Így élnek a szerzetesek Franciaországban

 

Abbaye Saint-Pierre de Solesmes

Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra

„Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat. Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. 

Bicegve jövök hozzád és ezt mondom. Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt mondom. Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát!” 

(Szent Ágoston)

Fulton J. Sheen a Szentóráról

„Ne tartsd vissza magad az állandó imádságtól, és ne restelld mindhalálig keresni az igazulást, mert Isten jutalma örökre megmarad. Ima előtt készítsd elő lelkedet, és ne légy olyan, mint az ember, aki kísérti Istent.” (Sir 18,22–23)

Az ima a lelkünk felemelése Istenhez, egészen az Ő szent akaratával való egyesülésig. Amikor küldetését foglalta össze, a mi Urunk azt mondta: „mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.” (Jn 6,38-39). „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét” (Jn 4,34)

Hogy megfeleljünk az isteni akaratnak, mindenekelőtt ismernünk kell azt, azután pedig, ha már megismertük, rendelkeznünk kell a kegyelemmel és akarattal a neki való megfelelésre. De ahhoz, hogy megkapjuk ezt a két ajándékot, az értelmünk megvilágosítását és akaratunk megerősítését, az Istennel való bensőséges barátság révén juthatunk el. Ez az ima révén történik meg. Így tehát az imádságos élet az Isten szent akaratával összhangban megélt élet, míg az imádság szűkösségében élt élet az önakarat és önzés élete.

A zsidók, protestánsok és katolikusok imájának van egy közös jellemzője, mégpedig az Istenbe vetett hit. A papi zsolozsma imáinak több mint fele például az Ószövetségi szentírásból származik. Mindhármukra, azaz a zsidókra, protestánsokra és katolikusokra vonatkoztatva a szentóra úgy határozható meg, hogy a napnak egy órája, amit Istenről és a mi örök megváltásunkról való elmélkedéssel töltünk. Ez a szentóra bárhol végezhető.

A katolikusok számára azonban a szentórának ennél mélyebb jelentése van. Ez egy folyamatosan, megszakítások nélkül végzett óra, amelyet az oltáriszentségben jelen lévő Urunk, Jézus Krisztus jelenlétében töltünk; ezért szól a legszentebb eucharisztiáról ennek a könyvnek egyik elmélkedése.

Papok és szerzetesek esetében javasolt, hogy a számukra előírt zsolozsmán és napi szentmisén felül végezzék el a szentórát.

Ezt a szentórát imában és elmélkedésben kell eltölteni. A kettő között különbség van, hangsúllyal a másodikon. Az ima alatt jelen kontextusban olyan kötött szóbeli imák elmondását értjük, amelyet más fogalmaz meg, mint aki elmondja.

A zsoltárok a szóbeli ima legmagasabb rendű formáját képviselik, és közösek a zsidók, protestánsok és katolikusok között. Egyéb szóbeli imák a Miatyánk, az Üdvözlégy, a Hitvallás, a bűnbánati ima (Confiteor), a hit, remény és szeretet felindítása és az imakönyvek sok ezernyi egyéb imái. A szóbeli ima közben három irányú figyelem van: (1) a szavakra, hogy nehogy rosszul mondjuk ki őket; (2) a szavak értelmére és jelentésére; és (3) Istenre, valamint a szándékra, amelyre irányul imánk. Ez az utóbbi az a figyelem, amely elengedhetetlen a szóbeli ima esetén.

De ezeknek a szentóráknak a lényegi célja a szellemi imának vagy elmélkedésnek a gyakorlása. Nagyon kevés lélek elmélkedik, mert vagy megijed magától a kifejezéstől, vagy nem is hallott a létezéséről. Emberi szinten a valakit szerető személy mindig a szeretett személyre gondol, annak jelenlétében él, annak tetszését keresi, és a legnagyobb féltékenységgel őrzi “előnyét” az önátadásban. Alkalmazd ezt az Istenbe szerelmesedett lélekre, és máris megértetted az elmélkedés alapjait.

