A Szentháromság dicsőségére

 

"A Szentháromság dicsőségére, a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetére, az Egyház szeretetére, tartsatok mindig szentmisét."

Marcel Lefebvre

Az Ige (...) a sivatagot megrendíti, a magányos helyeket megrázza, a lelkek kábultságát áttöri"

"Sürgetlek titeket, vágyódjatok inkább arra, hogy a bensőtökben megszólaló Urat halljátok meg, mintsem az odakint beszélő embert. Az Ige ugyanis fenséges erővel bír, a sivatagot megrendíti, a magányos helyeket megrázza, a lelkek kábultságát áttöri."

(Szent Bernát)

Föl, nagy örömre…

 

Zdzisław Jasiński: “Palm Sunday Mass” 1891

1882 karácsonyán, az éjféli misén hangzott el először gyermekkórussal énekelve Gárdonyi Géza segédtanító szerzeménye.

Föl, nagy örömre…

Föl, nagy örömre, most született, Aki után a Föld epedett,

Mária karján égi a fény, Isteni kisded szűznek ölén,

Egyszerű pásztor jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet!

Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt,

Csak ez a szalma, koldusi hely, Rámelegít a marha lehely,

Egyszerű pásztor térdeden állj, Mert ez az ég és földi király!

Népe, szerelme nem fogadá, Mennyei fényét eltakará,

Mária, József, csöpp gyermeke, Egyedül nékik nagy öröme,

Egyszerű pásztor, porba borulj, Rád az áldásnak harmata hull!

Emberi testbe szállt le közénk, Mégis öröktül ád üde fényt,

Ő szövi életünk fonalát, Ő töri szét a bűn rabigát,

Egyszerű pásztor, bölcs te valál, Mert hitet, üdvöt, nála találsz.

Őt Jeruzsálem számkiveti, De születését ég jelöli,

Angyali ének zengi körül, Őt, kinek ég és földi örül,

Egyszerű pásztor mélyen imádd, Mennyei üdvöt, ez neked ád!

(A tüskevári Szabó Mátyás imakönyvébe kézírással feljegyezve 1883-as keltezéssel. Ez időben Szabó M. vitte minden vasárnap lovas kocsijával Tüskevárról Somlójenőbe a papot a szentmisét megtartani.)

A szent akarat (A tiszta férfiúság 52. rész)

 

Mikor Kínában meghal egy tisztalelkű leány, rokonainak joguk van diadalkaput állítani tiszteletére, ezzel a felírással :«SchoengDsche», azaz «A Szent Akarat». A diadalkapu azt jelenti, hogy a szent akarat vezette végig sértetlenül azt az ifjú gyermeket az életben. Ez az erős, szent akarat nemtője minden ifjúnak, aki az ifjú évek küzdelmeiben tántoríthatatlan tisztasággal akar megállani. Megérdemli, hogy mikor sértetlen lélekkel érkezik az örök tisztaság hazájába, diadalkaput állítsanak élete útjára.

Benned, fiam, megvan-e ez a «szent akarat?» A szent akarat, hogy törhetetlen kitartással, hajlíthatatlan gerinccel küzdj abban a liliomos ifjú csapatban, amely győzelmi pírral arcán lobogtatja meg minden nemtelenség s erkölcsi léhaság ellen a szeplőtelen tisztaság hófehér zászlaját; vagy küzdj abban a másik csapatban, a visszatérőkében, a javulni vágyókéban, akik saját szomorú bukásuk árán tanulták most újra halálosan megszeretni a tiszta élet páratlan boldogságát. Benned megvan ez a szent akarat! Vagy, ugye, ha elveszett, újra meglesz! Igen?

Te erős leszel, fiam! Ugye, vigyázni fogsz lelked tisztaságára! Ugye, így lesz! Igen?

Nézd: a tiszta élet erő, a tiszta élet öröm, a tiszta élet finomság, a tiszta élét szabadság, a tiszta élet szépség, – hát csak érdemes érte küzdeni!

Mikor most így magam elé képzellek és búcsúzóul hosszan, mélyen még egyszer belenézek szemedbe és látlak, mint szélnek most bomló vitorlát, mint hajnalló nagy ígéretet, de előre látom a nagy erkölcsi viharokat, megpróbáltatásokat, kísértéseket is, melyek fiatal éveidben reád fognak törni, felszakad szívemből egy forró ima:

 

«Oly tiszta, szép vagy, érintetlen,

Miként a rózsaszál.

