A homoszexualitás gyógyítható!

Ez a bejegyzés Dr James Dobson: Fiúk nevelése c. könyve alapján készült. A könyvet kiadta a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (www.kiakonyvek.hu).

Mit tudunk a homoszexualitásról? 

Először is: rendellenesség. Nagy a nyomás azokon, akik ezt vallják, és ilyen, nem politikus módon nyilatkoznak. 

Másodszor: ezt nem választja senki. Miért is tenné, amikor AIDS – hez, elutasításhoz, számkivetettséghez vezet. 

Harmadszor: nem örökletes. Eddig még senki sem fedezte fel a homoszexualitásért felelős gént. A média persze sulykolja: így születtek a homoszexuálisok. De pl. az egypetéjű ikreknél (ahol a génkészlet azonos) csak 50% az esélye, hogy ha az egyikük homoszexuális, akkor a másikuk is az lesz. Ha genetikai alapja lenne, akkor egyszerűen el kellene tűnnie, mert a homoszexuálisok nagyon ritkán nemzenek utódot. A homoszexualitás inkább bizonyos kultúrák erkölcsi nívójának zuhanásával függ össze. (Görög, Római Birodalom) 

Ezenkívül a ferde hajlam gyógyítható. Sok százezer gyógyult ember él köztünk. A gyógyulás küzdelmes, nehéz, de lehetséges. Sokan élnek immár családban, gyermekeiket nevelve. Hiteles kutatások bizonyítják, hogy a homoszexualitás akár magától is eltűnhet. 

A szerző itt egy másik könyvet vesz alapul, melyet Dr Joseph Nicolosi írt. A címe: A homoszexualitás megelőzése – útmutató a szülőknek. Ő írja:

A kezdődő homoszexualitás jelei: 

– a gyerek ismételten hangot ad annak a vágyának, hogy a másik nemhez tartozzon, vagy állítja, hogy odatartozik

– a másik nem ruháit előnyben részesíti

 – szerepjátékban a másik nem szerepeit kitartóan előnyben részesíti

 – erősen vágyik rá, hogy a másik nem játékaiban, időtöltéseiben részt vegyen 

– előnyben részesíti a másik nemből való játszótársakat 

A másik nemre jellemző viselkedés általában 2 és 4 éves kor között kezdődik. Nincsen homoszexuális tizenéves, de azzá válik, ha nem kezelik. Az apa kulcsfontosságú a fiúk számára a fejlődésben. Az anyák fiúkat, az apák férfiakat nevelnek. A fiúknak 2-3 éves korban le kell válniuk az anyjukról, és azonosulniuk kell az apjukkal. Ekkor dől el, melyik nemhez fognak tartozni. Az apa feladata, hogy megerősítse, és tükrözze a fia férfi voltát. Pl. játszhat vadabb játékot a fiával, együtt zuhanyozhat vele, ahol a fiú észre kell, vegye, hogy mennyire hasonlít az apjára. Ha a fiúk megfelelő kapcsolatba kerülnek az apjukkal, akkor kezdik megérteni, hogy ő mitől klassz, felvillanyozó és izgalmas. Így megszeretik saját férfiasságukat. Felfedezik a szabadság és az erő egyfajta érzését, azáltal, hogy különböznek az anyjuktól és „kinövik” őt. 

Sokszor a homoszexualitáshoz annak van köze, hogy bár az apa szereti a fiát, de nem igazi példakép. Nem volt biztos fellépésű, határozott, vagy nem támogatta a fiát, nem volt rá érzékeny. Az anyáknak az apa-fiú kapcsolat terén gyakran vissza kell vonulni. Fontos, hogy az anya ne akarjon egyszerre apja és anyja lenni a fiának, adjon nagyobb önállóságot neki! Ha kérdései vannak, mondja egészen nyugodtan, hogy kérdezze az apját. A férjére kell bíznia mindazt, amivel az kimutathatja, hogy törődik a fiával. 