Az elmélkedés tehát egyfajta beszélgetés lélek és lélek között, Istennel, mint az elmélkedés tárgyával. Anélkül, hogy az elmélkedés formai vonatkozásait próbálnánk rögzíteni, de mégis a lehető legérthetőbben magyarázzuk el a kezdőknek, azt mondhatjuk, hogy az elmélkedés technikája a következőkben áll:

1. Istenhez szólunk

Úgy kezdjük, hogy Isten jelenlétébe helyezzük magunkat. Azok számára, akik a Legszentebb Oltáriszentség előtt végzik a szentórát, szükséges annak tudatosítása, hogy a mi Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus teste, vére, lelke és istensége előtt vannak jelen. Természetesen a személyek között különböző fokozatú bensőségesség létezhet. Egy színházban például több százan vannak jelen a bensőségesség csekély foka vagy teljes hiánya mellett. A bensőségesség az egyes személyekkel kezdeményezett beszélgetések nyomán mélyül, feltéve, ha ezek a beszélgetések kölcsönös érdeklődésből fakadnak. Ugyanígy van ez Istennel is.

Az ima ezáltal nem pusztán különböző dolgok kérése, hanem egy átalakulás utáni vágy, hogy „hasonlók legyenek Fia képmásához” (Róm 8,29). Nem azért imádkozunk, hogy Istent rávegyük arra, hogy adjon valamit nekünk, hanem hogy magunkat vegyük rá arra, hogy befogadjunk tőle valamit, éspedig az isteni élet teljességét.

2. Isten szól hozzánk

Az aktivitás nem csak az emberi oldalon, hanem az isteni oldalon is van. A beszélgetés nem monológ, hanem dialógus, párbeszéd. Amint a lélek akar közelebb kerülni Istenhez, úgy akar Isten is közelebb kerülni a lélekhez. Rossz lenne, ha a barátainkkal való beszélgetésünket egyoldalúvá tennénk; még inkább rossz lenne, ha így tennénk az Istennel való kapcsolatunkban. Nem nekünk kell lefolytatnunk a teljes beszélgetést; egyúttal jó hallgatóknak kell lennünk. „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád” (1Kir 3,9).

A lélek ekkor megtapasztalja ezeknek a szavaknak az igazságát: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). Az elmélkedés során végig, de különösen annak végén az Isten iránti imádás, könyörgés, felajánlás és engesztelés jámbor érzelmei indulnak fel. Ezeket a sóhajtásokat, mondatokat lehetőleg saját szavainkkal mondjuk, mert minden léleknek a maga módján kell szeretnie Istent, és Isten is egyedi, különleges módon szeret minden lelket.

„Kezdetben, a Jézus által vonzott lélek a kegyelem indíttatására jön hozzá, telve természetes gondolatokkal és vágyakkal, a természetfeletti iránti nagyfokú tudatlansággal. Nem érti sem Istent, sem önmagát. Önmagában és önmagán kívül is nagyon kevés kapcsolata van az istenivel, mégis beszélgetni kezd Jézussal. Ha aztán kitart az Ő társaságának keresésében, az Úr fokozatosan és egyre jobban jelen lesz a beszélgetésben és elkezdi megvilágosítani a lelket. A hit titkairól való elmélkedésében segíti őt, hogy áthatoljon az eddig felületesen ismert szavakon, tényeken és jeleken, és megértse az ezekben lévő természetfeletti igazságok mélyebb értelmét. Az Írások fokozatosan feltárulnak a lélek számára. A jól ismert szövegek új és mélyebb értelmet kezdenek nyerni. Ismerős kifejezések közvetítik a tudást, amelyeket látva a lélek csodálkozik, hogy hogyan nem fedezte fel ezeket eddig. Minden újonnan felragyogott fény arra irányul, hogy a hitünk titkainak, amelyek Jézus életének titkai, teljesebb és sokkal tökéletesebb megértésére vezessen el.”

(Edward Leen, Progress through Mental Prayer (New York: Sheed and Ward, 1940), 29.)

