Bűnös kontárkodás (A tiszta férfiúság 6. rész)

 

Pedig, pedig! ... Ha alig van adománya Istennek, amelyet az ember hálátlanul rosszra is nem használt volna, végtelen szomorúsággal mondhatjuk, hogy az emberiség Istennek talán egyetlen tervét sem forgatta ki annyira eredeti rendeltetéséből, mint a lelki tisztaságnak megbecsülését, a férfinek és nőnek egymáshoz való viszonyát. Az új élet fakadása mindenütt nagy örömmel jár együtt. Nézd csak, tavasszal a természet-újjászületésekor mint csattog a csalogány, mint duruzsol a szellő, mint döngicsél a méh, mint csacsog a patak, mint örül minden az új életnek! A férfi és nő nemi érintkezését is, amelyből új életnek kell fakadnia, a Teremtő csak azért kötötte össze a gyönyör élvezetével, hogy az ember ennek révén vállalja a gyermekneveléssel, a fajfenntartással járó sok áldozatot.

Isten terve teljesen tisztán áll előttünk: egy férfinek és egy nőnek egyesülése a felbonthatatlan házaséletben abból a célból, hogy az emberiség új utódokat nyerjen. Ezzel szemben ma színdarabok, mozielőadások, képek, fotográfiák, regények, újságcikkek, könyvek, álpróféták ezrei és tízezrei hirdetik a társadalomnak, hogy a férfinek és a nőnek joga van a családi élet előtt is, már fejletlen korban is és később család alapítása nélkül is, akár egyedül magában, akár mással együtt megszerezni azt a testi örömöt, amelyet a Teremtő terve szerint egyedül a családi élet szentélyében szabadna megismernie.

Fiam, ezek előtt a csábító hangok előtt te sem tudsz majd süketen elmenni.

Mihelyt tizenhárom-tizennégy-éves korodban gyermeki tested erősebben indul fejlődésnek, napról-napra egyre többször fogod észrevenni, hogy mai társadalmi életünknek sok megnyilatkozását mennyire átfertőzte ez a léha felfogás. Úton-útfélen, utcán, színházban, könyvekben, barátaid társaságában, mindenütt eléd kerül a Teremtő terveinek gyászos kicsúfolása, szinte tolakodva tör rád egy bűnkísértés, az erkölcstelenségnek, lelki tisztátlanságnak szörnyű sárkánya. Kezedbe kerülnek ilyen könyvek, elvisznek ilyen szín- darabokra, belekerülsz ilyen társaságokba. Sőt – fájó szívvel írom e sorokat! – akárhány fiút egész kis korában, talán már elemi iskolában beavatnak romlott barátai olyan dolgokba, amelyeknek még a gondolatát is a fejlődő szervezet csak évek múlva vetné fel bennük. Rengetegen esnek így áldozatul társaik csábításának. Jönnek majd hozzád olyan barátok, akik mosdatlan szájjal fognak neked beszélni a testi gyönyörök felébresztéséről, az élet keletkezéséről, a gyermek születéséről, barátaid, akiket már megfertőzött korunknak egy rettenetes átka, egy átok, amely a Teremtőnek magasztos terveit gyalázatos förtelmek eszközévé alacsonyítja.

A szent titok.

Te most már látod, fiam, hogy ezek a barátaid mennyire szánalomra méltóak! Mert ha ismernék azt a szent feladatot, azt a nemes célt, melyet Isten az embernek ezen ösztöne elé tűzött, nem beszélnének arról ily arcpirító durvasággal.

Ítéld meg te magad, fiam, micsoda közönséges gondolkodás, mily mélyre süllyedt lelkület kell ahhoz, hogy valaki disznólkodó vicceket faragjon és vigyorogjon az egyik legszentebb és legfönségesebb emberi tulajdonság fölött, amellyel a Teremtő az embert felruházni akarta.

«Nem tudjátok-e, hogy tagjaitok a Szentléleknek temploma, ki bennetek vagyon?» – kérdi a Szentírás (1Kor. 6,19.). A templomban minden hely szent, a mi testünkön is minden szent, hiszen Istentől került ki. De minden templomban van egy különösen szent rész: a szentély, hol az Oltáriszentségben maga az Úr lakik s ahová csak fejet- s térdet-hajtó mély tisztelettel szabad közeledni; és az emberi testen is van egy különösen titokzatos rész – nem a szív, nem az agyvelő, – hanem az a szerv, amelyben a Mindenható teremtő erejének egy paránya lakik s amelyre még gondolni is csak a legnagyobb tisztelettel szabad!

Minél megilletődöttebb tisztelettel gondolsz a benned tizennégy s tizenhat év körül ébredező szent teremtő erőre, a nemi erőre, minél világosabban tudatodra jut, hogy testedben az Isten csodálatos akarata folytán egész nemzedékek élete, azok boldogsága s a haza jövője szunnyad, annál kevésbé fogsz azon vigyorogni, röhögni, sőt egyáltalában nem is fogsz róla beszélni.