Ha rád tekintek, sír a lelkem

S szempillám könnyben áll.

 

Kezem fejedre téve kérem

A mennyei Atyát,

Hogy tartsa tisztán, hófehéren

Szívednek liljomát!»

 

Fiam! Én bízom benned! Nagyon bízom! Most add ide kezedet... Nézz szemembe ... hosszan, erősen ... úgy. És mondd:

Én megmaradok továbbra is a tiszta élet útján...

Vagy – ha talán már így kellene – hát így mondd:

Én beállók újra ebbe a liliomos csapatba ...

Én ... akarok ... akarok... tisztalelkű lenni!

 

VÉGE

Ugye, így lesz! (A tiszta férfiúság 51. rész)

 

Utolsó szavam tehát, melyet a könyvben hozzád intézni akarok – fiam! – csak egy lehet: őrizd drága kincsedet, ifjú lelked sértetlenségét! Ha pedig múltadban már bukásokat kellene siratnod, hát mindegy, legalább mától kezdve lesz más az életed! Ne felejtsd szavamat: senki sem veszett el menthetetlenül, csak aki önmagáról lemondott. Bármily mélyre süllyedtél volna, fiam, van visszatérés! Hiszen ha parancsolni tudunk az elektromos hullámoknak, föltétlen parancsunk alá igázhatjuk szenvedélyünk hullámait is.

Őrizd tiszta lelkedet, mint legértékesebb gyöngyödet, ékszeredet. Az igazgyöngy s a drágakövek, a smaragd, zafír és rubin rendkívül érzékenyek; ha sokszor hordják, érintik, napfényre viszik – elvesztik szép ragyogásukat, mély színüket. Ezért őrizzük azokat elzárva külön szekrénykében. Tiszta lelked is elfakul, ha nem őrződ.

Ifjúsága éveiben mindenkit tusák elé állít a fejlődő természet. Egyik fiú könnyebben evez át az ifjú évek nehézségei között, a másik kemény harcok között. Ösztöneid tereád talán olyan fékevesztett erővel törnek, hogy szinte ijedve rémülsz föl: lehetetlen tiszta lélekkel megállanom. Nem, fiam, nem úgy van! Hiszen már tudod, ugye, hogy lehet győznöd, lehet testedet-lelkedet tiszta érintetlenségben vinned a menyegzői oltárhoz. Lehet, csak – kemény munkába kerül! Lelkes odaadásba, örökös őrállásba, nem lankadó kitartásba. Jelszavad legyen az, amit a tenger árjával örökké küzdő Seeland, Hollandia egyik provinciája írt címerébe: «Luctor et emergo», küszködöm, de mindig győztesen emelem ki fejem a habok közül.

Ez a könyv őszintén szólt hozzád: lehet tiszta életűnek lenned, keli is tiszta életűnek lenned, de ez nem lesz könnyű! Jobb, ha előre tudod, hogy az ember nem születik önmegtartóztatónak, hanem azzá lesz kemény küzdelem árán, azaz a menyegzős oltárig sértetlenül megőrzött tiszta életet a mai világban csak hősies harc által lehet biztosítani. Eszed ugyan azt mondja: maradj tiszta; vallásod azt mondja: maradj tiszta; de a mai világ s a mai léha felfogás s a mai ezernyi kísértés s a bűnre hajló ösztönös emberi természeted azt harsogják majd füledbe: ne maradj, ne maradj!

És neked mégis tiszta életűnek kell maradnod, mert a reád váró jutalom megéri a legnagyobb küszködést is. «Je schwerer der Krieg, je hehrer der Sieg.» A férfiú erények legszebb elismerését, a Mária Terézia-rendet is csak csatában lehetett kiérdemelni. Ez az út a magasságba, a lelki magasságba vezet, arról pedig már Seneca megállapította, hogy nem könnyű út: «Non est ad astra mollis e terris via». De az az erkölcsi erő, amit fiatal korodban kifejtettél, jóleső örömmel aranyozza be férfikorod éveit is.

A leghevesebb kísértések ellen is adjon ellenállóerőt ez a gondolat: Most nemcsak magamért küzdőm, hanem utódaimért is. Ó, mily nagyszerű öröm is lesz az, ha 25-30 év multán, az én serdülő fiam így szólhat hozzám:

«Köszönöm neked, édesapám, hogy fiatal korodban oly keményen küzdöttél az erkölcstelen kísértések ellen és ezzel megkönnyítetted az én küzdelmemet is.