Ne olvasd ezeket az elmélkedéseket történetként. Olvass néhány sort lassan; gondolkodj a benne lévő igazságokon; alkalmazd az életedre; beszélj Istennek arról, hogy milyen kevéssé tetted meg akaratát, hogy mennyire kívánod megtenni azt; hallgasd a lelkedhez beszélő Istent; indíts fel az Istenbe vetett hitet, reményt és szeretetet; és csak akkor lépj a következő gondolatra, amikor már teljesen kimerítetted ezt. Egyetlen szentóra nem feltétlenül igényli egy teljes fejezet elolvasását. Ha valaki jól elmélkedik, akkor egyetlen fejezet nagyon sok órához szolgáltat anyagot.

Amikor ezeket az elmélkedéseket kimerítetted, vedd a Szentírást, vagy valamely jó lelki könyvet, vagy egy szent életét és használd elmélkedésed ihletőjeként.

Fulton J. Sheen’s Guide to Making a Holy Hour 

 

Victoria: Popule meus · James O'Donnell · Westminster Cathedral Choir · Tomás Luis de Victoria

A nagypénteki szertartásban a kereszt behozatalának Popule meus ('Én nemzetem') kezdetű éneket a 10. század óta éneklik. - A keresztet hozó vagy a mögötte haladó előénekes Krisztus panaszát intézi a néphez.

Popule meus

EN Nemzetem Sidó népem, Te-ellened mit vétettem? Hogy tölled halált szenvedtem, Felelly-meg immár énnékem. En tégedet AEgyptusból, Ki-hoztalak nagy rabságból: Te engem kedves hazámból, Ki-vetél a' Szent Városból. En Nemzetem Sidó Népem, etc. ut supra AEgyptusból ki-mentedben, Nyílást töttem a' tengerben: Te mellyemet meg-nyitottad, Láncsáddal vérem ontottad. A' Pusztában itattalak, Es Mannával tápláltalak: Engem epével itattál, Mérges eczettel kináltál. En Nemzetem Sidó népem, etc. Veled szép fényes oszlopban, Jártam, és hires homályban: Te-is én elöttem jártál, De meg-kötözve hordoztál. Ellenségedet meg-vertem, A' Kánáeust el-üztem: Te engem ostorral vertél, Es talpig vérben kevertél. En Nemzetem Sidó Népem, etc. Kánáéust meg-fosztottam, Országát kezedben adtam: Te pedig Náddal tiszteltél, Heródessel meg-vetettél. En téged nagy méltóságra, Fel-vittelek Királyságra: Te tövissel koronáztál, Csúfos bársonnyal ruháztál. En Nemzetem Sidó Népem, etc. Téged Chanáán földére, Vitettelek Mézes helyre: Te Kálvária hegyére, Vittél minden szenvedésre. En Szölömben plántáltalak, Esövel harmatoztalak: Te rosz gyümölcsöt termettél, Latrok-közzé feszítettél. Egig fel-magasztalak, Becsülettel tartottalak: Te a' földig meg-aláztál, Gyalázattal rágalmaztál. En Nemzetem, Sidó népem, Többet mit cselekedhettem: Te-ellened mit vétettem, Felelly-meg mostan énnékem. Ne-essél még-is kétségben, Csak légy buzgó meg-térésben: Könyvezz, és térj Istenedhez, Hozzám te Idvezitödhöz. Akarlak idveziteni, Bünödet meg-bocsátani, Fiamnak-is bé-fogadni, Csak ne-késsél hozzám térni.

Nyomtatott kiadása: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676

Fogolykiváltó ​Boldogasszony

 

A Boldogságos Szűz kultusza olyan, mint egy színpompás virágoskert, amelyben szebbnél szebb virágok illatoznak. Anyaszentegyházunk a hívő lelkekkel karöltve együtt ápolgatja ezeket a virágokat.

Fogolykiváltó skapuláré 

Ez a kis könyv is egy ilyen csodálatos virág, amelynek illata megittasítja az olvasót. Bepillantást enged a fogolykiváltás magasztos munkájába, amelynek időszerűsége mindig meg volt és meg is lesz, amíg bűnös halandó ember él a földön. A sorokból felénk csillan a szép missziós feladat: lelkeket mentsünk! Lelkeket a bűn rabigájából, de törjük szét imáink hathatós erejével és az égi segítség leesdésével a hadifogságban élő véreink bilincseit is.

A Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelet eredete és elterjedése ismertetéséből, Anyaszentegyházunknak az emberi szabadságért folytatott küzdelmét láthatjuk.

Makkos Mária düledező templomromjával, ahová vasárnaponként nagy zarándokjárás van, de igen sokan keresik fel még hétköznapokon is, legyen figyelmeztető minden hívő léleknek, hogy a Szűz Anya virágoskertjét ápolgatnunk kell. Amikor e kis munkából megismerhetjük azt a valóban szép törekvést, hogy a Szervita Atyák a Szent Szűznek hálából méltó hajlékot kívánnak építeni, minden Szűz Anya-tisztelő léleknek legfőbb óhajtását látjuk beteljesedni.

     

Ajánlom e kis könyvecskét mindenkinek, egyháziaknak és világiaknak egyaránt, mert minden szavát áthatja az igazi bensőséges Mária-tisztelet. Adja a jó Isten, és a Boldogságos Szűzanya közbenjárása, hogy a kegytemplom felépítésére irányuló törekvések mielőbb valóra váljanak és a Budakeszin őrzött eredeti Vérehullató Boldogasszony kegykép visszakerülhessen méltó helyére s az elmondott imádságok meghallgatásra találjanak.

Budapest, 1947. évi junius hó 24-én.
     Dr. Szabó Imre tb. kanonok esperes plébános

Mária megóvja tisztelőit a kárhozattól

Liguori Szent Alfonz írása

Lehetetlen, hogy elvesszen Mária tisztelője, ki őt hűen szolgálja és magát állandóan kegyeibe ajánlja. Némelyek előtt talán túlerősnek tűnik fel ez az állítás, de kérem az ilyeneket, ne vessék el, míg nem olvastak el mindent, mit bizonyítására fel akarok hozni. Amikor azt mondom, hogy nem veszhet el örökre Isten anyjának tisztelője, nem értem alatta Máriának ama tisztelőit, kik Isten anyja iránt való áhítatukat csak arra használják, hogy annál nyugodtabban vétkezhessenek. 

Még sincsen igazuk, kik helytelenítik, hogy Mária irgalmasságát oly nagyra becsüljük, mert – mint ők állítják – a bűnösök csak visszaélnek e tanítással, hogy még többet vétkezhessenek: már pedig nincs igazuk azért, mert az ily vakmerő emberek, kik azt teszik, elvetemedett bizalmukért nem irgalmasságot, hanem méltó büntetést érdemelnek. Tehát ezúttal Máriának csak oly tisztelőit értem, kik őszinte javulási szándéktól vezéreltetve állandóan Isten anyjának kegyeibe ajánlják magukat és hűek maradnak a neki szentelt áhítatgyakorlataikban; és igenis azt állítom, hogy úgyszólván kizárt dolog, hogy az ilyenek elkárhozzanak. 

Ezt állította P. Crasset a Mária-áhítatról írt művében, őt megelőzően Vega az ő Mária-teológiájában, Mendoza  és több hittudós. Hogy azonban meggyőződést szerezzünk arról, hogy ezek nem ok nélkül kockáztattak ilyen állítást, halljuk, miként vélekedtek e tárgyat illetőleg a szentek és hittudósok. 

Mellesleg megjegyzem, hogy ne csodálkozzunk, ha esetleg több egyenlő hangzású mondásra akadunk; én ugyanis mindent fel akartam hozni, hogy bebizonyítsam, mennyire megegyeznek az írók e tárgyban. 

Szent Anzelm azt tanítja nekünk, hogy lehetetlen az olyannak üdvözülnie, ki nem viseltetik nagy áhítattal Mária iránt és akit e szent Szűz nem vesz oltalmába; míg ellenben kizárt dolog, hogy örökre elvesszen, ki a boldogságos Szűznek ajánlotta magát és akire Mária is szeretettel pillant (De exc. Virg. c. 11). Ezt megerősíti Szent Antonin, ki úgyszólván az előbbinek szavaival él. „Valamint lehetetlen, hogy üdvözüljenek azok, kikről Mária irgalmas szemeit elfordítja, épp úgy szükségképp megmenekülnek és felmagasztaltatnak, kikre kegyesen tekint és akikért könyörög.” 

