Amit még nem hallottál az inkvizícióról

Ha beszélgetésbe elegyedünk egy protestánssal, előbb-utóbb szóba kerül az inkvizíció, mint a Katolikus Egyház súlyos bűn- és rémtette. A nem-katolikusok ilyenkor komoran megbotránkoznak, a katolikusok pedig szégyenkeznek: mindkét oldal zavaros tájékozatlanságban van, és mítoszok keverednek a tényekkel. Ez így önmagában kitűnő fegyver ahhoz, hogy a katolikusokat jól „elpáholják”, egyszerűen azért, mert a legtöbb katolikus nem tud erre valamirevaló, értelmes választ adni. Ha elolvasod az alábbi cikket, le fogsz hidalni a meglepetéstől.

A számok

A legtöbb egyházellenes gondolkodó olyan képzetben él, hogy az Inkvizíció során több ember halt meg, mint bármely háborúban, vagy járványban. Hatalmas számok keringenek közöttük, amelyek semmi másra, mint saját maguk alkotta statisztikáikra támaszkodnak. Ezek a számok érdekes módon egyre növekednek, mintha egymásra akarnának vele licitálni, egymást akarnák vele túlszárnyalni. A kezdetben évi több ezer áldozatból, évi ötezer lett, majd tízezer, százezer, és aztán ez odáig folytatódott, hogy immár 25 millió, 50 millió, sőt, az egyik népszerű fundamentalista könyv 68 millió áldozatot ír csak a spanyol inkvizíciónak köszönhetően, és ha ehhez hozzátesszük a többi állítását, akkor az már 95 millió!

Ezek a milliós számok annyira groteszkek, hogy íróik épelméjűségében támaszt kétséget, de tekintsük csak demográfiai tudatlanságnak. (Európa teljes lakossága a 14-15. században kb. 45-60 millió fő volt).

Mi is volt ez valójában?

Az 1478-ban kezdődő, hírhedt spanyol inkvizíció állami intézmény volt, és azon zsidó és muszlim kikeresztelkedők leleplezésére jött létre, akik politikai célzattal vagy szociális előnyök végett tértek csak a kereszténységre, de titokban tovább gyakorolták korábbi vallásukat. Tehát természetesen akik muszlim vagy zsidó hiten maradtak, azokat nem vetették vizsgálat alá. 

Tudni kell, hogy Spanyolország csaknem 700 éven keresztül élt arab elnyomás alatt, és amikor a keresztények lerázták az arab igát, sok arab és az arab uralom alatt szabadon élő és kereskedő zsidó, hogy megtarthassa birtokait és hatalmi pozícióit, megkeresztelkedett. Azonban titokban elvetették a keresztény tanítást, és a meglévő rendszer ellen tevékenykedtek, hogy visszatérhessenek az arabok. 

Ez a spanyol inkvizíció volt az, amely állítólag a legkegyetlenebbül végezte a feladatát, és amely a köztudatban az inkvizícióként él. Azonban ez a kép is hamis. Henry Kamen professzor 7000 inkvizíciós pert vizsgált át, és ebből csak 2%-a volt olyan, ahol kínzást is alkalmaztak. Hozzátartozik ehhez, hogy ezeknek a pereknek nem csak az eretnekek elítélése volt a dolga, hanem igen sok ember jó hírnevének a tisztázása is, akiket eretnekséggel vádoltak meg.

Ettől különbözött az ún. római inkvizíció, amely 1542-ben kezdődött. Lényegében csak a pápai területekre korlátozódott. Az inkvizíciós eljárás a vádlottnak védőügyvédet biztosított, a vádlott jogi tanácsot kérhetett, és felkészülhetett saját védelmére. Ez ebben a korban még ismeretlen volt, és csak 1836-ban vezették be a világi bíróságokon. A római inkvizíció annyira népszerű volt, hogy sokan, akik polgári bíróság elé kerültek, kitaláltak valami vallásos mozzanatot (varázslást, jövendölést), csakhogy inkább az inkvizíció elé kerüljenek.