Köszönöm neked, hogy féltve megőrizted ifjú tisztaságodat, és ezzel bennem is magasabbra szítottad a tiszta élet kívánságának szent tüzet.

Köszönöm, hogy vigyáztál lelked fehérségére és ennek a győztes küzdelmednek köszönhetem, hogy most, mosolygós az én szemem is.

Köszönöm, hogy kemény kézzel kormányoztad fiatal éveid ösztönös vágyait, azért nyertem tőled acélos izmokat, erős idegeket, jó egészséget».

Az újságok tele vannak mindenféle erősítő, vértápláló szerek hirdetéseivel. «Egyék somatoset, biosont, sanatogent, bioferrint, haemoglobint, bioglobint,... nem tudom én mit, s hosszú életű lesz!» Tudod, mi legjobb biztosítéka az egészséges és hosszú életnek? A tisztaságban eltöltött s erkölcstelenséggel be nem szennyezett ifjú élet!

Azt hiszem, elég világosan láthattad a könyvemből: a nemi élet nem ördögi találmány, nem piszkos dolog, hanem ellenkezőleg, a teremtő Istennek fönséges szent adománya, az ember iránt érzett nagy bizalmának jele. Ha az Isten adománya, hát az nem lehet bűnös, hanem csak szent dolog. És fiatalkori résen állásod s örökös, vigyázó küszködésed sem a nemi dolgok ellen van, hanem azokért, annak szeplőtelen, tiszta megőrzéséért arra a korra, amelyben Isten akarata szerint szabad lesz gyakorolnod: a házasságra.

És ha most e könyv tanácsait megfogadod, meglásd, évek multán – mikor forrongó véredet már az érettebb férfikor megfontoltsága mérsékli – hálával fogsz gondolni arra, hogy valaha, fiatal korodban, olvastál egy könyvet, melynek szerzőjére sem emlékszel már, melynek már címét sem tudod, de amely megóvott téged a komoly félrelépéstől, az erkölcsi elzülléstől. Jöjjön bár reánk ezeréves történetünk legszomorúbb korszaka, nem félek, hogy kialszik a nemzeti géniusz szent tüze, amíg a magyar fiúk lelkében ég az ideális, tiszta élet lobogó lángja. Nem félek, hogy örök lesz a reánkszakadt csillagtalan éjszaka, amíg tiszta események tüzétől gyűlik ragyogóvá a magyar fiúk szeme, akik nem felejtik el a nagy Széchenyi Istánnak intését: «A testnek bármily fényes sajátságai csak a lélek világossága által érik el valódi díszüket és a legkitűnőbb testi előny fekete folttá válik a tündöklő lélek ellenében». (Döblingi hagyaték. III. 604.)

Édes jó fiam! Éveket töltöttem fejlődő fiúk közt. Sok fiút láttam, mint erőtől duzzadó bimbót, gyönyörűen fakadni; láttam az ifjút, mint sokat ígérő fiatal tölgyet, sudárba szökkenni; de láttam, mint törik pozdorjává annyi szép ígéretes fiatal életnek minden reménye, – ah! láttam a fakadó bimbót, a növekvő tölgyet titkos féreg fogától elhervadni. Pedig sok közülük csak tudatlanságból, könnyelműségből tette az első lépéseket a bűn útján, mert nem volt senki, aki idejében szerető szóval figyelmeztette volna. De erősen hiszem, hogy lesz ifjú, kinek életében forduló pontot jelentenek e könyv komoly lapjai; szakítást a bűnnel és új életet: «a tiszta férfiúság»-nak eszményien szép életét.

Új nemzedék.

Megy lefelé egy kornak napja. Azé a koré, amely büszkén csak a «tudást» és a «technikát» írta homlokára. Jelszava volt: mindent tudni és csak tudni. De ez a tudomány sok értékünket szétmorzsolta.

