Mit mond az orvosi tudomány? (A tiszta férfiúság 32. rész)

 

Egyik VII.-es gimnazistának, mikor elolvasta a könyvemet, ezt mondta egyetemista bátyja: «Na jó, jó! Nem olyan komoly a dolog! Hát hiszen mind szép, ami a könyvben van. De hát ezt csak a papok mondják. Annyi igaz, hogy idő előtt ne kezdje az ember ezt a dolgot.

De ha egyszer elmúlt húszéves, akkor» ...

Úgy, fiam? «Papok mondják?»

Ha nem untat, olvasd el az alábbi néhány kiváló világhírű nem pap, hanem orvostudós nyilatkozatát.

Krafft-Ebing szerint minden normálisan kifejlődött férfi élhet tisztán anélkül, hogy önmegtartóztatása következtében egészségi állapotában a legkisebb változás törtennék. (Psychopathia sexualis. 1876. 104. l.)

Forel, híres zürichi idegorvos, így ír «Die sexuelle Frage» című könyvében: «Rendes körülmények közt egy olyan normális átlagos ifjú számára, aki úgy szellemileg, mint főleg testileg derekasan dolgozik s a mesterséges izgatástól, főleg pedig az akaratot s a megfontoltságot bénító narkotikus eszközöktől, mint például az alkoholos italok, távol tartja magát, ily ifjú számára a nemi megtartózkodás egyáltalán nem kivihetetlen ... Egészsége ezáltal semmit sem szenved ... Soha nem találkoztam oly psychozissal (idegbajjal), amely a tiszta életből eredt volna, de igenis számtalan olyannal, amely szifilisz és más féktelenség következménye volt. Egyébként amellett kell maradnunk, hogy az ifjakra házasságukig a tiszta élet nemcsak erkölcsileg s esztétikailag, hanem egészségileg is a legelviselhetőbb». (Id. Wegener: Wir junge Männer. Düsseldorf, 1906. 152–5. l.)

Rossier dr. így ír: «Én is szerencsésnek érzem magamat, hogy azok között lehetek, akik merik hangoztatni, hogy a szűztiszta élet a fiatalemberre nézve semmi esetre sem lehet káros. Szeretném mindegyiknek külön is megmondani, hogy az olyan orvosnak, aki azt ajánlja nektek, hogy nősülésetek előtt ne éljetek tisztán, ne higgyetek, mert tanácsa téves és káros».

Dr. Herbst, nürnbergi orvos: «Vajon a teljes önmegtartóztatás nem okoz-e éppen annyi kárt (mint az erkölcstelenség?) A leghatározottabban hangsúlyozni kell, hogy minden ilyen állítás hamis. A teljes nemi megtartóztatás abszolút semmi kárt nem okoz. Aki mást állít, téved, vagy alaptalan mentegetődzést keres saját cselekedeteire. És hadd mondjak itt mindjárt mást is: A teljes nemi megtartóztatás nagyon is lehetséges, – csak nem csupán testileg kell gyakorolni, hanem lelkileg is. Nemcsak a testet kell távoltartani az ilyen cselekedetektől, hanem a képzelőtehetséget is ... A tiszta élet igenis lehetséges, – sőt nemcsak lehetséges, hanem nagy áldással is jár». (Dr. Herbst: Geschlechtstrieb und Sittlichkeit. 5. és 6.l.)

A második nemzetközi kongresszus, amelyet az egészség- és erkölcsápolás ügyében az egész világról összegyűlt orvosok 1902 szeptember hó 1-től 6-ig tartottak Brüsszelben, egyhangúlag a következő határozatot hozta: «...Különösen az ifjúságot kell kioktatni arra vonatkozólag, hogy a tiszta élet egy cseppet sem káros az egészségre, sőt inkább egészségi és orvosi szempontból is feltétlenül ajánlatos').

Dr. Surbled: «Tisztán élni lehetséges és korántsem veszedelmes. A tisztátalan életből kifolyólag igen sok baj származhat, de az önmegtartóztatásból soha semmi. Ez különben kitetszik már abból is, hogy a nemi kihágásokból származó bajokat terjedelmes orvosi szakmunkák tárgyalják, azon betegségek azonban, melyek a tiszta életből származnak, még várják megírójukat». (Id. Good: Erkölcs és erő. Budapest, 1915. 55. l.)

