Hová, merre menjek? (A tiszta férfiúság 7. rész)

 

II. fejezet – Hová, merre menjek?

 

 

 

 

«Sei deines Willens Herr, und deines Gewissens Knecht!»

«Légy ura akaratodnak és szolgája lelkiismeretednek!»

M. v. Ebner Eschenbach.

 

Ismered a görög mondavilág legelső hősének, Herkulesnek történetét? Megtestesült példaképe volt a férfiúi erőnek s bátorságnak. Ellensége már bölcsőjében el akarta pusztítani: két kígyót tett mellé, de az erős gyermek megfojtotta a kígyókat. Élete telve szebbnél szebb hőstettekkel. Ő ölte meg a lernai hydrát, ő szelídítette meg a krétai bikát, ő győzte le az amazonokat, ő söpörte ki Augias istállóját, ő vitte el a Hesperidák aranyalmáját... És mégis ez a mesebeli hős sem menekült meg attól a próbától, melyet – igaz – senki emberfia sem tud elkerülni: egyszer életében ő is választúra jutott, amikor visszavonhatatlanul, halálos fontossággal döntenie kellett: hová, merre menjen, melyik útra lépjen?

A válaszúton.

Fiatal korában történt; amikor gyermekből ifjúvá kezdett serdülni. Amint egy ízben magában volt, hirtelen két női alak jelent meg előtte. Az egyik beszélni kezdett hozzá:

– Látom, Herkules, azon tanakodsz, hogy milyen útra lépj az életben. Ha engem választasz barátnédnak, kellemes úton foglak vezetni, ahol életedben csak gyönyörűségre akadsz és semmi nehézségre. Csak arra lesz gondod, mit egyél, mit igyál, mi ingerli érzékeidet... Ha enyém leszel, minden örömet megkapsz munka, fáradság nélkül ...

Ekkor Herkules közbeszólt:

– Asszony, mi a te neved?

– Barátaim «Boldogság»-nak hívnak – felelt a nő –, ellenségeim «Bűn»-nek.

Ezalatt oda jött a másik nő is.

– Én nem akarlak téged elámítani – kezdte beszédét. Megmondom neked, hogy az istenek semmi fönségeset és jót nem adnak munka és fáradság nélkül. Ha engem követsz, bizony sokat fogsz dolgozni. Ha azt akarod, hogy egész Görögország dicsérjen erényeid miatt, igyekezzél jót tenni egész Görögországgal. Ha azt akarod, hogy földed bő termést adjon, munkáld meg földedet. Ha azt akarod, hogy híres férfiúvá válj a csatában, tanuld ezt a mesterséget ügyes emberektől. Ha testi erőre akarsz szert tenni, szoktasd hozzá testedet, hogy eszednek engedelmeskedjék és elviselje a nehéz munkát és fáradságot ...

Itt a Bűn beleszólt:

– Hallod, Herkules, milyen nehéz úton akar téged ez az asszony vezetni? És én milyen könnyen elvezetlek a boldogsághoz! ...

– Nyomorult! – kiáltott fel az Erény – Ugyan micsoda jót tudsz te adni? Vajon lehet-e, van-e nálad legcsekélyebb boldogság is, hiszen semmit sem teszel annak érdekében! Eszel, mielőtt éheznél, iszol, mielőtt szomjaznál. Nyáron hó és jég után sóvárogsz. Alvás után vágyódsz, nem mintha sokat dolgoztál volna, hanem mert semmit sem tettél. Követőidet szerelmeskedésre biztatod, mielőtt természetüknek szükségük volna rá s a két nem visszaéléseivel gyalázod meg a természetet. Híveidet hozzászoktatod, hogy éjszaka utálatos dolgokat végezzenek, a nap értékes részét pedig átaludjak. Bár halhatatlan vagy, az istenek mégis kitaszítanak körükből téged s a jó emberek megvetnek. A te fiatal barátaid tönkremennek testileg, az öregebbek elbutulnak szellemileg. Fiatalságukban egész a csömörlésig vájkáltak az élvezetekben s most meglett korukban nyögve vánszorognak. Régi tetteiket szégyellik, mostan pedig kiélt fáradtság nyomja vállukat. Én ellenben az istenekkel lakom s a legjobb emberek közt. Nélkülem nemes dolog még nem jött létre e világon. Istenek s emberek tisztelnek engem. A művészek szeretnek, mint segítőjüket, a családapák, mint házuk őrzőjét. Az én követőimnek kellemes az étel és az ital, mert akkor használják, mikor szükségük van rá. Édesebb nekik az alvás, mint a lustáknak és mégsem mulasztják el érte egyetlen kötelességüket sem. Barátaik becsülik, hazájuk megtiszteli őket. S ha végül elérkezik a végzet által kijelölt utolsó percük, nem merülnek a feledés homályába, hanem dicső emlékük örökké él a késői nemzedékek ajkán. Herkules, dicső szülők gyermeke, ha így cselekszel, örök dicsőségre jutsz...

 

 

*

Íme, így olvastam én Herkules történetét egy régi-régi görög írónál, Xenophon: «De Cyri expeditione» című művének harmadik könyvében. És most leírtam neked, fiam, mert egyszer te is okvetlenül eljutsz a válaszúira, amikor tudatára ébredsz a Szentírás örökérvényű megállapításának: «A test a lélek ellen vágyakozik» (Gal. 5,17.) – és neked is határoznod kell. Figyelj csak ide!