Íme, K. H. (Kedves Hívek), itt a jó irány; tenni azt, amit Isten kíván tőlünk; amire állapotunk s hivatásunk rászorít; tenni azt, ami okvetlenül szükséges, s csak azután azt, ami hasznos és dicséretes; tenni azt, amit a jól rendezett szeretet követel, s csak azután azt, amit hajlamunk sugall; tenni azt, amit a hit s az ész javall, s ne azt, amit a természet ajánl.
Prohászka Ottokár
Mert ezt a privilégiumot, hogy legyen szemem és ne legyen hályog rajta, s hogy megérezzem a világ baját és ne legyen kő a szívem helyén, csak akkor nyerem el, ha áldozatkész lélek vagyok. Az ilyen úszik az ár ellen; s ki nem fárad, mert aki a kezét az ekére tévén, visszanéz, nem érdemes a mennyek országára, mondja az Úr Jézus. Az, aki tétováz és nem akarja az ekevassal a földet túrni, aki a már fölszántott barázdákon édeleg s nem nézi a még föl nem szántott nagy mezőt, nem érdemes a Krisztus országára. Íme, mennyi munka, fáradság és áldozat! S hozzájárul az a belső munka, mely elcsigáz, a lelkekért való tépelődés, önemésztés, mely kiszív, elfáraszt s gyöngít.
Áldozat, áldozat kell neked, buzgó lélek, a tökéletesedésnek minden fokán; akár a tisztulás útján jársz, akár a felvilágosulás útján, akár haladó vagy, akár már az egyesülés magaslataira törsz, mind ez az út küzdelmes út, áldozatok nélkül nem haladhatsz rajta. Az biztosítja csak lelkünk üdvét, az tesz minket érzékkel bíró lelkekké, s nem enged pihenni; mert jóllehet sok kegyelmünk van s a kegyelmet föl is használjuk, de a kegyelmek láncának csak az egyik végét tartjuk kezünkben, a másikat meg be nem akaszthatjuk. Csak ha a jó halállal be lesz akasztva az örök révpartba a másik lánc-vég, csak akkor pihenhet el tulajdonképpen az áldozatkészség.
Prohászka Ottokár
De az Isten küldött segítőt nekünk. A szeplőtelen Szűz Máriában támasztotta azt a szüzet, aki a végtelen nyomorral szemben, melyet a bűn az emberre hozott, mondhatta: Egy asszony által mentetek tönkre, s egy szűz által szabadultok majd meg! A szeplőtelen Szűzben igazán ily hatalmas védőre s minden bajainkból való szabadítóra ismerünk, ha az Isten szavait a bűnbeesés után szemügyre vesszük. Az első emberpár vétkes öntudatában, szégyenkezve süti le szemét, az ördög győzedelmesen s gúnyosan várja ítéletét. S az Isten ítél. De miképp hangzik ítélete? Talán örök vesztére ítéli az embert? Talán kegyetlen martalékul engedi át az ördögnek? Nem! «Ellenkezést vetek — úgymond az Úr — közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között, ő megrontja fejedet, és te sarka után leselkedel!» Így hangzott az ördögre mondott ítélet. S azóta a keresztény nép szemei előtt dicsőséges alakban emelkedik az az asszony, kivel az Isten megfenyegeti az ördögöt; lába összezúzza a kígyóördögnek fejét; neki az ördögtől és az ördög mérgétől bántása nem esett, tisztán és makula nélkül áll az Úr alázatos szolgálója. Íme, ez az asszony, az ördög fejének összezúzója, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária.
Prohászka Ottokár
„Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni s az egész éjtszakát Isten-imádásban töltötte. És midőn megvirradott, hivá tanítványait, és választa tizenkettőt közülök, kiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12).
Jézus az égre néző s Istennel töltekező lélekkel, hegyen imádkozik egész éjjel! Ez az ő iránya, errefelé fordítja az emberiség tengelyét. Imádkozik nagyon, mert érzi, mily nagy dolog előtt áll: választani akar apostolokat, kik „kalifái”, helytartói legyenek; helyette járjanak, tegyenek, kik az ő lelkét bírják. Mély lélek kell ahhoz, hogy az Úr követésében eljárjunk; elmélyedő lélek, mely kiemelkedik látszaton, fölületen, szűk tekinteteken. Puritanizmus, aszketizmus kell ahhoz, hogy a tömegből kialakuljon az erős ember, az úr! Jézus imádkozik ily lelkekért!
Magához hívja őket… magához föl! A magasabb embert keresi; az egyház is ki akarja emelni papjait a tömegből, a nemi élet kötelékeiből, az üzleti életből, hegyre hívja; ezt jelenti a „klérus”. Előkelőbb, finomabb-lelkűségre neveli; Istenem, bár sikerülne! De Jézus egész éjjel imádkozik; mennyire kell tehát az egyháznak is könyörögnie, imádkoznia! Aki nevel, sokat imádkozzék lélekért, hogy tanítványainak fogékony, nagy lelket adjon az Úr! A hegyre kell föliparkodnunk, Jézushoz, igazságaihoz, példájához kell emelkednem; „Höhensehnsucht” kell belém.
S miféle emberek ezek? halászok? Hogy öltözködnek, hol hálnak, mit esznek? hogy lépnének be római szalónokba? verbéna-parfüm nincs rajtuk. Hogy néznek rájuk még a farizeusok is! De erőteljes, egyszerű nép; bükkök és sólymok. Töretlen szűzföld. „Infirma mundi” a szó szoros értelmében, vagyis a világból kevés van rajtuk. Isten tett itt mindent; ez az ő szenvedélye: mindent tenni. „Én választottalak ki titeket”. Örülök ez abszolut, rendelkező akaratnak, mint a szunyograj az esti napsugárnak. S mit csinált az Úr belőlük? lélekhalászokat, vértanúkat, szenteket; a római bazilikák az ő mauzoleumjaik! S mi lett volna belőlük, ha a Genezáreti tavon maradnak? Krisztus, te emelsz ki igazán lelkeket az örök dicsőségbe!
