Pietrelcinai Szent Pio szentté avatási eljárásának dokumentumaiban olvasható, hogy Pio atya egy alkalommal megjelent Mindszenty bíboros cellájában, ahol a két pap együtt misézett és beszélgetett.
A Positio 2. kötetének 1638. oldalán olvasható vallomásában Angelo Battisti, Pio atya közvetlen munkatársa elmondja, hogy évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset. 1965 márciusában azután rákérdezett: „Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt?” – „Találkoztunk és beszélgettünk, gondolod, hogy nem ismert föl?” – idézi Pio atya válaszát a dokumentum.
A rendkívüli találkozás kevésbé ismert tanúja Rita Montella ágostonrendi nővér volt.
Rita (világi nevén Christina) Montella a Nápoly környéki Cèrcolában született 1920. április 3-án. Már gyermekkorában voltak természetfeletti élményei. 1940 augusztusától 1992 novemberében bekövetkezett haláláig a toscanai Santa Croce sull’Arnó-i ágostonrendi nővérek közösségében élt. Számos tanúvallomás igazolja mély lelkiségét és rendkívüli karizmáit, köztük a bilokáció képességét. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.
Rita nővér Pio atya lelki leánya volt. A negyvenes években több ízben teljesített engesztelő „missziókat” bilokációban. A második világháború éveiben a rászorulókat és a rabokat segítette, hol egyedül, hol Pio atyával együtt. Többször járt Mindszenty bíborosnál. Első alkalommal, 1949-ben Pio atyával együtt látogatta meg: ő vitte a szentmiséhez szükséges felszerelést. A látogatásról előre szólt lelkivezetőjének, Teofilo dal Pozzo atyának. Életrajzában a következőket olvashatjuk az esetről:
„A negyvenes évek vége felé egyik nap Rita nővér odament elöljárójához, Matilde Gazzarini anyához, és azt mondta: „Pio atya megkért, hogy kísérjem el Mindszenty bíboroshoz a börtönbe, és vigyem el neki a szentmiséhez szükséges kellékeket.” Az elöljáró anya azt felelte: „Talán az engedélyemre van szükséged?!” Kérdésére, hogy mikor kell menniük, azonnal azt felelte, hogy másnap este. Ekkor az elöljáró anya engedélyezte, hogy Rita nővér összeszedje és előre vigye be a szobájába a kellékeket. Induláskor pedig bemehet hozzá, és mindent elvihet.
Másnap este Gazzarini kulcsra zárta a szobáját, és imádkozva várakozott. Erős szorongás és izgatottság vett erőt rajta, szíve a torkában vert. Egyszer csak kopogtatást hallott. „Tessék!” – mondta rögtön, noha tudta, hogy zárva az ajtó. Rita nővér belépett a szobába, odament az előkészített asztalkához, fogta a kellékeket, majd ahogy jött, távozott.
Az ajtó nyitva maradt; a főnöknő próbálta követni és figyelni a távolodót. Rita nővér egyszerre eltűnt a szeme elől. Ekkor sietve odament a szobájához, hogy megnézze, ott van-e testileg: ott látta az ágyában. Kissé elámulva tért vissza cellájába, melyet megmagyarázhatatlan módon zárva talált.
Kulccsal kellett kinyitnia, majd ismét kulcsra zárta. Imádkozva várta a nővér visszatérését. Sokára érkezett meg, s megismétlődött ugyanaz a jelenet, mint első érkezésekor: kopogott, bejött a zárt ajtón keresztül, és mindent visszatett az asztalkára. Azután jó éjszakát kívánt, és távozott.
Teofilo atya meghagyta Rita nővérnek, hogy valamelyik „állítólagos” látogatása alkalmával kérje meg a bíborost, hogy írjon egy üdvözlőlapot a pápának. A különleges kérés hamarosan teljesült.
Következő alkalommal, amikor a lelkivezető a kolostorba látogatott, megkapta a nővértől, amit a bíborostól kért: egy kis szentképet, rajta a Szűzanya a Gyermekkel.
Hátoldalán latinul írott üzenet Pacelli (XII. Piusz) pápának: ‘Deo gratias. Me benedic. Additissimus filius Joseph Mindszenty. XXVI–V–MCMXLIX’ (Istennek hála. Áldjon meg. Legodaadóbb fia, Mindszenty József. 1949. május 26.)”
Ménesi Krisztina/christianae.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.