A krisztiániai egyetem orvosi fakultása a következő nyilatkozatot adta ki: «Az utóbbi időben különböző egyének által hirdetett és lapok nyilvánosságában s gyűlésekben is megismételt az az állítás, hogy az erkölcsös élet és a nemi önmegtartóztatás az egészségre ártalmas volna, a mi egyhangúlag kifejezett tapasztalatunk szerint teljesen téves. Nem tudunk egyetlen betegségről vagy gyöngeségről sem, amelyről állítani szabadna vagy lehetne, hogy a tökéletesen tiszta s erkölcsös élettől keletkezett». Aláírva: J. Nikolayson, E. Winge, Jokmann, J. Heiberg, J. Ijort, J. Wann, Müller, E. Schönberg, a krisztiániai egyetem orvosi karának professzorai.

«Tökéletes nemi megtartóztatás a nemileg érett nőtlen emberre nemcsak az erkölcs követelménye, hanem éppúgy a hygieniáé is. Szívesen ismételjük azt a kemény, de tökéletesen igaz mondást, amit Möbius gyártott: Minden orvos, aki ennek az ellenkezőjét állítaná, sokkal rosszabb, mint a pestis.» (Dr. med. W. Bergmann : Selbstbefreiung aus nervösen Leiden. Herder. 261. l.)

«Minden orvos, aki egy férfiúnak azt tanácsolja, hogy a bűntanyát keresse fel, gyalázatos gonosztettet (ein infames Verbrechen) követ el. A tudomány nem ismer egyetlen betegséget sem, amelyet a tiszta élet okozna.» (Dr. Ziemssen orvos szavai. Id. Berger: Lebe rein! Tyrolia. Innsbruck. 71. l.)

«Annyit biztosan tudok, hogy sokakat láttam, akiket a kicsapongás a legnagyobb elerőtlenedésbe, hülyeségbe s bénulásba döntött; annyit tudok, hogy legalább is húsz féle betegséget bírok elsorolni, melyeket a kicsapongó életmód előidézhet; de még egyetlenegy olyan betegséget nem láttam, amelyet a tiszta élet okozott volna.» (Mantegazza. Id. Geradaus: Kompass für den deutschen Studenten. Herder. 1922. 157. l.)

Ugyanez a Mantegazza, olasz fiziológus, így ír: «A tiszta élet áldásait minden ember, különösen a fiatalság magán tapasztalhatja. Emlékezőtehetsége gyors és kitartó lesz, gondolata élénk és termékeny, akarata erős, jelleme energiává acélosodik ... Környezetünket egyetlen fénybontó üveg sem mutatja oly mennyei színekben, mint a tisztaság prizmája, mely a szivárvány színeit rávetíti a világ minden dolgára és árnynélküli boldogságot szerez». (Foerster: Jugendlehre, 1913. 625. l.)

Eulenburg, a berlini egyetemen az ideggyógyászat tanára, írja: «Kétlem, hogy bárki is – különbeni észszerű életmód mellett – pusztán a nemi önmegtartóztatás következtében beteggé, nevezetesen idegessé lett volna. Ezt a gyakran felmerülő állítást teljesen üres és semmitmondó fecsegésnek tartom». (Foerster: Jugendlehre, 1913. 625. l.)

Ugyanő a «Neuropathia sexualis virorum» című könyvében így ír: «A laikus publikum körében nagyon szívesen fogadott és sajnos, bizonyos orvosok által is nyíltan vagy hallgatólagosan jóváhagyott hiedelem, mely szerint a nemi tartózkodás okvetlenül ártana, elsősorban a fejlődő ifjúságra roppant mértékben károsan hat; ez a hiedelem egyenesen belehajtja őket a törvénytelen nemi életbe. Ez ellen tehát soha nem lehet elég hangosan és gyakran tiltakozni». (Id. Wegener: Wir jungen Manner. Düsseldorf. 1906. 151. 1.)

Österlen a «Handbuch der Hygiene» című munkájában ezt mondja: «A fiatalember éppúgy, mint a leány, tanuljon önmegtartóztatást, míg ideje elérkezik. Ezt tennie nem eshetik nehezére, ha fontolóra veszi azt az igazságot, hogy egész jövője, főleg házasságának boldogsága, ifjúkori életétől függ. Fel kell tehát világosítani a fiatalokat, hogy az időleges önmegtartóztatás gazdag jutalma a virágzó egészség, nagy tetterő, férfias öntudat». (Id. Szuszai: A tiszta életről. Budapest, 1906. 174. l.)