Ez utóbbi szent tehát csak azt fűzi hozzá Szent Anzelm szavaihoz, hogy Mária tisztelői szükségképpen üdvözülnek. Bár jegyezné meg magának jól mindenki, amit e két szent a felemlített helyek első részében mond, s remegnének meg mindazok, kik kevés súlyt helyeznek a Mária iránti áhítatra, illetőleg azt hanyagságból elmulasztják! 

(Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége)

A két zászlóról

A két zászlóról szóló elmélkedés; az egyik Krisztus, a mi legfőbb vezérünk és Urunk zászlaja, a másik Lucifer zászlaja, aki emberi természetünk főellensége. 

A történet, mely itt abban áll, hogyan hívogat és miképpen akar mindenkit zászlaja alá tömöríteni Krisztus Urunk és vele szemben Lucifer a saját zászlaja alá. Látom a helyet, vagyis Jeruzsálem egész vidékének azt a nagy síkságát, ahol áll a jóknak fővezére, Krisztus Urunk; a másik színteret is látom Babylon vidékén, ahol a lelki ellenség vezére, Lucifer trónol. 

Kérem, amit elérni akarok; itt kérnem kell a kegyelmet egyrészt, hogy a gonosz vezér cselvetéseit átlássam és segítséget nyerjek, hogy azoktól óvakodni tudjak, és másrészt, hogy megismerjem az igaz életet, amelyre tanít a legfőbb igazi Vezér, és hogy kegyelmet is kapjak követésére. 

A) Első pont: elképzelem, mintha minden gonosz lélek vezére Babylon nagy síkságán valamiféle tűzből és füstből álló nagy katedrán ülne rettenetes és ijesztő formában. 

Második pont: megfontolom, hogyan híja össze Lucifer a megszámlálhatatlan gonosz lelkeket és hogyan szórja őket széjjel egyiket ebbe a városba, a másikat abba és így tovább az egész világra, nem hagyva ki egyetlen tartományt sem, semmiféle helyet, egyetlen állapotot, vagyis az embereknek egyetlen egy osztályát sem és külön-külön egyetlen személyt sem. 

Harmadik pont: megfontolom a beszédet, amelyet hozzájuk intéz, és hogyan buzdítja őket arra, miként hálózzák be az embereket és hogyan verjék láncra őket, hogy először is a gazdagság után való vággyal kísértsék meg az embereket, amint azt rendszerint a legtöbbnél meg is szokták tenni, hogy annál könnyebben jussanak a világ hiú tiszteletére és innét nagy kevélységre. Tehát az első fok a gazdagság, a második a tisztelet, a harmadik a kevélység, és erről a három fokról rávezet Lucifer az összes többi bűnre. 

B) Hasonlóképen el kell képzelni mindezeknek az ellenkezőjét is a legfőbb és igazi vezérről, aki Krisztus Urunk. 

Szemlélem, hogyan helyezkedik el Krisztus Urunk vonzó és szeretetreméltó alakban Jeruzsálem nagy síkságán valami alacsony helyen. Megfontolom, hogyan választ ki a mindenség Ura oly sok személyt, apostolokat és tanítványokat stb. és hogyan küldi őket az egész világra, hogy szent tanítását elvigyék minden rendű és rangú embernek. Elmélkedem ama beszéd felett, amelyet Krisztus Urunk intéz összes szolgájához és barátjához, akiket az említett feladat végrehajtására küld szét és azt ajánlja nekik, hogy mindenkit igyekezzenek segíteni, mégpedig őket először is a legnagyobb lelkiszegénységre vezessék, és ha úgy tetszik az ő isteni Felségének és őket arra ki akarná választani, nem kevésbé a valóságos szegénységre is; másodszor támogassák, hogy vágyakozzanak a gyalázatok és megvetések elviselésére, mert ebből a két dologból fakad az alázatosság. 

