Használd ki az ifjúkort! (A tiszta férfiúság 31. rész)

 

Igen, az ifjúkort fel kell használni, ki kell zsákmányolni! De nem úgy, hogy féktelenre eresztjük minden ösztönünket; hanem úgy, hogy – tudatára ébredvén a fiatal évek döntő jelentőségének – szent komolysággal dolgozunk magunkban a jövendő férfijellem kialakításán. Ha fiatal erőid a megpattanásig feszülnek benned, ha tüzelve lüktet benned a pezsgő vér, hát vesd rá magadat a munkára s mindennapi kötelességed legpontosabb teljesítésére fordítsd energiádat. Virágozzék ki és jusson vezető szerephez felsőbb énünk, szellemünk és tanuljanak lemondást és engedelmességet testi vágyaink.

Szabad vagy! – mondják neked; «szabadság», «önállóság» csábító szavak a fiatalság előtt és légy is szabad és önálló, de légy emellett okos és józan is. Mint a természetben, úgy az erkölcsi világban is törvények uralkodnak és ezeket figyelmen kívül hagyni nem lehet, – legalább is bűnhődés nélkül nem. Ha magas hegyeken turistáskodsz és veszélyes hegyi ösvény szélén korlátot találsz, úgy-e – bármily szabad és önálló vagy! – nem mégy neki a korlátnak, hogy «hát ez minek akadályozza szabadságomat!» Vagy ha mégis nekimégy, menthetetlenül lezuhansz a tátongó mélységbe! Ép ily korlátok az erkölcsiség törvényei, amelyek ugyan fiatal korodban kényelmetlen nyűgnek tűnhetnek fel előtted, de amelyek valójában erkölcsi fejlődésedet óvják a mélységbe zuhanástól. Tehát éld ki ugyan magad, de ne az erkölcsi törvényeket lábbal tiporva. Légy szabad ifjú, de olyan, aki jellemes életével pecsételi meg a Teremtő fönséges akaratát.

 

 

«Dehát ösztöneink lefojtása, indulataink visszaszorítása, gonosz hajlamaink kipusztítása természetellenes dolog!» – ezt kiabálják füledbe. Természetellenes? No hát a középkori szerzetesek is pusztították a természettől növő őserdőket, de csak azért, hogy helyükön civilizációt teremtsenek.

«Éld ki magadat! Tombold ki magadat!» – ezt hallod mindenfelől. Hát jól van. Ezt Krisztus Urunk sem tiltja. Ő sem tanítja, hogy fojtsd le magadat, hogy ne éld ki magadat. Csak egyet követel: Éld ki magadat, de ne a sárba feküdve, ne lefelé menj, hanem fölfelé, fölfelé! Csak nézd azt a rózsafát, amelyik fiatal korában jól «kitombolta» magát (vagyis a kertész minden vadhajtását szó nélkül elnézte, rajta hagyta), lesz-e ennek valaha ereje, hogy virágba fakadjon? Soha! Mert ifjúkora legértékesebb erőit vadhajtásokban tékozolta el. Fiam, lelked rózsafájának te vagy a felelős kertésze!

Ó, hány fiú zokogta már bele siralmát kétségbeesett éjszakákon a néma éjbe: miért hogy senki engem nem figyelmeztetett idejében ennek a bűnnek rettenetes következményeire! Csak az első bűnre! Arra az elsőre! ...

Tiszta élet s egészség.

Szólnom kell azonban olyan tág lelkiismeretű barátaidról, sőt orvosokról is, akik könnyelműségből – nyereségvágyat írni nem is merek – «a tiszta élet ártalmasságáról» beszélnek nektek. Az ilyenek szavára természetesen örömest, szívesen esküdnek a fiatalemberek, mert hiszen bűneik mentegetését találják benne. Hogy van ilyen orvos, elhiszem; de a komolyabb orvosok kuruzslónak bélyegzik az ilyen kollégájukat. «Jeder Arzt, der so rät, begeht ein infames Verbrechen», mondja az ilyenekről teljes joggal Ziemssen orvosprofesszor. (Id. dr. med. Aug. Müller: Ihr sollt keusch und züchtig leben! Oranienburg, 21. l.)

És szinte hihetetlen, hogy még a jobblelkű ifjakat is mennyire megzavarják azok a teljesen légből kapott nézetek, amelyek szerint aki tiszta életet folytat, az beteg lesz, ideges lesz! Annyit beszélnek szegénynek fejébe a már elbukott társai, hogy tudatlanul is kezd inogni szilárd nézeteiben; és ha egy éjjel arra ébred, hogy fáj a feje, vagy hevesebben dobog a szíve, vagy ha kicsit szédülni kezd, vagy ha pattanásos lesz az arca, mindjárt megkísérti a gondolat: «Hát íme, itt van! Mégis csak igaz! Idegbajos leszek!» ...

Édes fiam! Ne ülj fel ezeknek az őrült ostobaságoknak! Mert még ha igaz is volna! Nem az egészség a legnagyobb földi kincs! Jellem, becsület, tiszta lélek több annál! És még ha tényleg kis fejfájást, szédülést kellene is bérül fizetned, még akkor is szabadna-e ily semmiségekért rongyos cafattá tépned ifjú lelked tisztaságát? Szabadna-e a lélek jogait sárbatipornod egy kis kényelmetlenség elkerüléséért?

De nem is igaz! Nem igaz, hogy a tiszta élet csak egy hajszálnyit is ártana az egészségnek. Mert mutassatok egyetlen komoly orvosi szakmunkát olyan írótól, aki felelni is mer a tudomány előtt azért, amit mond és mutassatok egyetlenegy hivatását komolyan felfogó orvost, aki csak egyetlenegy betegségre is ki tudná mutatni, hogy az az erkölcsi tisztaság miatt keletkezett! Sehol sem találtok ilyent a földkerekségen. Viszont ezrével vannak könyvek, amelyek a tisztátalan élet rettentő pusztításaival foglalkoznak. Olyan «orvos» van ugyan, aki a fiatalság érzékies hajlamainak – csak minél jobban menjen az üzlet! – kedvezni akar és magánbeszélgetéseiben jóváhagyja az önmegtartóztatás áthágásait; de akik e téren szakértők lehetnek, a legelső tekintélyek, azok mind máskép nyilatkoznak.