Általános ilyenkor az az eset, ami egy bizonyos egyházközségben történt, amikor a templomban mise helyett már csak igeliturgia volt, és az arra érkező asszonyok a szemébe vágták egy expap anyjának: “ez is a te hibád, hogy nincs itt pap. Miért lépett ki a fiad.” Holott tudjuk azt, hogy egy pap nem a saját egyházközségében, szülővárosában szolgál, valószinűleg nem is szolgálhatott volna ott.
Az expapok szülei ma már sokkal inkább az ún. “68-as” generációhoz tartoznak, akik szerint nem bűn az abortusz, az eutanázia, a házastársi hűtlenség, papi tisztaság be nem tartása, megértik ezeket és magukat modern embernek tartják. Ez már nem az a generáció, akiről Prohászka Ottokár, vagy Bangha Béla, Tóth Tihamér vagy Mindszenty bíboros-hercegprímás írt. Ez már nem az a generáció, aki takaros otthont vezet, finomakat süt és figyel a külső-belső rendre. Ez a generáció a Facebook előtt ülve kommentárt fűz munka helyett, indiai kultusznak ad otthont a kereszténység helyett: reikizik, vagy ősmagyar táltosoknak szurkol a fia helyett.
Mint sok más esetben is, sajnos ezzel kapcsolatban is elmondható, gyakran a megfelelő, támogató környezet hiánya tehető meg elsődleges oknak, hiszen az ember társas lény. Egy anya felelőssége pedig igen nagy. Erről keveset beszélnek, de talán nem lenne teljesen haszontalan azt tudni, melyik kilépett papnak milyen anyai támogatás jutott, hogy okuljunk belőle.
Római Katolikus Blog
