzabolázza.

Ingerel és kísérget az őskígyó, de az imádság megfutamítja, s a hasznos munka nem engedi,

hogy hozzád férkőzzék.

Abortuszod volt?

 

Angelica anya a 46:10 percnél egy betelefonálónak arról beszél, hogyan segítheti a barátját, akinek abortusza volt. Egy szép imát is mond.

Ha van,aki a közeledben hasonló helyzetbe került akkor ajánlhatod neki a Ráhel Szőlőskertje lelkigyakorlatot, ahol péntek délutántól vasárnap délutánig gyógyulhat egy biztonságos és elfogadó közösségben.

A legközelebbi hétvége 2026. április 24-25-26-án lesz Tiszaalpáron.

A jelentkezés folyamatos.

Hívj minket most!

+36 20 350 3333

Teljes diszkréciót és támogató légkört biztosítunk.

Szeretettel:

a Ráhel Szőlőskertje önkéntes csapata

https://rahelszoloskertje.hu/

https://youtu.be/vPTObFzonHE?si=T0gJcvFL83XRE_M6

Mi az igazi szentáldozás?

Ír plakát a XX. századból

Prohászka Ottokár breviáriuma

Mi az igazi szentáldozás? Krisztus gondolataival való töltekezés, Krisztus érzelmeitől való felgyulladás, Krisztus hasonmásának kiverődése a szemen, homlokon, ajkon, beszéden, szereteten, szíven, életen, az egész életen, az egész emberen. Megvan tehát a program, hogyan kell áldozni. Áldozni úgy kell, hogy az ember a lelkét eltölti az Úr Jézus gondolataival. Úgy menjetek áldozni, mint akik mennek fölvilágosodni s ugyanakkor megnyugodni az Úr Jézus gondolataiban. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szentségi Jézus előtt, 287. old.]

A Szentháromság dicsőségére

 

"A Szentháromság dicsőségére, a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetére, az Egyház szeretetére, tartsatok mindig szentmisét."

Marcel Lefebvre

Az Ige (...) a sivatagot megrendíti, a magányos helyeket megrázza, a lelkek kábultságát áttöri"

"Sürgetlek titeket, vágyódjatok inkább arra, hogy a bensőtökben megszólaló Urat halljátok meg, mintsem az odakint beszélő embert. Az Ige ugyanis fenséges erővel bír, a sivatagot megrendíti, a magányos helyeket megrázza, a lelkek kábultságát áttöri."

(Szent Bernát)

Föl, nagy örömre…

 

Zdzisław Jasiński: “Palm Sunday Mass” 1891

1882 karácsonyán, az éjféli misén hangzott el először gyermekkórussal énekelve Gárdonyi Géza segédtanító szerzeménye.

Föl, nagy örömre…

Föl, nagy örömre, most született, Aki után a Föld epedett,

Mária karján égi a fény, Isteni kisded szűznek ölén,

Egyszerű pásztor jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt,

Csak ez a szalma, koldusi hely, Rámelegít a marha lehely,

Egyszerű pásztor térdeden állj, Mert ez az ég és földi király!

Népe, szerelme nem fogadá, Mennyei fényét eltakará,

Mária, József, csöpp gyermeke, Egyedül nékik nagy öröme,

Egyszerű pásztor, porba borulj, Rád az áldásnak harmata hull!

Emberi testbe szállt le közénk, Mégis öröktül ád üde fényt,

Ő szövi életünk fonalát, Ő töri szét a bűn rabigát,

Egyszerű pásztor, bölcs te valál, Mert hitet, üdvöt, nála találsz.

Őt Jeruzsálem számkiveti, De születését ég jelöli,

Angyali ének zengi körül, Őt, kinek ég és földi örül,

Egyszerű pásztor mélyen imádd, Mennyei üdvöt, ez neked ád!

(A tüskevári Szabó Mátyás imakönyvébe kézírással feljegyezve 1883-as keltezéssel. Ez időben Szabó M. vitte minden vasárnap lovas kocsijával Tüskevárról Somlójenőbe a papot a szentmisét megtartani.)

