Hogyan juthatsz házasként a Pokolba?

Egy mai modern házaspárnál természetesen kerül szóba az előjáték, az orális szex, a szodómia, a fogamzásgátlás, a szexuális teljesítményfokozó szerek és szexuális segédeszközök használata – pedig ezek is erkölcsi, halálos és súlyos bűnök. „Sok lélek szexuális bűnök miatt kerül a pokolba” (Fatimai Szűz Mária)

Az egyház története során a nemi egyesülésnek három célját tartották szem előtt: a szaporodást, a házastársi barátság és hűség kifejezését, valamint a bujaság (bűnös vágy) elkerülését. Ezeket a célokat az egyház szentjei és tanítói évszázadokon át tanították és megvédték, válaszul a szexuális perverziókat egyre inkább toleráló kultúrára.

Szent Alfonz Maria de Liguori tanítása

Az olyan szexuális gyakorlatok normalizálása, mint az önálló, külön cselekedként művelt előjáték, az orális szex, a szodómia, a fogamzásgátlás, a szexuális teljesítményt fokozó gyógyszerek és a szexuális segédeszközök házaspárok életében, nemcsak ellentétesek a házassági aktus méltóságával, hanem súlyos bűnök és démoni jellegük van. Ezek a cselekmények eltérnek az Isten által adott házasság rendjétől, és a szent házastársi aktust puszta örömszerzéssé és az önző kielégülés eszközévé alacsonyítják. 

Szent Alfonz Liguori, egyháztanító és a redemptoristák alapítója, határozottan egyesítette a házassági aktus két alapvető célját: a nemzést és a házastársi hűség kifejezését. Bár elismerte, hogy a házassági aktusban való öröm önmagában nem bűnös, ha ezeknek a céloknak alárendelt, de egyértelműen elítélt minden olyan nemi érntkezést, ami eltorzítja vagy meghiúsítja természetes célját.

Szent Alfonz szerint a házastárs felhasználása kizárólagosan a vágy kielégítésére vagy természetellenes szexuális cselekményekre (például orális vagy anális közösülésre) halálos bűnnek minősül. Úgy vélte, hogy minden olyan szexuális cselekmény, amely tagadja a nemzés célját vagy az egyesítő szerelem méltóságát, ellentétes a természet törvényével és Isten Akaratával. A szenvedélyeket mesterségesen felkeltő vagy a testet Isten által szánt célján kívül stimuláló szexuális segédeszközök és szexuális játékok szintén a házasságon belüli tisztaság és szemérem elleni bűnök.

Szent Alfonz figyelmeztet, hogy az emberek legtöbb betegsége a szexuális bűn következménye és büntetése.

A szexualitás Isten szent ajándéka, és nem szükséglet vagy vágy, amit ki kell elégíteni. Csak a szentségi házasság megkötése után, Isten kegyelméből gyakorolható.

Szent Ágoston a bujaságról és a házasságról

Szent Ágoston, az egyház egyik nagy tanítója, szintén sokat írt a házasságról. Tanította, hogy a házasságon belüli minden szexuális egyesülésnek mindig nyitottnak kell lennie az életre, és arra kell szolgálnia, hogy a férj és feleség közötti kötelék megerősödjön. Szent Ágoston szerint, amikor a házastársi egyesülést kizárólag örömszerzésre vagy a vágyak kielégítésére használják, az szándéktól és a visszaélés mértékétől függően vétek, és akár halálos bűnné is válhat.

Augustinus a De Bono Coniugali /Ágoston: „A házassági jóról”/ című művében írja, hogy az önmegtartóztatás és az önmegtagadás az életszentséghez vezető felsőbbrendű út, amit Isten azoknak ad ajándékba, akik hajlandók lemondani a testi kötődésekről. Figyelmeztetett rá, hogy az ördög két szélsőséges módon kísérti a házaspárokat: vagy a házastársi kötelesség elutasításával (ami frusztrációhoz és kísértéshez vezet), vagy a hálószobában a túlzások és a perverzió ösztönzésével, ami a házasságot a bujaság játszóterévé teszi.

A perverz cselekedetek bűnössége

A nemi szerveken kívüli más testnyílások használata – például az orális vagy anális szex – nemcsak természetellenes, hnem súlyos bűn, a házasságon belül is. Ezeket a cselekedeteket szodómiának vagy természetellenes bűnnek nevezik, és nem igazolhatók a házastársak beleegyezésével.

Hasonlóképpen, a megszakított együttlét bűne (coitus interruptus) és a maszturbáció, még ha házasok követik el is, súlyos bűnök a természet törvénye és a hatodik parancsolat ellen. A nemzőképesség szándékos meghiúsítását jelentik és a nemi aktust önző élvezetre redukálják, elszakítva azt mind egyesítő, mind nemző céljától.

Szentek, akik a házasságban a tisztaságot választották:

Az egyház története során sok házas szent választotta azt, hogy tökéletes önmegtartóztatásban éli le az életét – és közös nemi önmegtartóztatásra vonatkozó megállapodást kötöttek házastársukkal, miután teljesítették a nemzés kötelességét. Ez a cölibátusi formában megélt házasság tanusítja, hogy a lelki javak felsőbbrendűek, és a testi örömök felett állnak.

Néhány nevezetes példa:

– II. Henrik és Cunegunda – királyi házaspár, akik József-házasságban éltek.

– IX. Szent Lajos francia király és Margit királyné – akik ugyan nem éltek teljesen cölibátusban, de hitbeli elhatározásból hosszú ideig tartó önmegtartóztatásban éltek.

– Szent Cecília és Szent Valerianus – akik angyali és isteni sugallat által vezérelve még a házasságban is szüzességi fogadalmat tettek.

– Flüei Szent Miklós, Svájc védőszentje 10 gyermeket nevelt fel, majd feleségével megegyeztek, és remeteségbe vonult. Húsz évet élt elvonultan, imádságban, bűnbánatban és böjtben, sőt a legenda szerint 19 éven át csak az Oltáriszentséget vette magához és némi ivóvizet.

Sok szent kötött házasságot, akik az életszentségükből fakadóan és Isten iránti odaadásból tisztán vagy teljesen külön éltek.

A házastársi intimitás Isten által adott szent ajándék, amiről le is lehet mondani. Amikor azonban az öröm, a perverzió és az önkielégítés eszközévé válik, akkor a halálos bűn kapuja lehet – még a házasság keretein belül is.

A katolikus házaspároknak vissza kell térniük a házassági aktus tiszta, tiszteletteljes és istenfélő megértéséhez, elutasítva a modern hedonizmus démoni hazugságait. Az öröm nem gonosz, de amikor a szeretet és az élet szolgálata helyett céllá válik, halálos bűn lesz. A házasságban az igazi szerelem önfeláldozó, szerény, gyümölcsöző és tisztességes.

Minden keresztény házastárs imádkozzon azért, hogy megértse a katolikus házasság szent titkát – és a szentek bölcsessége és az Egyház örök igazságai által vezérelve szentségben és egymás kölcsönös megszentelésében élhesse hivatását.

(Traditional Catholic Femininity)