Szegény gyermekeid! (A tiszta férfiúság 20. rész)

 

Rettenetes felelősség.

És ha csak magad vesznél el! De amint egyetlenegy tiltott örömed elég ahhoz, hogy megkapjad a megfertőzött egyéntől a «spirochaeta pallida»-t, ennek a rettenetes betegségnek a bacilusát, épp ilyen könnyen ezer veszély fenyegeti környezetedet, hogy tőled, szerencsétlen bűnöstől, ők, az ártatlanok, hibájukon kívül megszerzik ezt a ragályos betegséget. Mikor fertőzött kezeddel a kilincset megfogod, vagy talán legbensőbb barátod jobbját megszorítod; ha ceruzádat szádba vetted, s az más kezébe kerül; a borbély hajnyírógépe vagy borotvája, mely előbb egy syphilises beteget érintett, a kanalad, a poharad, a foga keféd, a törülköződ átviheti a betegséget bárkire, örökösen rettegett veszélye leszel minden ártatlan embertársadnak, akivel az élet csak összehoz.

Egy tizenöt éves reálistának átfúrta a syphilis a szájpadlását és a szája és orrüregek közt összeköttetést létesített. Pedig szegény fiú tisztalelkű volt, csak a nyáron nemi beteg kőművesek közt dolgozva az ő közös üvegjükből ivott!

Ha szemernyi becsület volna még benned, édesanyádat el kellene löknöd magadtól és felordítanod: Menj, anyám, meg ne csókolj, a poklot hordom magamban! De te, mikor talán érettségi után elmégy hazulról és édesanyádat képmutatóan búcsúzóul megcsókolod, ebben a csókodban átviheted saját édesanyádra gyalázatos betegséged fertőző bacilusát. És ami még veszélyesebbé teszi a dolgot, a beteg először észre sem veszi a fertőzést; nem fáj semmije, gyakran csak véletlenül jön rá, hogy valami nincs nála rendjén. Érzed-e a felelősséget, mely lelkedre zúdul? Ó, az az első nyomorult, elátkozott, bűnös éjszaka!...

Szegény gyermekeid!

És hátha még ilyen betegséggel családot is mersz alapítani! Nem ég le arcodról a bőr, mikor Ilyen s szörnyű betegséggel egy ártatlan leányt örökre magadhoz láncolsz? Egy leányt, aki egész ifjú korában szent szemérmetességgel gondolt az ő eljövendő fehérlelkű lovagjára, egy ideális, jellemes ifjú férjre. És te, te emberi roncs, te pokoltöltelék, te örökre lekötöd magadhoz a házasságban ezt az ártatlan leányt és őt is megfertőződ egész életére, akinek lelki tisztasága pedig hasonló tiszta ifjút érdemelt volna.

Rémítő eseteket mutat fel az élet. Vannak gyönyörű, tisztalelkű leányok, akik esküvőjük után néhány hétre egyszerre csak ebbe a sorvasztó betegségbe esnek és éveken s évtizedeken keresztül kínlódva, sorvadva tengetik át életük legszebb idejét abban a betegségben, amelyet a házasság előtt bűnösen élt férjüktől kaptak meg.

És majd születnek gyermekeid! Szegény, ártatlan csöppségek, bár sohase születtek volna! Életük második, harmadik hónapjában már kiütnek rajtuk az öröklött bujakór jelei s féléves korukban nagyrészük el is pusztul. Vagy ha életben maradnak is, kitör rajtuk a betegség következménye a tizedik-huszadik év között, gyengék, véznák, szembajosok lesznek, és gyászos örökségüket megkapják még az ő gyermekeik is és ű te nyomorult életed véres átok gyanánt fojtógát ja még ártatlan unokáidat is!

Egyik nemi-betegség, a gonorrhoea, sok egyéb átkos következménye mellett tömérdek embert foszt meg egyik legnagyobb kincsétől, szeme-világától. Ha bacilusa, a gonokokus, a szembe kerül, heves szemgyulladás áll be, majd utána megvakul az illető (blennorrhoea neonatorum). A müncheni vakok intézetében levő vakoknál 73,8 százalékban gonorrhoeás infekció okozta a megvakulást! Tudok egy családról, ahol az első gyermek születése után rövidesen megvakult. Mikor a második gyermek született, az is hamarosan vakká lett. A harmadik is. A kétségbeesett szülők nem tudták, mi lehetett az oka. Mikor aztán kiderült, hogy az apa – ki fiatalkori bűneiről már el is feledkezett – gonorrhoeás volt, a szerencsétlen ember beleőrült abba a gondolatba, hogy az ő ifjúkori bűne fosztotta meg három gyermekét örökre az Isten napvilágától.

Többször fordultam már meg a budapesti vakok József Nádor-intézetében, az István-úton; de valahányszor végigmegyek a kétszáz vak gyermek között, akik fénytelen, kiégett szemgolyókkal tapogatják útjukat, mindig megrendülve jut eszembe: Istenem! Ezeknek a szegény gyermekeknek nagyrésze nem lenne vak, ha szüleik ifjú korukban tiszta életet éltek volna!

Chilitek házának lakói, hülye gyermekek, véznák, nyomorékok rettenetes serege ad szomorú bizonyságot a bűntanyákba került ifjúság pusztító bűne mellett.

És mindez a mérhetetlen nyomor, ez a tömérdek családi szerencsétlenség, a családi boldogság végzetes feldúlása esetleg egyetlenegy tiltott nemi érintkezésed miatt!

Fiam, megéri az a percnyi testi élvezet ezt az árat? Mennyire igaza van annak a pogány Demosthenesnek, aki egy romlott leány csábítgatására tagadólag így felelt: «Tanti poenitere non emo!» «Nem, ilyen rettenetes bánatot nem veszek meg ily pillanatnyi örömért!»

Szóról-szóra valóra válik, hogy az apák bűneit a gyermekek bűnhődik a harmadik és negyedik nemzedékig is. Míg viszont, aki vérét tisztán tartotta, aki házassága előtt erkölcstelen élettel magát soha meg nem fertőzte, csak ezzel is már nagyobb örökséget hagyott gyermekeire, mintha milliárdos vagyont örökölnének tőle. «Ha fiam villogó szemmel néz rám, – írta nekem egy apa, – ha örömmel telik el szívem testi erejének s hajlékonyságának láttára, ha gyermeki kedve s frissessége árad felém, akkor csöppet sem bánom, hogy éveken át harcoltam, akkor tudom, hogy nemcsak a magam javáért, de a következő nemzedékért is tettem valamit, amiért érdemes volt fáradni és izzadni)».