A szent akarat (A tiszta férfiúság 52. rész)

 

Mikor Kínában meghal egy tisztalelkű leány, rokonainak joguk van diadalkaput állítani tiszteletére, ezzel a felírással :«SchoengDsche», azaz «A Szent Akarat». A diadalkapu azt jelenti, hogy a szent akarat vezette végig sértetlenül azt az ifjú gyermeket az életben. Ez az erős, szent akarat nemtője minden ifjúnak, aki az ifjú évek küzdelmeiben tántoríthatatlan tisztasággal akar megállani. Megérdemli, hogy mikor sértetlen lélekkel érkezik az örök tisztaság hazájába, diadalkaput állítsanak élete útjára.

Benned, fiam, megvan-e ez a «szent akarat?» A szent akarat, hogy törhetetlen kitartással, hajlíthatatlan gerinccel küzdj abban a liliomos ifjú csapatban, amely győzelmi pírral arcán lobogtatja meg minden nemtelenség s erkölcsi léhaság ellen a szeplőtelen tisztaság hófehér zászlaját; vagy küzdj abban a másik csapatban, a visszatérőkében, a javulni vágyókéban, akik saját szomorú bukásuk árán tanulták most újra halálosan megszeretni a tiszta élet páratlan boldogságát. Benned megvan ez a szent akarat! Vagy, ugye, ha elveszett, újra meglesz! Igen?

Te erős leszel, fiam! Ugye, vigyázni fogsz lelked tisztaságára! Ugye, így lesz! Igen?

Nézd: a tiszta élet erő, a tiszta élet öröm, a tiszta élet finomság, a tiszta élét szabadság, a tiszta élet szépség, – hát csak érdemes érte küzdeni!

Mikor most így magam elé képzellek és búcsúzóul hosszan, mélyen még egyszer belenézek szemedbe és látlak, mint szélnek most bomló vitorlát, mint hajnalló nagy ígéretet, de előre látom a nagy erkölcsi viharokat, megpróbáltatásokat, kísértéseket is, melyek fiatal éveidben reád fognak törni, felszakad szívemből egy forró ima:

 

«Oly tiszta, szép vagy, érintetlen,

Miként a rózsaszál.

Ha rád tekintek, sír a lelkem

S szempillám könnyben áll.

 

Kezem fejedre téve kérem

A mennyei Atyát,

Hogy tartsa tisztán, hófehéren

Szívednek liljomát!»

 

Fiam! Én bízom benned! Nagyon bízom! Most add ide kezedet... Nézz szemembe ... hosszan, erősen ... úgy. És mondd:

Én megmaradok továbbra is a tiszta élet útján...

Vagy – ha talán már így kellene – hát így mondd:

Én beállók újra ebbe a liliomos csapatba ...

Én ... akarok ... akarok... tisztalelkű lenni!

 

VÉGE

Ugye, így lesz! (A tiszta férfiúság 51. rész)

 

Utolsó szavam tehát, melyet a könyvben hozzád intézni akarok – fiam! – csak egy lehet: őrizd drága kincsedet, ifjú lelked sértetlenségét! Ha pedig múltadban már bukásokat kellene siratnod, hát mindegy, legalább mától kezdve lesz más az életed! Ne felejtsd szavamat: senki sem veszett el menthetetlenül, csak aki önmagáról lemondott. Bármily mélyre süllyedtél volna, fiam, van visszatérés! Hiszen ha parancsolni tudunk az elektromos hullámoknak, föltétlen parancsunk alá igázhatjuk szenvedélyünk hullámait is.

Őrizd tiszta lelkedet, mint legértékesebb gyöngyödet, ékszeredet. Az igazgyöngy s a drágakövek, a smaragd, zafír és rubin rendkívül érzékenyek; ha sokszor hordják, érintik, napfényre viszik – elvesztik szép ragyogásukat, mély színüket. Ezért őrizzük azokat elzárva külön szekrénykében. Tiszta lelked is elfakul, ha nem őrződ.

Ifjúsága éveiben mindenkit tusák elé állít a fejlődő természet. Egyik fiú könnyebben evez át az ifjú évek nehézségei között, a másik kemény harcok között. Ösztöneid tereád talán olyan fékevesztett erővel törnek, hogy szinte ijedve rémülsz föl: lehetetlen tiszta lélekkel megállanom. Nem, fiam, nem úgy van! Hiszen már tudod, ugye, hogy lehet győznöd, lehet testedet-lelkedet tiszta érintetlenségben vinned a menyegzői oltárhoz. Lehet, csak – kemény munkába kerül! Lelkes odaadásba, örökös őrállásba, nem lankadó kitartásba. Jelszavad legyen az, amit a tenger árjával örökké küzdő Seeland, Hollandia egyik provinciája írt címerébe: «Luctor et emergo», küszködöm, de mindig győztesen emelem ki fejem a habok közül.