Nos, most jöjjön az új nemzedék! Egy ifjú nemzedék, amely homlokán a lelki jóság keresztjelét viseli s amelynek szeméből az erkölcsi tisztaság lángja lobog ki. Jöjjön az az ifjúság, amelynek győzelmét majd lelkesen énekeljük, mint a két kis apród a hős Szondyét:

 

«Hogy vitt ezerekkel, hogy vitt egyedül:

Mint bástya feszült meg romlott torony alján;

Jó kardja előtt a had rendre ledül,

Kelevéze ragyog vala balján.»

(Arany J.)

 

Talán majd jönnek bűnre kísértő barátaid s azzal akarnak megtántorítani, hogy «úgyis hiába erőlködsz, úgyis hiába minden ... Tiszta életű ifjú a világon nincs is ... Egyik elbukik még középiskolás korában, a másik az egyetemen ... de az esküvői oltárig ma már senki sem marad önmegtartóztató...» Hát, édes fiam, hidd el nekem, amit most írok: Igenis vannak ifjak, középiskolások, egyetemisták s fiatal diplomás emberek, akik győzelmi homlokkal, elbukás nélkül vívják a tiszta életért mindennapos küzdelmüket! Igenis vannak olyanok, – és számuk évről-évre gyarapodik – akik sértetlen lélekkel tudnak átmenni a mai világ ezernyi kísértései közt is s akik az esküvői oltárra hófehér menyasszonyuk tiszta lelke mellé nem rokkant testet, romlott véti s rongyos lelket helyeznek, hanem a diadallal megvívott lelki harc győzelmi koszorúját: erős, ifjú testet, vasegészséget, tüzes szia vet, ideális lelket.

Sőt egyre többen lesznek az ilyen ifjak; ez az egykor félénk gyeptűz már egyre jobban terjed, ez a krisztusi illat már egyre érezhetőbbé erősül; igen: a tiszta életű ifjúság ma már egy megigézően szép, nagy, szent valóság. Rajtad áll, édes fiam, hogy eggyel nagyobb legyen a hősök száma!

Ó, emberi léleknek legszebb dísze, erkölcsi tisztaság! Győzd le az érzéki élvezetek ezernyi csapdáját, győzd le és hajtsd szelíd igádba a mi legdrágább kincsünknek, magyar diákjainknak meg nem fertőzött fiatal testét és magasztos célok után törő, eszményi szép lelkét! Fiúk! Fel a tiszta erkölcsi élet liliomos zászlaja alá – testi-lelki boldogságtokért, jövőtökért, nemzetünkért, magyar hazánk második ezer évéért!

Rabok tovább nem leszünk! (A tiszta férfiúság 50. rész)

 

Szabadság imponál az ifjúnak! Jól van, illik is hozzá. De van-e szabadabb ember annál, mint aki fölényes hatalommal tud rendet teremteni saját lelke szentélyében és tisztán őrzi lelkét az alantas indulatoktól! És van-e szánandóbb rabszolga a világon, mint akit a test vak ösztönei, a tisztátalanság bűne vertek gályarabságnál nehezebb bilincsekbe! Hiszen nem az a szabad ember, aki azt teszi, amit akar; hanem aki tudja akarni azt, amit tennie kell; aki tud parancsolni magának s aztán tud parancsának engedelmeskedni.

Erkölcstelenül élni – ez a szabadság? Tudod, akkor melyik a legszabadabb nép? Egy disznócsorda a pocsolya közepén. Az ilyen szabadságot méltán ítélik el Logau kemény szavai:

 

Wenn dieses Freiheit ist: frei tuűn nach aller Lust,

So sind ein freies Volk die Sau' in Ihren Wust.

 

Hány fiú szavalja, hogy «esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk», de az igazi szabadságot csak a tiszta életű ifjú tudja értékelni és átérteni, mert az igazi szabadság a lélek szabadságában áll.

Jaj, édes jó fiam! Ha te így tudnád mindig megőrizni a te tiszta lelkedet! Ha te mindig győzelmes harcosa maradnál ennek a lelki szabadságharcnak!

Őrizd meg ezt a könyvemet későbbi éveidre is. Ha egyetemre kerülsz, vagy mint fiatalember állásba jutsz, oda is vidd magaddal s ha a kísértések megkörnyékeznek, olvasgass belőle. Sok ifjú merített már e sorokból erőt, bátorságot, kitartást a tiszta élethez.