Az emberek annak örültek inkább, ha ügyüket az egyházi hatóság folytatta le, mivel a világi hatóságok kevesebb védelmet biztosítottak. A történészek olyan feljegyzéseket találtak ebből a korból, melyekben a vádlottak szidják a világi hatóságokat, és szeretnék átvinni perüket az inkvizíció alá, mert ott jobban kihallgatják őket, és jobban figyelembe veszik szavaikat. (Akiket el is ítéltek, azok olyan emberek voltak, akiket a mai bíróságok is halálra ítélnének: pl. pedofilok, sorozatgyilkosok, stb.).

Az inkvizíció vezetői teljesen abban a hitben voltak, hogy tetteik Isten előtt igazak és indokoltak. A Biblia is több példát felhoz arra, ahol Isten megparancsolja, hogy népe körében hajtsanak végre hivatalos és törvényes vizsgálatot (ahogy a Vulgatában áll: inkvizíciót, hiszen az kivizsgálást jelent) abból a célból, hogy leleplezzék a hamis vallások titkos követőit. Az MTörv 17,2-5-ben Isten ezt mondja:

 „Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam; ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon.”

Csakúgy mint Izrael, a középkori Európa is keresztény királyságok társadalma volt, amely országok hivatalosan is az Úr Jézus Krisztusnak voltak felajánlva. Következésképpen teljesen érthető, ha ezek a katolikusok ezeket olvasták a Szentírásban, akkor arra a következtetésre jutottak, hogy keresztény társadalmuk javára is az válik, ami Izrael esetében, azaz magukévá tették azt, hogy „Irtsd ki tehát a gonoszt magad közül.” (MTörv 13,6; 17,7.12). 

Ezeket a szövegeket az első protestánsok is ugyanígy értelmezték, és ők is megpróbálták gyökerestül kiirtani és megbüntetni azokat, akiket ők eretneknek gondoltak. Luther és Kálvin egyaránt hozzájárulását adta ahhoz, hogy az államnak joga van megvédenie a társadalmat azáltal, hogy kiszűri a hamis vallásokat. A valóságban Kálvin sem csak elűzte Genfből azokat, akik nem osztották nézeteit, hanem engedélyezte, és néhány esetben meg is parancsolta másoknak, hogy végezzenek ki „eretnekeket” (pl. Jacques Gouet, megkínozták és lefejezték 1547-ben; Szervét Mihály, máglyán égették meg 1553-ban). Angliában és írországban a reformátorok belekezdtek saját könyörtelen inkvizícióikba és kivégzéseikbe. Óvatos becslések szerint is angol és ír katolikusok ezreit ítélték halálra – sokakat közülük felakasztottak, felkoncoltak és felnégyeltek -, azért, mert katolikus hitüket gyakorolták, és visszautasították azt, hogy protestánssá legyenek. Ennél nagyobb számban kényszerültek katolikusok a kontinensre menekülni biztonságuk érdekében. 

Az a tény, hogy a protestáns reformátorok is létrehoztak inkvizíciós intézményeket, hogy kiirtsák a katolikusokat és azokat, akik nem sorakoztak fel a helyi protestáns gyülekezet tanítása mellett, azt mutatja, hogy egy inkvizíció léte nem bizonyítja azt, hogy egy mozgalom nem Istentől való. A protestánsok nem jöhetnek elő ezzel az állítással, anélkül, hogy ez ne sülne el visszafelé is, saját magukra. De a katolikusok sem vádolhatják meg a protestánsokat ezzel.

Ami a lényeg: egy hitrendszer igazságát más alapokon kell meghatározni.

www.depositum.hu nyomán

Bővebben ITT

Csatlakozz hozzánk Facebook-on!

Az oldalon megjelenő hirdetésekből befolyó, - kattintás után járó - összeget  a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánljuk fel.


További cikkek:

Az emberi szívvé vált ostya, avagy csoda Buenos Airesben
A templomi viselkedés 15 szabálya
Barsi Balázs a gitáros miséről
Az abortusz gyilkosság!
Amit még nem hallottál Pio atyáról
Az Egyház 10 leghíresebb csodája
Csoda történt Lengyelországban!
Ha lenne pap fiam...