Tehát három fokozat van: az első a szegénység a gazdagság ellen; a második a gyalázat vagy megvetés a világi tisztelet-hajhászása ellen; a harmadik az alázatosság a kevélységgel szemben; és e három fokozat segítségével rá kell vezetni az embereket az összes többi erényre. 

Ima-beszélgetésemet a mi Asszonyunkhoz irányítom, hogy Fiától és Urától eszközölje ki, hogy engem is zászlaja alá fogadjon, mégpedig először a legnagyobb lelkiszegénységben és ha isteni Felségének tetszik és engem kiválasztani és felfogadni kegyeskedik, nem kevésbé a valóságos szegénységben is; másodszor a gyalázatok és sérelmek elviselésében, hogy ezek által Őt jobban kövessem, de csak úgy, ha ezeket másnak bűne nélkül és az isteni Felségnek visszatetszése nélkül elszenvedhetem. 

És most elmondok egy Üdvözlégyet. 

Majd ugyanazt kérem a Fiúistentől, hogy eszközölje ki nekem ugyanazt a mennyei Atyától. Ezután elmondom a „Krisztus lelke …” kezdetű imát. Végre kérem az Atyától, hogy adja meg nekem ugyanazt, és elmondok egy Miatyánkot. Ezt a gyakorlatot éjfélkor kell végezni és ismét kora reggel. 

(Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai)

A sötétség idején

"A sötétség idején a rózsafüzérbe kapaszkodni olyan, mintha megfognád Égi Édesanyád kezét. Imádkozd mindennap a rózsafüzért!

Bízd rá magad Máriára – Ő gondoskodik rólad."

(Pio atya)

Jézus három éven át jelent meg Alacoque Szent Margitnak

 

Jézus három éven át (1673-75) jelent meg Alacoque Szent Margitnak, és ígéreteket tett azoknak, akik Isteni Szívét szeretik és hűségesen szolgálják:

1. Jézus szent Szíve, nevem föl van írva oda, a legszentebb helyre. Ments meg attól, hogy elszakadjak Tőled. – Válasz: Amint megígérted.

2. Jézus szent Szíve, ahol képedet tisztelik, ott jelen van áldásod. Legyen ez mindig rajtam és szeretteimen! – Válasz: Amint megígérted.

3. Jézus szent Szíve, adj nagylelkű megbocsátást és békét családjainkban! – Válasz: Amint megígérted.

4. Jézus szent Szíve, add meg az állapotunkhoz szükséges kegyelmet, támogasd minden vállalásunkat! – Válasz: Amint megígérted.

5. Jézus szent Szíve, légy fájdalmunkban enyhülésünk, szenvedésünkben vigasztalásunk. – Válasz: Amint megígérted.

6. Jézus szent Szíve Te a lanyha, erőtlen embereket szeretetre gyullasztod. Emelj ki a középszerűségből! – Válasz: Amint megígérted.

7. Jézus szent Szíve, Te a buzgó embereket szeretnéd elvezetni a szeretet tökéletességére. Engem is alakíts így! – Válasz: Amint megígérted.

8. Jézus szent Szíve, találják meg benned a bűnösök az irgalmasság kimeríthetetlen tengerét. – Válasz: Amint megígérted.

9. Jézus szent Szíve, adj erőt, hogy többet imádkozzam a megrögzött bűnösökért. Te őket is végtelenül szereted. – Válasz: Amint megígérted.

10. Jézus szent Szíve, Te fölajánlottad a nagy-kilenced lehetőségét. Nekem is add meg a jó halál kegyelmét! – Válasz: Amint megígérted.

11.Jézus szent Szíve, légy biztos menedékünk életünkben, de főképp halálunk óráján! – Válasz: Amint megígérted.

12. Jézus szent Szíve, óvj meg a csüggedéstől! Tudom, hogy el fog jönni a Te Országod. – Válasz: Amint megígérted.

Miserere mei, Deus

 

XIV. Leó pápa birtokba veszi lakását az Apostoli Palotában