A kiváló hitszónokot, a vállalt magyarságát megtartó, hiteles életet élő Prohászka Ottokárt sokan ismerik. A legtöbben azonban megfeledkeznek arról, hogy Prohászka elsősorban katolikus püspök volt, s nála ez a szó nemcsak szavakban nyilvánult meg. Gárdonyi Géza egyenesen „napba öltözött ember"-nek nevezte. Hogy miért? Kiderül az alábbi cikkből.
Az volt a meglepő, hogy valahogyan mindig megtudta, hol vannak az élet legelesettebbjei. Mikor egy hatgyermekes édesanya gyónni volt nála, kétségbeesve mondta neki, hogy már öt gyermeke van, várja a hatodikat, de a férje rettenetes hangulatban van: végezni akar az egész családjával, mert túl szegények.
A püspök atya erős szavakkal magyarázta meg az asszonynak, hogy még gondolni se merjen magzata elhajtására, mert „odaát" ő fogja mondani: „Nem eresztelek a mennyországba, mert anyám voltál, és gyilkosom lettél..." Pár pillanat múlva Prohászka az asszony felé fordulva ezt mondta: „Tudja mit? Annak a gyermeknek majd én leszek az atyja". Azóta minden karácsonykor megjelent a püspök megrakott kocsija, hozott ruhát, élelmet, ajándékot, kalácsot. És nemcsak a legkisebbnek, hanem a többinek is.
Utolsó pécsi lelkigyakorlata előtt régi, kopott cipője helyett újat kapott. A szép, új cipő azonban egyszer csak eltűnt. Nővére már lopásra gondolt, mire ő bevallotta, hogy egy szegény sorsú egyetemistának adta, aki teljesen lerongyolódott. „Jó lesz nekem a régi is". De az annyira rossz volt, hogy gyorsan cipészhez kellett vinni, s ő addig papucsban várt. Egy nővér visszaemlékezései szerint külön tanította őket, hogyan kell lyukas cipőben úgy járni, hogy senki ne vegye észre...
Reverendája pedig már annyira kopott volt, hogy ő maga zöldikének nevezte el.
Egyszer az esztergomi szemináriumban egy meggémberedett teológus jött vele szembe. „Miért nem húz kabátot?" - kérdezte a püspök. „Mert nincsen". Új kabátját levetette, és szótlanul ráadta a kispapra, majd visszament szobájába, és felvette kopott, régi kabátját.
Egy terebélyes gyümölcsárus néni a fehérvári püspöki palotával szemben kereste a kenyerét. Mivel fizetése elég csekély volt, télen is dolgoznia kellett. Egy hideg téli napon, mikor süvített a szél és hordta a havat, a püspök látta, hogy a kövér asszonyság rendületlenül ül a posztján, mint a kőbefaragott kötelességteljesítés. Prohászka nagyon megsajnálta, s az egyik plébániai alkalmazottat leküldte egy bögre forró teával és egy kupica kisüstivel.
Egy szegény család lánya Belgiumba igyekezett nevelőnőnek. Elutazása előtt felment a püspök atyához, hogy vállalkozására áldást kérjen, és valami kis segítségre is számított. Mivel a nincstelen püspök a még nincstelenebb leánynak hirtelen semmit nem tudott adni, odaadta egy elhasznált reverendáját, hogy szövetéből kabátot készítsen magának. Pár év múlva a leánynak már bársony ruhája volt selyem béléssel - egy belga úr unokáit nevelte...
 |
| Prohászka Ottokár püspök felszenteli a harangokat (1925) |
Nemzetgyűlési képviselők vártak rá az Ottokár Árvaházban. De nem sietett haza. Az erdőben sétált. Sőt, még ültetett is. Lehajolt, és felvett a földről egy tölgymakkot. „Látja, Carissime, az emberek irtják az erdőt, de senki sem ültet fát. Hát mi ültessünk nekik!"
Az árvaházban elterjedt a híre Prohászka halálának. A gyermekek, akiket annyira szeretett, és akikkel annyi jót tett, mélyen megrendültek. A cipőjét nem merték elvinni, de kihúzták a cipőfűzőket cipőiből, a fogukkal szedték széjjel és ezekkel a szavakkal osztották fel egymás közt: „ez a mi ereklyénk".
A püspök jelmondata a „dum spiro, spero", vagyis „amíg élek, remélek" volt.
Aki olvassa műveit, meglepődik rajta, mennyire korszerű és aktuális ma is, amit Prohászka Ottokár fontosnak és orvosolandónak tart. A világ sokat változott azóta, de jobbítani való nem akad kevesebb ma sem.
(A püspök írásai az interneten a http://www.piar.hu/pazmany/ppekiro.htm#p oldalon a P betűnél olvashatók.)
Barlay Ö. Szabolcs Prohászka-interjúi nyomán Végvári Júlia
További cikkek:
Az oldalon megjelenő hirdetésekből befolyó, - kattintások után - járó összeget a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánljuk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.