Ez a könyv őszintén szólt hozzád: lehet tiszta életűnek lenned, keli is tiszta életűnek lenned, de ez nem lesz könnyű! Jobb, ha előre tudod, hogy az ember nem születik önmegtartóztatónak, hanem azzá lesz kemény küzdelem árán, azaz a menyegzős oltárig sértetlenül megőrzött tiszta életet a mai világban csak hősies harc által lehet biztosítani. Eszed ugyan azt mondja: maradj tiszta; vallásod azt mondja: maradj tiszta; de a mai világ s a mai léha felfogás s a mai ezernyi kísértés s a bűnre hajló ösztönös emberi természeted azt harsogják majd füledbe: ne maradj, ne maradj!

És neked mégis tiszta életűnek kell maradnod, mert a reád váró jutalom megéri a legnagyobb küszködést is. «Je schwerer der Krieg, je hehrer der Sieg.» A férfiú erények legszebb elismerését, a Mária Terézia-rendet is csak csatában lehetett kiérdemelni. Ez az út a magasságba, a lelki magasságba vezet, arról pedig már Seneca megállapította, hogy nem könnyű út: «Non est ad astra mollis e terris via». De az az erkölcsi erő, amit fiatal korodban kifejtettél, jóleső örömmel aranyozza be férfikorod éveit is.

A leghevesebb kísértések ellen is adjon ellenállóerőt ez a gondolat: Most nemcsak magamért küzdőm, hanem utódaimért is. Ó, mily nagyszerű öröm is lesz az, ha 25-30 év multán, az én serdülő fiam így szólhat hozzám:

«Köszönöm neked, édesapám, hogy fiatal korodban oly keményen küzdöttél az erkölcstelen kísértések ellen és ezzel megkönnyítetted az én küzdelmemet is.

Köszönöm neked, hogy féltve megőrizted ifjú tisztaságodat, és ezzel bennem is magasabbra szítottad a tiszta élet kívánságának szent tüzet.

Köszönöm, hogy vigyáztál lelked fehérségére és ennek a győztes küzdelmednek köszönhetem, hogy most, mosolygós az én szemem is.

Köszönöm, hogy kemény kézzel kormányoztad fiatal éveid ösztönös vágyait, azért nyertem tőled acélos izmokat, erős idegeket, jó egészséget».

Az újságok tele vannak mindenféle erősítő, vértápláló szerek hirdetéseivel. «Egyék somatoset, biosont, sanatogent, bioferrint, haemoglobint, bioglobint,... nem tudom én mit, s hosszú életű lesz!» Tudod, mi legjobb biztosítéka az egészséges és hosszú életnek? A tisztaságban eltöltött s erkölcstelenséggel be nem szennyezett ifjú élet!

Azt hiszem, elég világosan láthattad a könyvemből: a nemi élet nem ördögi találmány, nem piszkos dolog, hanem ellenkezőleg, a teremtő Istennek fönséges szent adománya, az ember iránt érzett nagy bizalmának jele. Ha az Isten adománya, hát az nem lehet bűnös, hanem csak szent dolog. És fiatalkori résen állásod s örökös, vigyázó küszködésed sem a nemi dolgok ellen van, hanem azokért, annak szeplőtelen, tiszta megőrzéséért arra a korra, amelyben Isten akarata szerint szabad lesz gyakorolnod: a házasságra.

És ha most e könyv tanácsait megfogadod, meglásd, évek multán – mikor forrongó véredet már az érettebb férfikor megfontoltsága mérsékli – hálával fogsz gondolni arra, hogy valaha, fiatal korodban, olvastál egy könyvet, melynek szerzőjére sem emlékszel már, melynek már címét sem tudod, de amely megóvott téged a komoly félrelépéstől, az erkölcsi elzülléstől. Jöjjön bár reánk ezeréves történetünk legszomorúbb korszaka, nem félek, hogy kialszik a nemzeti géniusz szent tüze, amíg a magyar fiúk lelkében ég az ideális, tiszta élet lobogó lángja. Nem félek, hogy örök lesz a reánkszakadt csillagtalan éjszaka, amíg tiszta események tüzétől gyűlik ragyogóvá a magyar fiúk szeme, akik nem felejtik el a nagy Széchenyi Istánnak intését: «A testnek bármily fényes sajátságai csak a lélek világossága által érik el valódi díszüket és a legkitűnőbb testi előny fekete folttá válik a tündöklő lélek ellenében». (Döblingi hagyaték. III. 604.)