Hiszen az élet fakadása az egész természetben titok. Megrendítő, szent titok! Ahol új élet kezdődik, oda a teremtő Isten mindig fátyolt borít. A pillangó gubót von magára, mikor átváltozik; nem látja senki. És ki látta valaha, miképp csírázik ki a mag? Senki. Mélyen, a föld ölén elrejtve fakad új életre. Ki látta valaha, mint jegecesedik a kék ametiszt és a tűzvörös rubin kristálya a sziklák titokzatos mélyének zavartalan csendjében? Senki. A kezdet, a születés, az élet fakadása mindenütt rejtett titok. Az ember hiába keresi az élet kezdetét; a legnagyobb tudós kutató is a végén úgy érzi, hogy elzárt szentély küszöbe elé jutott. Még egy lépés és – Isten áll előtte.

És íme, ezt a fönséges titkot feszegetik barátaid sáros nyelvükkel és ezt az ösztönt, mely az emberi nem fenntartására van hivatva, melynél szentebb, titokzatosan, fönségesebb gondolata talán nem is lehetett volna a Teremtőnek, könnyelmű, léha játékuk, élvezethajhászásuk s malackodó vicceik tárgyává teszik!

De te most már tudod, milyen magasztos hivatást tartogat számodra a jövő. Tudod, hogy te valaha – ha egykor Isten tervei szerint házasságra lépsz – emberbimbóknak leszel életre keltője, alvó Csipkerózsikáknak homlokon-csókolója. Te érzed azt az óriási felelősséget, mely vállaidon nyugszik és megköveteli, hogy addig a szent pillanatig tested erőit a maguk érintetlenségében, szervezetedet a maga el nem tékozolt erejében őrizzed meg. Tudod, hogy ösztöneidet a házasságon kívül kielégíteni annyi, mint meggyalázni magadban az emberi méltóságot. Tudod, hogy bár már minden fiúban és leányban egy apa és egy anya rejlik ugyan, de aki nem tudott tisztán élni házassága előtt, nem tud majd hű és erkölcsös maradni házassága alatt sem. Egész nemzedékek sorsa függ attól, vájjon sértetlen tisztasággal állsz-e be egykor a Teremtő munkásai közé.

A fa gyökerei elrejtőznek a föld csendes mélyébe s a törzsbe, a koronába innen küldik az éltető, fejlesztő erőket; ha a gyökereket kiemeljük a napfényre, elszárad a fa. A férfiasodás, a nemi érés fejlesztő folyamatának is ily titokzatos csendben, szent áhítatban, minden kíváncsi tekintet, gondolat elől elrejtve kell végbemennie. Ezért nem fogsz te soha beszélni kíváncsiságból barátaiddal ezekről a dolgokról, mert amit az Isten bölcsessége elrejtett előttünk, emberi kíváncsiskodás ne hozza azt napfényre. Ezért fogod te említett szervedet sokkal jobban megbecsülni, semhogy azzal privát élvezeted kielégítése végett bármily visszaélést elkövetnél a Teremtő terveinek ellenére. Hiszen nemcsak saját testeden és lelkeden építesz vagy rontasz ifjú éveidben, hanem az eljövendő nemzedéken is. Nem fogsz a csábításra sem hallgatni, jöjjön az eléd bármiféle csalogató irodalmi vagy művészi alakban; hiszen jól tudod, hogy jaj annak a vándornak, aki a rothadó mocsárból előkéklő lidércfény csalogatása után veszi útját: menthetetlenül belepusztul a pocsolyába.

Annak az életmagnak a fejlődését, mely most benned még csak érik, ifjú éveidben tanúsított viselkedésed, mértéktartásod és erkölcsi tisztaságod terelhetik jó vagy rossz irányba és ettől függ, hogy felnőtt korodban áldása leszel-e eljövendő családodnak vagy átka. Ne felejtsd el, hogy gyönge idegzetű, beteges gyermekeknek, vakon-születetteknek, hülyéknek, bénáknak, gonosztevőknek, őrülteknek számlálhatatlan serege átkozza szüleik ifjúkori bűneit, kicsapongásait!

Mostani becsületes jóakaratodat, józan belátásodat – sajnos – igen sok próbára fogja tenni ifjú éveidnek és a világnak ezernyi csábítása. Könyvek, képek, színdarabok, mozifilmek, hirdetések, képes levelezőlapok, élclapok, kabarénóták, vígjátékok, könyvesboltok kirakatai, újságtárcák stb. ezrével fognak rád rohanni és füledbe kiabálni, hogy «ne légy szenteskedő», «ne légy elmaradt, középkori felfogású», «ne légy gyermek», «ne várj te a házasságig», vagy a házasságban is ne légy hűséges, hanem szerezz magadnak testi gyönyörűséget, érzéki ingereket, annyit és ott, amennyit s ahol csak tudsz. Az egész mai felfordult világban mást sem fogsz hallani, minthogy a szerelem s a gyönyör az élet egyetlen célja.

És te kábult fővel állasz a felfordult vásári zajban.

Nem tudod, mihez fogj, mi legyen felfogásod, mihez szabjad viselkedésedet.

Elérsz a sorsdöntő, egész életed sorsát eldöntő válaszúira. És eléd mered a kérdés, a fontos kérdés, mely sürgetően feleletet vár: Hová, merre menjek?