Prohászka Ottokár
Az Isten országa nemcsak belénk zárkózik, hanem a világban, a
Prohászka Ottokár
— van úgy, hogy szemünk könnyez, — van úgy, hogy lelkünk fáj vagy az emberektől, vagy az élet keresztjétől, vagy a szívnek megtagadott szenvedélyeitől: ilyenkor kell megállnunk, kezünket szívünkhöz szorítanunk s azt mondanunk: Szeretem az Istent teljes szívemből. Őt megbántani soha sem akarom s érte minden áldozatra kész vagyok.
Prohászka Ottokár
Hisz az Oltáriszentségben pláne még a tért véve is, közel van; szőnyeges, virágos az oltára, selymes a tabernákuluma. Legyen körülötte minden tiszta, fényes, kedves. Viseltessünk szeretetreméltóságával szemben természetes szívélyességgel; hiszen a szeretet érzelmes; vannak énekei s meleg tekintetei, vannak virágai s koszorúi. Aki mást szeret, az kellemes benyomásokat vesz tőle, mintha a tavasznak lehelete csapná meg arcát; «oleum effusum nomen tuum». Jézus is akarja, hogy ragaszkodó szeretettel viseltessünk iránta, azért tetszett neki Mária kenete, s Simon farizeus ellen is azért van kifogása, mert nem volt iránta figyelmes, gyöngéd szeretettel; lábát meg nem mosta, csókot nem adott neki, haját meg nem kente. Krisztus nem stoikus; egyháza sem az; balzsammal keni meg kelyheit, hogy az Úrvacsora balzsamos, illatos legyen; s az Úrnapja virágos, koszorús ünnep. Ne kössük meg az emberi szívet; «diliges Dominum ex toto corde tuo»; corde, corde; szeresd az Istent a te érző szíved szeretetével.
Prohászka Ottokár
«Most János és a farizeusok tanítványai, kik böjtölnek vala, eljővén, mondák neki: Miért böjtölnek János tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? És mondá nekik Jézus: Vajon a násznép, míg a vőlegény velük van, böjtölhet-e?... mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd fognak böjtölni.» (Mk 1, 18). Jézus nekünk menyegző, öröm, ének; a menyegzőn nem a böjtről kell aggódni; Ő nem azért jött, hogy elsősorban böjtre, hanem hogy örömre, isteni érzésre tanítson. Az elhervadt világot nem böjttel kell elsősorban föléleszteni.
Böjt, önmegtagadás önmagában nem cél, hanem csak eszköz; a cél itt ez: fejlesszétek ki magatokban az Istenhez ragaszkodó lelkületet, legyen ez erőtök s örömötök, s ennek fogtok majd tudni alárendelni testet, élvezetet, világot. Az üres formalizmus, az öröm s a lélek nélküli böjtök farizeusi limlom, ez mind nem tökéletesség. Tudtok ti botránkozni Jánoson, aki böjtöl, éppúgy, mint Jézuson, aki nem a böjt szigorában, hanem az isteni érzés szépségében jött hozzátok. — Én mindent e szempont alá foglalok: a böjtöt is engedelmes lélekkel végzem, de csak a több lélekért, a tisztultabb, istenesebb lelkületért.
Prohászka Ottokár
A királyi ház változása miatt már életében elfeledkeztek róla itthon, és bár a tössi zárdában eltöltött élete a középkori misztikának egyik legszebb fejezete, emlékét egykorú történelmünk nem őrizte meg, azóta is csak egy-két szakember foglalkozott vele. Adósai vagyunk az ő emlékének és adósai a jó Istennek azért, hogy általa szent királyaink családját elmúlásában is megdicsőítette, a magyar szentek hosszú sorát növelte, a magyar lélek legszebb értékeit messzeföldön ismertté tette.
Bármily dús is Pannónia virágoskertje, az Árpádház utolsó virágáról nem feledkezhetünk meg. Lassan hétszáz éve, hogy idegen földön égbe szállt drága lelke a hazavágyás sóhajával. Legyen ez az életrajz vele szemben való adósságunk törlesztése, legyen szent élete példájának a magyar lélekbe beleplántálója.
Vajon az imádságban Krisztus keresztjét kell a pogányoknak megmutatni? A kereszt az erő jele, nem a szégyené. Mégis van mód rá, hogyan imádkozz anélkül, hogy a kereszt alakját mutatnád: legyenek emelkedettek a tetteid. Ha meg akarod tenni dolgodat, ártatlanságoddal emeld fel tisztán kezeidet. De ne emeld őket mindennap; egyszer már megtetted, nincs szükség rá, hogy ismételd.
. …harag és viszálykodás nélkül. Ennél semmi sem igazabb. A harag – úgymond az Írás – elveszti még a bölcseket is. (Péld 15,1) A keresztény embernek mindig azon kell lennie, hogy haragját megfékezze, leginkább akkor, midőn imádságba kezd. Meg ne zavarja imádságodat a harag méltatlankodása, a méreg meg ne szakassza imádságodat; békés szívvel kezdj inkább imádkozni. De miért haragudnál? Tán szolgád bántott meg? Te imádkozni mész, hogy bűneid bocsánatát megnyerd és nagyon haragszol. Hát ezt nem szabad. Ezért: harag nélkül.
Olyan dolgot osztunk meg veletek, ami Magyarországon eddig még sosem volt látható. Az alábbiakban több olyan videót közlünk, mely megal...