«A nemi megtartóztatás lehetséges, – írja egy nőorvos, dr. Emanuele Meyer, – lehetséges az egészség kára nélkül, ezt százezren is bebizonyították.» (E. Meyer: Vöm Madchen zur Frau. Stuttgart. 1917. 121. 1.)

Dr. Stark, egészségügyi tanácsos: «Én nem vagyok azon a nézeten, hogy a nemi megtartóztatás ideges betegséget okozna. Én ilyen esetet nem ismerek».

Sőt dr. Komig nyíltan kimondja: «A földön egy erény sem kap nagyobb jutalmat, mint a tisztaság s a házassági hűség». (Id. Warnungszeichen am Lebenswege junger Manner, Neu-Ruppin. 12. 1.)

«Azok az orvosok, akik fiatalembereknek azt ajánlják, hogy házasságon kívül keressenek kielégítést, nem igazolható könnyelműséget követnek el. Ha egy fiatalember arról panaszkodik előttünk, hogy főfájásban, szívdobogásban szenved, komoly vizsgálatnak van helye, hogy meggyőződjenek, vájjon az illető iszik-e sok bort, sört, teát, kávét, nem dohányzik-e sokat, nem folytat-e ülő életmódot, vagy nincs-e valamely más oka rosszullétének, de ilyen lelkiismeretlen tanácsot nem szabad neki adni.» (Ezt Hersen lausannei orvostanár mondja.)

Gruber Miksa, kiváló müncheni orvostanár, elméletre, tapasztalatra és statisztikára támaszkodva írja: «Bizonyítéknak még árnyéka sincs arra, hogy az önmegtartóztatás árt az egészségnek; ellenben mindazok, akiknek erős szellemi s testi munkát kell végezniük, éppen erőik legnagyobb fokú megfeszítésekor érzik, mennyire emeli az önmegtartóztatás töltetesüket s munkaképességüket. Ezt tudták az ókor atlétái, tudják korunk sportemberei, tudják a lángeszű kutatók és teremtő művészek», (Id. Szuszai: Kalauz a krisztusi életre. Kolozsvár. 1910. 82. l.)

«Az ifjak előtt nem lehet eléggé hangoztatni, hogy a megtartóztatás még soha senkinek nem ártott, de az érzéki gyönyör számtalannak.» (Sticker: Geschlechtsa lében und Fortpflanzung vom Standpunkte d. Arztes. M.-Gladbach. 1916. 60. l.)

Dr. May: «Majdnem harmincéves gyakorlatomban az erkölcstelenségnek végtelen sok áldozatát volt alkalmam szomorúan látni, de az erkölcsös önmegtartóztatásnak egyetlenegy áldozatát sem láttam». (Id. E. Hammelrath: Teutonenkraft und sexuelle Frage. Trier, 1917. 65. l.)

 

 

Paull, karlsruhei iskolaorvos: «Az az ellenvetés, amelyet felületes emberek elég gyakran tesznek, mely szerint a nemi-ösztön ki nem elégítése mindenféle beteges állapotot okozna, teljesen alaptalan. Oly betegségeket, melyek egyedül a nemi ösztön ki nem elégítéséből eredtek volna, még egyetlenegy orvos sem állapított meg. Egy lelkiismeretes orvos sem állította valaha vagy állíthatta, hogy az egészséges embernek egészsége fenntartásához szüksége van a nemi ösztön gyakorlására. Az a nedvkiválasztás, mely a tiszta életű férfiaknál időnként beáll s melyet a tudatlanok beteges tünetnek tartanak, az úgynevezett pollució, egyáltalában nem beteges jelenség. Az egész természetes kiürülés. Tiszta élet miatt – ezt nyomatékosan hangsúlyozom – még senki beteggé nem lett.» (Dr. med. H. Paull: Halte deine Jugend rein! Stuttgart. 62-63, l.) «A vallásos erkölcs követelményei tökéletesen megegyeznek a hygienia követelményeivel. Sőt, ki kell mondanom, hogy a vallásos erkölcstan éppen a nemi élet terén kapja a legfényesebb bizonyítékát az egészségtan megállapításával». (U. o. 70. l.)

