"Legbensőbb egyesülésre csak lelkek képesek.
Tehát léleknek kell lélekhez közelednie.
Emberek közt a legbensőbb egyesülés a
házasság; jogi forma, de telítve kell lennie lélekkel, erkölccsel, szeretettel,
bensőséggel, tisztelettel és szerelemmel. Provence-i daloknál s az
Énekek-énekének motívumainál erősebb s mélyebb tartalmat kívánt neki Szent Pál:
Férjek, szeressétek feleségteket, mint Krisztus az egyházat. A szerelem tüze
lassan elhamvadhat, de az erős, lelkes, áldozatos szeretetnek elhamvadnia a
házasságban sohasem szabad. Ez a tartalom biztosítja a házasság magas erkölcsi
színvonalát. -- De rendkívül kiemeli, s titokzatos, isteni jelleget nyom rá
szentségi volta. Az Isten tiszteli e viszonyt, s kegyelmeinek sugárzatába
állítja bele. A házasság tehát nagy, szent, isteni gondolat, mely férfit s nôt
fölmagasztal, s egyesülésüket isteni jelleggel s szentségi méltósággal tünteti
ki. Tisztelem a házasságot, mint Krisztus kincsét s szentségét. Tartalmat
akarok bele: szeretetet, odaadást, lélek-egybeforradást, barátságot. Enélkül
nincs boldogság, otthon, házasság, erős gyermek.
A menyegző ünnepnap, páratlan ünnep; több mint
karácsony, húsvét, pünkösd; a mi ünnepnapunk; a lelkünk fölfrissül, kivirágzik
napsugarában; nem érzi az élet terhét, mert lelkes és erős. Gond, félelem,
rosszindulat távol van tőle; nem forgácson és törésföldön, hanem virágos
pázsiton jár. Ünnepet ül, mely nem köznap, hanem fennkölt érzések s emelkedések
napja... Ilyen legyen belső világunk. -- A menyegző továbbá erős, édes öröm,
élvezet, megnyugvás abban, akit szeretünk. Nagy kincset bírunk, szerető lelket
találtunk, és azzal egyesülünk; nem vagyunk árvák, idegenek; van otthonunk! --
Ezt az ünnepet megteremti a lélekben az erős hit, a kiemelkedés világból,
halálból; napra ébreszt, melynek nincs alkonya, harmatos, üde, pihent, tavaszi
napra. Fölemel, királlyá tesz, és a magasból nézem e világot, a várost, a
falut, a rétet, a mezőt; mint a sas úszom fönt! Ünnep ez! Hasonlókép örömöt ad;
,,gaudium magnum'', mert kincset ad: örök reményt, Istent, erôt, szépséget; ,,a
reménységben örvendezünk'' (Róm. 12,12)
A házasság alapja a szeretet; tartalma két
léleknek, az egymást fiziológiailag s pszichológiailag kiegészítő férfinak és
nőnek egybeolvadása; gyümölcse a gyermek. Teljes egyesülés lélekben, testben s
vérben; valóban Isten gondolatainak egyik legfölségesebbje. -- Ne is legyen hát
semmi, mi elkülönzi a férfit s nőt, különösen ne legyen szétválás hitben, örök
reményben. A vegyesházasság szomorú életközösség, mert vagy nem szeretem teljes
odaadással feleségemet, vagy nem élem hitemet. Ha ezt élem, akkor feleségem
lelkét is üdvösségemben részeltetni kívánom, mert hogyne vonnám azt, kit
legjobban szeretek, hitembe s Isten-szeretetembe! Ily egyesülésből, az Isten
gondolatait imádó és egymást tisztelő egyesülésből lesz a gyermek, nemes
szeretetből, tiszta vérből, erős egészségből kell származnia.
A házasságnak is vannak bizonyos lényeges
kellékei, melyek, ha tényleg nincsenek meg, a ,,házasság'' érvénytelen, s az
egyház azt felbontja, vagyis inkább érvénytelennek jelenti ki; jóllehet
érvényes házasságot is felbont, ha a házastársak végleg még egybe nem keltek. A
teljes érvényű házasság csak fölbonthatlan lehet; pszichológiai ellentmondás
szeretni holnapig, szentségtörés egyesülni s nem tartani ki holtomig és holtáig.
Erre képesít a nagy, szentségi szeretet, melyet meg nem tör sem betegség, sem
baj, sem az érzéki vonzalom csökkenése. Kívánja azt a gyermek, az emberi eredet
méltósága és java is, mely nem ösztönökre s érzelmekre, hanem két léleknek
holtig való hűségére s odaadására van bízva. Áldozat s önmegtagadás mindenütt
kell, s ahol a legszebb szeretet jár, ott bizonyára nemcsak virág, hanem tövis
is fakad; a teljes odaadás tűrni, küzdeni s kitartani is tud. Szeretet s
áldozat két kiadása a nagyot akaró lelkületnek. Legyen az áldozat is isteni, szentségi;
legyen szent misztérium, akkor elbírjuk."
Kapcsolódó cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.