És hátha még te is beállanál mások között is e gyönyörű eszmények terjesztőjéül! Nézd, fiam, hányan vergődnek, süllyednek, fuldokolnak ebben a szörnyű bűnben. Talán társaid közül is ismersz ilyeneket. Ó, légy mentő angyaluk! Add e könyvet minél több nagy fiúnak a kezébe. Ki tudja, hányat mentesz meg általa a zülléstől! Mikor majd tapasztalni fogod életed folyamán, hogy a bűnnek, a piszoknak, a szemérmetlenségnek mily rengeteg terjesztője, csatlósa, munkatársa van; mikor majd látod, hogy mennyien rontják a lelkeket s terjesztik az erkölcstelenséget, lángoljon föl benned a szent dac és makacs elhatározás: «Ha mások tudnak lelkeket rontani, én megpróbálok javítani! Ha tudnak lelkeket veszíteni, én megpróbálok menteni!» Néha az ifjak e tekintetben többet tehetnek, mint bárki más. Minthogy még te is ifjú vagy, előtted könnyebben nyílik fel más ifjú benseje. Mihelyt először kezd neked erkölcstelenségről beszélni, vagy csak céloz is rá, és te végtelenül komoly hangon, szent megilletődöttséggel, de határozottsággal is, figyelmezteted őt: lehet, hogy az első elbukástól mentetted meg társadat. És nyílhat-e fönségesebb öröm szívedben annál, mint ha aznap este hálásan köszönheted meg imádban: «Köszönöm, Uram, hogy egy lelket menthettem meg ma számodra!» Beszélj hát hozzájuk meleg szavaiddal, de főleg beszélj tiszta életed példájával. Lüktessen végig lelkeden valami névtelen nagy öröm, hogy példáddal, szavaddal, vagy «A tiszta férfiúság» oda-kölcsönzésével értékes tagokat menthetsz meg a hazának és halhatatlan lelkeket a jellemes életnek. Mondd el nekik:

 

«Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,

Hogy sugarai eleven tüzet,

Amik arcáról a szívembe égtek,

Sugározzam csendesen szerteszét.

A testvéreknek, kik az éjben járnak,

Az Isten küldött szentjánosbogárnak.»

(Sík S.)

Akarat, – erő, – győzelem.

Az ártatlan gyermek tekintetének ez a lelki fölényesség és lelki szabadság adja azt a megigéző hatást, hogy a világ legnagyobb festői, mikor angyalokat – tehát valami túlvilági szépségeket akarnak festeni – gyermekarcokat festettek le. Ez a mosolygós tekintet üdítő friss harmat az emberiség feslő bimbóján. Igen, a tiszta lelkű, a tiszta életű ifjak arcán mennyei szépség verődik ki, hiszen a pogány Plató is így ír már: «Mi kell ahhoz, hogy Istent meg- lássuk? Tisztaság és halál». Nem mosolyog így a felhőtlen hajnali égbolt; nem ragyognak így az éjszaka tüzes csillagai; nem tündöklik így a gyöngyöző harmatcsepp; nem tiszta ennyire a kristályos hegyipatak – tényleg, talán az angyalok tekintete volna ilyen, ha testet öltenének. Tavaszi virágpompába borult angyali lélek néz azon a szemen keresztül; egy portól be nem szennyezett tiszta lélek derűje ragyog át azon a szempáron hamvas érintetlenségében. És ha szép a természetes, öntudatlan ártatlanság és lelki tisztaság visszatükröződése egy kis gyermek arcán, sokkal inkább megkapó egy ifjúén, akinek az erényt már férfiasán vívott kemény küzdelmek árán kellett megváltania. Ismeretes Goethe komoly szava: «Grosze Gedanken und ein reines Herz, das ist's, was wir uns von Gott erbitten sollten» (Wilhelm Meisters Wanderjahre 1. Buch, 10. Kap.). Istentől csak nagy gondolatokat kérjünk és tiszta szívet. A tiszta élet teremt harmóniát az ember alsóbb és nemesebb része között. A tiszta lélek az ember legnemesebb kincse, a hősies élet alapja, égi szikra, az istenhasonlóság legszebb megnyilatkozása.

Alig van szentebb dolog ezen a világon, mint a bűntől mentes ifjú szív.

«Maradj ébren!»

