Pater Anonymus vitaindító cikke. Ti mit gondoltok?
"Valami egészen furcsa megbékélés vett erőt rajtam, amikor néhány fotót láttam az interneten és rákerestem az időpontokra. Jorge Mario Bergoglio bíborosról egészen másként kezdtem el vélekedni, mint eddig. Igyekszem megvilágítani, mire gondolok.
"Valami egészen furcsa megbékélés vett erőt rajtam, amikor néhány fotót láttam az interneten és rákerestem az időpontokra. Jorge Mario Bergoglio bíborosról egészen másként kezdtem el vélekedni, mint eddig. Igyekszem megvilágítani, mire gondolok.
Rá kell döbbenni, hogy Jorge Mario Bergoglio fontos jeleket hagy, amiket hirtelen felindulásunkban nem veszünk észre és csak dühöngünk, sőt – sajnos – meg is feledkezünk ezek értelmezéséről, így marad a dühöngés.
Szerintem Bergoglio bíboros egy rendkívül okos – jó értelemben rafinált – jezsuita, aki tisztában van rettenetes súlyú feladatával, azonban nem teheti ki magát a gyors vértanúságnak, mert akkor nem végzett el semmit.
Talán felsorolnék egy-két érvet, amely engem az eddigitől eltérő szempontok mérlegelésére ösztönzött.
A konklávé-szabályzat szerint napi négy választási forduló tartható. Bergoglio bíboros megválasztása azon a bizonyos napon, az 5. fordulóban dőlt el, s ezt a mellékkörülményt „hagyta” hogy nyilvánosságra kerüljön. A „Habemus Papam” kijelentés és a választott név közlése után rögtön kibontottak a téren egy molinót: Francesco-felirattal. Hogyan jutott tudomásukra a híveknek és volt idejük megfesteni a lepedőt? A megrendezettséget filmre vette – talán egy argentin – operatőr.
Ekkor megjelenik Bergoglio, mellőzve a pápai ruházat ilyenkor szokásos elemeit. „Jó estét”-tel köszön, nem pedig a szokásos katolikus köszöntéssel: Dicsértessék a Jézus Krisztus! „Róma püspökének” nevezi magát, nem az Egyetemes Egyházban Krisztus földi helytartójának. Imádságot kér a néptől, meghajolva feléjük. Mintha jelezné, hogy ő csak helyettesíti a római egyházmegye élén az akadályozott Benedek pápát, ezért a hívek támogatására szükség van. Meggyőződésem, hogy – ha Isten őrizzen – Benedek pápa az Örökkévalóságba költözik, Bergoglio azonnal hazamegy, névtelenül Argentínába. Március 19-ére teszi a beiktatást, azaz Szent Józsefnek, az Anyaszentegyház fővédőszentjének (Benedek pápa keresztelési védőszentjének) ünnepére. Ő el is ronthat valamit, de Szent József majd kihúzza bajból.
Tudjuk, hogy a pápai ruházat egyik jellegzetes kellékét a bordó cipőt sem használja; nem ül a Kelemen-teremben a pápai trónusra. A pápai reverenda könnyű szövete alatt mindig átlátszik a fekete nadrág, tehát szinte jelzi, hogy ez a ruha „egy bizonyos szükségből” van rajta. Beiktatáskor még a Benedek által használt ferulát (pápai pásztorbotot) viszi, de rövidesen a VI. Pál által készítettet modern ötvöstárgyra tér át. Jel: Benedek a tanító pápa, de a világ ellene támadt. Jel: a II. Vatikánum ezt és ezt tette veletek, de emlékezzetek a „bölcs nagyapa” szavára.
XVI. Benedek pápa lemondásáról már pontosan tudjuk, hogy a szabadkőművesek aljas tevékenységével kierőszakolt lépés volt, tehát jogilag érvénytelen. A középkorban, II. Celestin pápa, a lemondás után kolostorba vonul, leveti a pápai öltözetet, leveti pápai nevét. XVI. Benedek egyiket sem teszi: „nyugdíjas, vagy kiérdemesült pápa” pedig nincs sem a Szenthagyomány szerint, sem az Egyházjog szerint – azaz Benedek jelenleg is érvényesen megválasztott, de működésében akadályozott látható feje az Egyháznak.
Ferenc sem ellenpápa!!! Ő sem tartja magát tényleges pápának, ezért a szörnyűséges, és a világ részéről aljasul kitervelt gazságot megakadályozza: nevezetesen a Benedek elleni hadjárat utolsó akcióját, mely szerint le akarták tartóztatni és amerikai törvényszék által börtönbe vettetni az agg pápát. Bergoglio rövid castelgandolfoi kitérő után visszahozatja a Vatikánba; rendszeresen felkeresi, telefonon beszél vele, vagy Msrg. Georg Gänswein érsek úr közvetít kettőjük között. Bergoglio nem költözik be az Apostoli Palotába, értésünkre adja, hogy az őt nem illeti meg.