«Nemcsak általában, hanem a szexuális és a házas élet szűkebb problémáiban is, az egészségügyi és az erkölcsi követelmények annyira párhuzamosak, annyira azonosak, hogy pl. a nemi tisztaság, a házas hűség követelményei, a mesterséges gyermektelenség és elvetélés, valamint egyke elítélése valláserkölcsi parancsolatok ugyan, azonban az orvos fülében úgy hangzanak, mintha egészségügyi dogmák volnának az erkölcstan ideológiájával kifejezve, – viszont az orvos komoly elvi megállapításai a szexuális élet és a házas élet veszéllyel fenyegető hibáiról úgy hangzanak, mintha erkölcsi propaganda szólamai volnának az orvostudomány ideológiájának fogalmazásában.» (Dr. Hajós Lajos: Házasság és orvostudomány. Magyar Kultúra. 1930. 257. l.)

Olvasd csak el, hogy a Magyar Cserkészszövetség is mily komolysággal beszél erről a kérdésről: «Hogy Forel, Krafft-Ebing, Rohleder, Seved, Ribbing, Mantegazza és a különböző orvosi egyetemek után meri még valaki azt állítani, hogy az erkölcsös élet árt az egészségnek, vagy azzal a fogható ténnyel szemben, amit a tisztességes életű, férfiasán küzdő és magukon nemes győzelmet vett emberek számos példája jelent, azt állítani, hogy a keresztény erkölcs szerint élni lehetetlen, ehhez valóban nemcsak fejlett fokú szemérmetlenség kell, hanem az értelemnek bizonyos fokú elhomályosodása is, amit persze a beteg erkölcsi élet rendszerint meg is hoz.» (Sík: Magyar Cserkészvezetők Könyve. Budapest. 1922. 62. 1.)

És olvasd csak, mily nemes komolysággal írja a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének Orvosnői Csoportja: «A keresztény orvosnők nevében, akiknek a hite és tudása együttesen üzeni ezt neked, szeretném az életedbe kiáltani, hogy egész életedben minden csábító és hízelgő suttogáson keresztül meghalljad: nem igaz, hogy a tiszta életnek káros következményei vannak! Nincs egyetlenegy becsületes és jól képzett orvos sem, aki akár egyetlenegy betegséget is tudna megnevezni, aminek az okozója a tiszta élet volna. Ha vannak is ideges állapotok, amiknek okát némelyek a nemi önmegtartóztatásban keresik, azok az ideges állapotok sohasem lépnek fel tiszta gondolkodású s a tisztátalan képzeleteket fejükből kizavaró egyénekben, csupán olyanokban, akik olvasmányaikkal, társaságukkal stb.-vel felizgatták képzeletüket és idegeiket és aztán a cselekedettől csak azért tartózkodtak, mert féltek az azonnali következményektől. Ellenben tömegeit tudja felsorolni minden orvos a szerencsétleneknek, akik önmaguk vagy szüleik bűne miatt népesítik be az őrültek házát, a vakok intézetét, a börtönöket». (Csaba M. dr. és Csiáné dr.: «Amit egy nagy leánynak tudnia kell». Budapest. 1931. 31. oldal.)

 

Íme egy csomó szemelvény a komoly orvosok nyilatkozataiból. Ismétlem: nem papok mondták ezeket, hanem elsőrendű orvosok! És ezek mellé állítsd viszont oda azt a tengernyi nyomort, züllést és betegséget, amely együtt jár a tisztátalan élettel; azt a tényt, hogy egyetlenegy éjszakának átkáért ezren és ezren évekig tartó nyomorúsággal bűnhődnek vagy testileg-lelkileg teljesen tönkre is mennek, – és aztán mondd ezt el barátaidnak, akik a megtartóztatás lehetetlenségéről és káros voltáról fecsegnek előtted. Mutasd meg nekik azt a tömérdek kórházat s őrültekházát, ahol az erkölcstelen élet szánandó áldozatai ezrével vergődnek; és viszont kérd meg őket, hogy mutassanak neked – ha tudnak – egyetlenegy kórházat, ahol olyanokat kezelnek, akik a tiszta élettől lettek beteggé. Csak egyetlenegyet is mutassanak!

S amit az egyeseknél látunk, ugyanazt mutatja a népek sorsa is. A történelem tud nagy népekről, amelyek az erkölcstelen élet miatt tönkrementek, de nem tud egyről sem, melyet a tiszta élet pusztított volna el.