Az is lehet, fiam, hogy te már messzi tévelygésből jössz s bűnökben töltött évek rémképe ijesztget. Mindegy! Ha egyszer ismét rátaláltál az Úrra, édes fiam, maradj is mindig nála! Ha fölébredtél szörnyű álmodból, maradj is ébren! Olvassad csak, mily mérhetetlen öröm sugárzik ebből a levélből, amelyet egy fiatal katona olvasóm írt hozzám, mikor évek bukdácsolása után visszatalált az Úr Jézushoz:

 

«... egyre mélyebben és mélyebben süllyedtem lefelé. Kórházba kerültem először, ez nem volt elég; kórházba kerültem másodszor, ez sem volt még elég; harmadszor kórházba kerültem... Ekkor mondtam: Vége! Ez legyen az utolsó!

Ahogy kijöttem a kórházból, első utam a gyóntatószék volt. Ez volt a feltámadásom. Istenem! Milyen gyónás volt az! Egy világ összes boldogsága, ezer év mámoros éjszakája nem nyújtana annyi boldogságot, mint amit a szentáldozás után éreztem. Nehéz munkát végeztem; háromszor mentem vissza a gyóntatószék zsámolyához, de, mert akartam, sikerülnie kellett. Katona voltam és az vagyok, kemény szívű, és mégis az oltár előtt elkezdtem sírni. Sírtam, mint egy kis gyermek. Amíg a kórházban meg nem törtem, a bűnben kerestem a boldogságot; és ha találtam is egy-egy pillanatot, amelyben boldognak látszottam, utána százszorta elhagyatottabbnak éreztem magamat. Hiányzott valami, és ezt ott kerestem, ahol sohasem találtam volna meg.

Most maradandó boldogságot kaptam. E boldogságom nagyságát szeretném minden tévelyedett fiatal testvéremmel éreztetni, lelkébe önteni, hogy lássa, mily boldogságot cserélt fel pillanatnyi, hitvány örömökért. Test- vérem! A boldogság leírhatatlan, amit érzek! Egy szentáldozás előtt napokkal türelmetlen vagyok az idővel szemben, ilyenkor csak egy gondolatom van: a legméltóságosabb Oltáriszentség. És utána keblem szét akar repedni és leborulva szeretném mondani: Jó nekem, Uram, itt lenni ... Lelkem szeretném beléd önteni, szerencsétlen testvérem. Adott-e már a világ neked ilyen örömöket? Hiába is mondanád, hogy adott. Én is megjártam azt a kálváriát, azt a bűnt, azt a fertőt, amit ti (Istenem! bárcsak ne mondhatnám ezt magamról!), de a mámoros pillanat után meredt szemmel néztem a jövőbe és kerestem, hol van ennél hosszabb, tartósabb boldogság ... Most már csak mint rossz álom tűnik fel a régi, szomorú múlt; ilyenkor a mosolygó, vidám vonások eltűnnek és szomorúvá válik arcom; de ez a fájdalom sem olyan, mint a többi fájdalom: jól esik, örülök, hogy fáj az, hogy régen oly sokat vetkeztem. Úgy vagyok, mint mikor rossz álomból ébred az ember s azt mondja: Istenem! de jó, hogy felébredtem ... Kedves Testvérem! Maradj ébren!»

 

Maradj hát ébren és légy boldog, vidám, jókedvű! Az igazi, tiszta öröm szintén kitűnő eszköz az erkölcstelenség ellen vívott harcunkban. Ahová nem süt a napsugár, ott penész éktelenkedik, ott dohos levegő fojtogat, ott százlábú pincebogarak undorító serege nyüzsög. És a bűn penésze, a romlás dohos levegője, az erkölcstelenség pincebogarai is könnyebben lepik meg a mogorva, örömtelen lelket. Hát minél tisztább a lelked, annál ezüstösebb kacagással csilingeljen ajkadról a jókedv! Hiszen ki lehetne jobbkedvű, mint egy tisztalelkű, ideális gondolkozása, Istenét szerető ifjú! Cáfoljátok meg, fiúk, azt a balhiedelmet, hogy a bűn örömet ad és hogy ha egy fiú élvezetet akar, bűnhöz kell nyúlnia. Ó, édes fiam, csak próbáld meg, tapasztald ki, hogy ezernyi bőn minden ígért élvezete és ravasz csalogatása mily hitvány semmiség amellett a szelíd megnyugvás és békés öröm mellett, mely elömlik a tisztaéletű fiú lelkén. Azén a fiúén, aki nyugodt lélekkel mer szemébe nézni Üdvözítő Krisztus Urunknak.