A bűnben élő papok által okozott sebek

Jézus üzenetei papoknak – Mária Natália nővér lelki naplójából

1944-ben ezt mondta nekem az Úr:

„Az Egyháznak tudnia kell, hogy a világ olyan mértékben veszik bele a bűnbe, amilyen mértékben az Egyház elveszíti a lemondás lelkületét.”

Egy nap, szentáldozás után, az Üdvözítő megláttatta velem egy gazdagon terített asztal mellett ülő papok vétkeit. Megmutatta, hová vezethet a lemondás hiánya egy elég szép papi lelket.Láttam ezt a papot, amint a bőségesen megrakott tálakra néz, ám az Úr elkezd beszélni a lelkiismeretéhez, és arra kéri őt, hogy iránta való szeretetből mondjon le egy nagyon finom falatról. A pap egy percnyi hezitálás után elhessegette ezt a kegyelmi sugallatot, arra gondolva, hogy ugyan mi értelme van az efféle önmegtagadásnak.

A visszautasított kegyelem miatt, a pap lelki élete hanyatlásnak indult. Hanyagsággal kezdődött, végül lustaság lett belőle. A pap egyre jobban átengedte magát az asztali és világi örömöknek. Egyre szívesebben vette a nők társaságát, és fokozatosan hozzászokott a felkavaró, visszás érzelmekhez. Ez már érintésekkel, majd csókokkal folytatódott, és végül a tisztaság elleni súlyos bűn lett a következmény. Elkezdett kételkedni az Eukarisztiában. Méltatlanul vette magához a szent Ostyát és a szent Vért. Hűtlen lett a fogadalmához, eltávolodott Istentől és az Egyháztól, és végül az örök kárhozat útjára lépett.

Jézusnak az fájt a legjobban, hogy ez a pap hosszú időn keresztül mély hittel és jámborsággal celebrálta a szentmisét. Jézus így szólt hozzám:

„Drága lányom, sajnos nem ő az egyetlen szolgáim közül, aki ebbe az állapotban kerül. És a végén tönkremennek és összeomlanak, akik visszautasították kegyelmeimet.”

Az Úr egy látomásban megmutatta, milyen szenvedéseket áll ki, amikor egy bűnben élő, nyomorult pap mondja ki az átváltoztatás igéit, bűnöktől szennyes kezével érinti Őt, és tisztátalan testébe fogadja. Jelen voltam azon a jeleneten, amely Jézus és a méltatlan pap között zajlott, íme:

.

Amikor egy ilyen pap az oltárhoz közeledik, az Úr undorral fordul el, de tudja, hogy nem menekülhet, és mélyen meghajolva Atyja előtt, így szól: „Atyám, ha lehetséges, ments fel kötelességem alól, hogy ne kelljen leszállnom az oltárra ennek a papnak a hívására.” Az Atya ekkor Fia felé hajolt, és így felelt: „Még ezúttal, Fiam!” Ekkor a Három Isteni Személy egyesül, és a Bárány leszáll az oltárra.

.

A Megváltó azért mutatta meg nekem ezt a jelenetet, hogy elmondhassam, mi történik ennek a szánalomra méltó papnak a lelkében. Jézus beszélt visszatartott irtózatáról is:

.

„Ha valaha is képes lennék megbánni azt, hogy valakit megteremtettem, hát akkor azok a papságra kiválasztott lelkek lennének, akiket hatalommal ruháztam fel önmagam felett, de akik méltatlanokká válnak ehhez a kiválasztottsághoz. Szívszorító látni, hogy a szerzetesnőim között hasonlóan nagy bűnösök vannak. Jaj azoknak a lelkeknek, akik nem térnek meg haláluk órája előtt, mert borzalmas sors vár rájuk odaát!”

Hogy megvigasztaljon, az Úr megmutatta isteni örömét, amikor egy tiszta és buzgó pap hívja Őt az oltárra, aki az Atya dicsőítésében és a lelkek üdvösségéért újítja meg a Szent Kereszt áldozatát. A jámbor papok kapcsán ezt mondta az Úr:

„Ők az én örömöm, büszkeségem és vigaszom. Részben őértük mentettem meg a világot.”

(Kovacsics Mária Natália, a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária Dorothea nővér, majd Mária Natália nővér Pozsonybesztercén született, 1901. jan. 31.-én, és Törökbálinton halt meg, 1992. ápr. 27.-én). Szerzetesnő volt, a Világ Győzelmes Királynője-tisztelet kezdeményezője. Fiatal korától kezdve részesült Jézus és Mária jelenéseiben, üzeneteket kapott tőlük, egész életét áthatotta a misztikusság. Mindszenty József  igen komolyan vette és felkarolta a Natália nővér által szorgalmazott magyarországi engesztelés ügyét.

A kifejezetten papoknak szóló üzeneteket Mária Natália nővér a második világháború éveiben jegyezte le.)