Néha a prehomoszexuális fiúk szüleik rossz házasságának áldozatai. Az apa azzal vág vissza az anyának, hogy elhanyagolja a fiát. Bizonyos anyák hajlamosak meghosszabbítani a fiúk kiskorúságát. Szeretnének mély szimbiózisban, kölcsönös függésben maradni velük. Különösen akkor igaz ez, ha nincsen bensőséges kapcsolata az apával. A nőies fiúk is apjuk figyelme, helyeslése, szeretete után sóvárognak. Ha az apa azt látja, hogy túlságos függés van az anya és fia között, olyan, ami hároméves kor fölött már nem helyénvaló, tennie kell ellene. Az apának a saját példáján kell megmutatnia, hogyan kell az anyával szeretetben, és kellő függetlenségben élni. A férfiasságot el kell érni (nem jön magától). Ehhez jó nevelés, a társadalom segítsége, és idő kell. A másfél és három éves kor közötti idő a döntő. A fentiekben már volt szó erről. Eddig dr. Nicolosi könyvéből. 

A homoszexualitás legkevésbé a szexről szól. Inkább magányról, elutasításról, megerősítésről, meghittségről, identitásról, kapcsolatokról, nevelésről, öngyűlöletről, nemi szerepek összezavarodásáról, és a valahová tartozás kereséséről. Sok mai pszichiáter és pszichológus arra biztatná a szülőket, hogy gyermekük másságát fogadják el, a fiúkat pedig arra, hogy ők homoszexuálisok, és ebbe nyugodjanak bele. Valójában azonban az elfogadás, és értékességében való megerősítés mellett a hajlamokat türelmesen új irányba kell terelni, megfelelő szaksegítséggel. 

Néhány cím, amely segíthet: 

Bibliai Házassággondozó Szolgálat (1054, Bp. Alkotmány u. 4.), lapjuk: Biblia és Család magazin (2042, Budaörs II. Pf.:29) 

Bibliaszövetség (2119, Pécel, Kálvin tér2/b) 

Bethesda Gyermekkórház Református Családsegítő Szolgálat

 Menedék Alapítvány (1221, Bp. Kálváriahegy u. 4.) 

A témában megjelent könyv: 

Sípos Ete Álmos, dr. Falus András, Dr Pálhegyi Ferenc: Homoszexualitás keresztyén szemmel (Éjféli Kiáltás Misszió, Bp. 1999). 

A nem normális nemi identitásnak van másik oka is: a gyerekkori szexuális bántalmazás. Vannak, akik kifejezetten a pedofília elterjedéséért küzdenek. Állítólag a homoszexuális szervezetek világszerte igyekeznek lejjebb vinni a korhatárt, amikortól egy fiatalkorú beleegyezhet az aktusba egy felnőttel. A szerző szerint komoly veszély leselkedik a fiainkra és lányainkra, pl. egy nyilvános wc-nél. Ne küldjük be őket egyedül! (Z.: Nem tudom, ez Magyarországra áll-e? Persze jobb félni, mint megijedni.) Nem jó tizenéves fiúkra kisgyerekeket bízni. Egyszerűen túl sok a szexuális késztetés bennük, és esetleg kísérletezni kezdenek, rossz akarat nélkül, de mégis ártva. Általában a kultúránk árt ezen a téren. Arra tanítja fiainkat, hogy homoszexuális módon gondolkozzanak, és a homoszexualitást szép, és tartalmas dolognak állítja be. (Z.: Az “Igen” katolikus értelmiségi újságban olvastam, hogy akár több ezres partnerváltás is előfordulhat homoszexuálisok közt!) Adjuk oda mi, apák a legfontosabbat fiainknak: önmagunkat! A homoszexuálisok azt állítják a pedofílekkel együtt, hogy a hajlamuk örökletes. Mi lenne, ha igazuk lenne? Akkor örökletes alapon a tizenéves heteroszexuális fiúktól kezdve az öregedő férfiakig minden férfi szabadon váltogathatná a partnereit, mert minket meg a génjeink erre hajlamosítanak. Mégis természetesnek tartjuk, hogy hűséget fogadunk párunknak. Attól, hogy a gének befolyásolnak, a rossz nem válik jóvá, sem a jó rosszá.

Forrás: http://www.ferfihang.hu/2012/01/08/homoszexualitasrol/


Ha tetszett a cikk, olvasd el ezt is:

A melegek megváltozhatnak? Exkluzív interjú Dr. Joseph Nicolosival