Csak szolgálatának első évében és csak nagy ünnepeken használta a pápai – vörös színű keresztekkel és sávokkal díszített – palliumot, azóta minden alkalommal (még nagy ünnepeken is) csak az érseki, fekete díszítésűt. Amikor „valódi” pápai ténykedést végez – pl. megnyitja a szentévi kaput – odahozatja Benedek pápát lelki biztosítékként, mintegy a nevében cselekszik.
Amikor „meghökkentő, vagy mondjuk így: eretnek-ízű” dolgokat mond, mindig jelzi (ha nem szóval, akkor egy hatásszünettel, huncutkás mosollyal, stb.), hogy az igaz hithez kell igazodni. Ritkán hajt térdet, s nem azért mert a fájós lába miatt nem képes rá, hanem mert tudja, hogy ez az „eucharisztia”, nem az, amely megérdemli a térdhajtásban kifejezette imádást.
Maga köré gyűjti a kilenc bíborosból álló testületet tanácsadóként: mintha azt mondaná: „nesze nektek zsinati kollegialitás, marakodjatok”. A kilenc bíboros – sőt mindazok, akik problémás eseteknél exponálva vannak (Kasper, Schönborn, Müller, stb.) – előre tudhatóan ellenérzést váltanak ki a jobb érzésűekből. Ha felelőtlenül merészelnék kérkedni a számmisztikával, feltenném a kérdést: miért pont kilenc – néha Bergoglio beül közéjük tizediknek. Az apostoli kollégium 12 fő, az áruló Júdás halálával csak 11 és ki lenne a 12. – hát Péter, aki akadályoztatva van!!!
A kemény Burke bíborost leváltja a Szignatúra éléről, mert a szabadkőművesek által megvásárolt bürokrácia miatt úgysem tudna megfelelő ítéleteket hozni, ezért „szabadúszóként” egyre több nyilatkozatban hívja fel a figyelmet az igaz útra. Burke továbbra is Rómában lakik, miként Bertone bíboros is – XVI. Benedek komoly és bölcs államtitkára.
Amikor a homoszexuális-kérdést feszegetik, egy repülős sajtótájékoztatón azt mondja: „ki vagyok én…”? Nem mondja azt, hogy: „én, mint pápa majd megoldást fogok keresni”. A világ aljasságát – ugyanúgy, mint a december 8-i idióta vetítéskor a majmokat felvetítették a Szent Péter-bazilika homlokzatára – az Igaz Hit vetítővásznára vetíti. Miért, hogy rádöbbenjen mindenki: annak ott helye nincs! Olyan kérdéseket feszeget és tesz hangos-harcos vita tárgyává, amelyre csak az Igaz Hit adhat helyes választ. Ki akarja kényszeríteni a hívek helyes döntését, ha már a Mózes (értsd: Tanítóhivatal) székében farizeusok ülnek. Ha ő mondja ki az igazságot, azonnal meggyilkoltatják – okosan menekül.
Minden „eretnek-ízű” szavával provokál és jól teszi, csak figyeljünk már végre rá! Provokál, hogy ami szikrája még megmaradt a hitnek a Zsinat zűrzavara utáni Egyházban, az végre lánggal égjen és csakis a helyes utat világítsa be. Provokálja például a tradicionalistákat, hogy lépjenek ki a sekrestyéből, írjanak, prédikáljanak: Benedek feloldotta a kiközösítést és Ferenc-Bergoglio nem közösíthet ki pápai hatalommal, mert az nincs neki!
Benedek figyelmeztetése a muszlim veszélyre óriási felhördülést váltott ki liberáliséknál. Bergoglio bíboros erre azt mondja: „ez kell nektek, hát vegyétek a nyakatokba!? Benedek talán közületek – a kereszténység árulói közül – toborzott volna keresztes hadjáratot?”
Alighanem Bergoglio bíboros, a sokszor huncut mosolyával együtt erélyesen villogó szemében, vagy éppen szomorú-szigorú nézésében benne van: ne csak nézzetek, lássatok is – mégpedig az igaz hit világosságánál.
Azt hiszem, fontos feladatunk van: imádkozni érte, hogy ne fogyjon ki a jezsuitás-rafinált ötletekből-jelekből és imádkozni magunkért is, lássunk, ne csak nézzünk."
Pater Anonymus