Édes jó fiam! Éveket töltöttem fejlődő fiúk közt. Sok fiút láttam, mint erőtől duzzadó bimbót, gyönyörűen fakadni; láttam az ifjút, mint sokat ígérő fiatal tölgyet, sudárba szökkenni; de láttam, mint törik pozdorjává annyi szép ígéretes fiatal életnek minden reménye, – ah! láttam a fakadó bimbót, a növekvő tölgyet titkos féreg fogától elhervadni. Pedig sok közülük csak tudatlanságból, könnyelműségből tette az első lépéseket a bűn útján, mert nem volt senki, aki idejében szerető szóval figyelmeztette volna. De erősen hiszem, hogy lesz ifjú, kinek életében forduló pontot jelentenek e könyv komoly lapjai; szakítást a bűnnel és új életet: «a tiszta férfiúság»-nak eszményien szép életét.

Új nemzedék.

Megy lefelé egy kornak napja. Azé a koré, amely büszkén csak a «tudást» és a «technikát» írta homlokára. Jelszava volt: mindent tudni és csak tudni. De ez a tudomány sok értékünket szétmorzsolta.

Nos, most jöjjön az új nemzedék! Egy ifjú nemzedék, amely homlokán a lelki jóság keresztjelét viseli s amelynek szeméből az erkölcsi tisztaság lángja lobog ki. Jöjjön az az ifjúság, amelynek győzelmét majd lelkesen énekeljük, mint a két kis apród a hős Szondyét:

 

«Hogy vitt ezerekkel, hogy vitt egyedül:

Mint bástya feszült meg romlott torony alján;

Jó kardja előtt a had rendre ledül,

Kelevéze ragyog vala balján.»

(Arany J.)

 

Talán majd jönnek bűnre kísértő barátaid s azzal akarnak megtántorítani, hogy «úgyis hiába erőlködsz, úgyis hiába minden ... Tiszta életű ifjú a világon nincs is ... Egyik elbukik még középiskolás korában, a másik az egyetemen ... de az esküvői oltárig ma már senki sem marad önmegtartóztató...» Hát, édes fiam, hidd el nekem, amit most írok: Igenis vannak ifjak, középiskolások, egyetemisták s fiatal diplomás emberek, akik győzelmi homlokkal, elbukás nélkül vívják a tiszta életért mindennapos küzdelmüket! Igenis vannak olyanok, – és számuk évről-évre gyarapodik – akik sértetlen lélekkel tudnak átmenni a mai világ ezernyi kísértései közt is s akik az esküvői oltárra hófehér menyasszonyuk tiszta lelke mellé nem rokkant testet, romlott véti s rongyos lelket helyeznek, hanem a diadallal megvívott lelki harc győzelmi koszorúját: erős, ifjú testet, vasegészséget, tüzes szia vet, ideális lelket.

Sőt egyre többen lesznek az ilyen ifjak; ez az egykor félénk gyeptűz már egyre jobban terjed, ez a krisztusi illat már egyre érezhetőbbé erősül; igen: a tiszta életű ifjúság ma már egy megigézően szép, nagy, szent valóság. Rajtad áll, édes fiam, hogy eggyel nagyobb legyen a hősök száma!

Ó, emberi léleknek legszebb dísze, erkölcsi tisztaság! Győzd le az érzéki élvezetek ezernyi csapdáját, győzd le és hajtsd szelíd igádba a mi legdrágább kincsünknek, magyar diákjainknak meg nem fertőzött fiatal testét és magasztos célok után törő, eszményi szép lelkét! Fiúk! Fel a tiszta erkölcsi élet liliomos zászlaja alá – testi-lelki boldogságtokért, jövőtökért, nemzetünkért, magyar hazánk második ezer évéért!