„Angyalaik szüntelenül szemlélik Atyám arcát a mennyben”.
Ez a krisztusi mondat motoszkál bennem órák óta. Történt ugyanis, hogy kedves barátom meglátogatott 5 éves kislányával. A kicsi lányka először kiélvezte orgonám hangszíneit, kapcsolóit. Közben én ültem az ágyam szélén, édesapja velem szemben egy fotelben és beszélgettünk. Amikor a gyermek elunta a hangszert közelebb jött, hosszasan érdeklődve nézte az ágyam fölötti nagyméretű fotót, amely a pappá szentelésem leglényegesebb részét, a püspök kézfeltételét ábrázolja.
Hogyan is magyarázzam el neki ezt a jelenetet? Csak azt tudtam mondani, ami a felnőtteknek szól. De hiszen a hit titkait mi felnőttek sem értjük meg. A teológia megtanít a hittétel tartalmára, amelynek feltétlen elfogadását Isten kegyelme támogatja. S hogyan kell ezt a gyermekeknek megvilágítani. Ékes és gazdag magyar nyelvünk sem tud rá megoldást.
Amikor azt mondtam, hogy a püspök felteszi a kezét és átadja a lelki hatalmat, a kislány rám nézett és az arcának megilletődött kifejezéséből világossá lett számomra, hogy ő érti (!) miről van szó; tudja amit én is csak a lelkemben hordozok szavak és jelentéstartalmak szavakba önthetősége nélkül.
A kisgyermek látta egy öregedő, botladozó ember, egy „apu ismerőse” bácsiban a papot, az Isten emberét. Az „Atya arcát szüntelenül szemlélő angyala” világosságot gyújtott a kisgyermek lelkében, olyat, amit én is csak akkor fogok megérteni, szemlélni, amikor majd az Atya házának küszöbén bebocsátást remélve kopogtatok. Az isteni titkok gyarló és esendő hordozóját, a megbízottat, a gyermekbarát Üdvözítő papi titkának részesét ismerte fel egy ártatlan gyermek.
 |
| "A papság Jézus szívének szeretete. Amikor papot látsz, gondolj Urunkra, Jézus Krisztusra!" (Vianney Szent János) |
Néhány perc – talán annyi sem – volt ez a teológiai oktatás számomra: nem érthetek meg semmit, még saját szent titkomat sem, ha „nem leszek olyan, mint a gyermekek”. Öregedő fejjel kell megtanulni, hogy a szent titkokat nem őrizni kell, hanem lánggal lobogtatni a lélekben? Szent Ágoston fogalmazza meg pontosan ezt a gondolatot: „ha lángra akarsz gyújtani másokban valamit, akkor annak benned lobogó lánggal kell égnie”.
 |
| A nagy álmok kiskorban kezdődnek |
S vajon csak velem van így, a pappal? Ó dehogy! Minden emberi hivatás – apaság, anyaság, szolgáló szeretet, hazaszeretet – szent titok, amit Isten a keresztelés-bérmálás-szentáldozás „kézfeltételével” ad. Érthetetlen titok, mely a szív mélyén van őrizve? De lángra gyújt-e minden pillanatban egy apa-anyai, stb. hivatást és ezzel lángra tud-e gyújtani másokban is elegendő szeretetet Isten és az emberek iránt?
Nos! Le kell ülni a gyermekekkel beszélgetni, s angyalaik közvetíthetik Isten újra és újra, csendben megszólaló hívását az apaságra, anyaságra, Isten-, ember- és hazaszeretetre.
Pater Anonymus
Kapcsolódó cikkek:
Benedek pápának mégis igaza volt
A tiszta férfiúság
Egy halálból visszatért orvos mesél a házasság szentségéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.