Lelked boldogságáért (A tiszta férfiúság 26. rész)

 

A természet lángpallósa.

A természet rettenetes lángpallóssal tud bosszút állani. A germán erő legerősebb forrása gyanánt már Tacitus az «inexhausta pubertas»-t, az el nem tékozolt ifjúságot jelölte meg. Az egész jövendő nemzedéknek üdve és boldogsága attól függ, hogy a férfi és a nő viszonyát szentebb tisztelettel fogjuk-e tekinteni ezentúl, vagy pedig tovább haladunk azon az ijesztő lejtőn, melyre az irodalomnak és közvéleménynek nem magyar fajú és nem-keresztény hangadói vitték a magyar népet, főleg a magyar intelligens osztályokat.

Hát, fiam, nem látod-e, hogy ma a szerencsétlenül megpróbált magyar hazának mindenegyes fiára, minden fiának teljes erkölcsi és fizikai erejére ezerszeresen szüksége van?! Nelson angol admirális a trafalgari ütközet előtt ezt a híressé vált napiparancsot adta le a flottának zászlójelekkel: «England expects every man to do his duty». (Anglia elvárja minden fiától, hogy megtegye kötelességét.) Hát a szegény magyar haza is elvárhatja minden fiától, hogy fiatal lelkét tisztasága bán, fiatal életerőit el nem tékozolt tettrekészségben őrizze meg. Róma fennállásának biztosítékát, a szent tüzet, Vesta-szüzek őrizetére bízta; a mi szegény hazánk pedig a te tiszta lelked lobogásától várja újabb ezer évét!

Minden ifjúnak dúsan gyümölcsöző fává kellene serdülnie; de «lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága; avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?!»... A csatából megrokkant testtel hazajönni Isten előtt is áldozat, s hazánk előtt erény; de az erkölcstelen élet lelki vagy testi rokkantjává válni: Isten és hazánk ellen kiáltó gyalázatos bűn!

«A hazáját szerető és belátással bíró ifjúnak – írja dr. Nékám Lajos budapesti egyetemi orvostanár – így kell gondolkodnia: Minden erőmet fölhasználom, hogy testileg és szellemileg értékes tagjává válhassak a társadalomnak. Hogy ez megtörténhessék és idő-előtt el ne korcsosuljak, fejlődésem korszaka alatt teljes önmegtartóztatást fogok űzni és testemet edzeni, akaraterőmet nevelni, ismereteimet gyarapítani fogom. Azután oly pozícióra törekszem, amelyen biztosíthatom egy család jövőjét s ha ezt is elértem, megnősülök abban a reményben, hogy hazámnak derék és hasznos polgárokat tudok nevelhetni, magam pedig családommal egészséges és boldog életet fogok élhetni.» (Temming: Sexuális élet és a férfivilág. Budapest, 11. l.)

Tudod-e, fiam, mit jelent az a mondás, hogy «a diák olyan senki, akiből mindenki lehet!» Azt, hogy fiúk, ti vagytok a haza jövője; ti, akik e könyvet olvassátok; ti, akik ma még «csak» diákok vagytok, de holnap már a nemzetnek lesztek vezetői; ti minden tettetekkel jót vagy rosszat, boldogságot vagy boldogtalanságot vettek és arattok. Te vagy most zsendülő csirája a jövő magyarságának és te leszel hőse vagy sírásója az új magyar jövendőnek!

Minden magyar ifjú becsületét tegye rá, hogy föltétlenül tiszta és önmegtartóztató ifjú élete után olyan jellemes és egészséges férfiúvá fog fejlődni, akiből egészséges utódokat életbehívó családapa válik. Annak a jövőnek, mely előtt hazánk áll, legsürgősebben jellemes és egészséges családapákra van szüksége. Ma még talán nem tudod belátni, de hidd el nekem, fiam, hogy egy nemzetnek minden vasúti hálózatánál, fatelepénél, gyémántbányájánál, óriási iparánál sokkal többet érő kincse a tisztalelkű, erős, lelkesedni s dolgozni képes, meg nem fertőzött ifjúsága. Magyarország területi sértet- lenségének elvesztése sem oly baj, mint amilyen lenne, ha a magyar ifjúság elvesztené – lelki sértetlenségét! A nemzetek óriási világversenyében csak azok a népek fognak érvényesülni tudni, amelyeknek egész férfiai vannak; férfiak, energiával és tettrekészséggel, jellemmel és kitartással. Erre pedig nem a bűnökben átélt fiatalság készít elő összeroncsolt szívekből, derékbatört reményekből hogyan is fakadjon eleven élet? És az elkocsonyásodott vérű, elpuhult, élvezet-hajhászó degenerált ifjúságból hogyan is épülhetne ki a magyar nemzeti életnek kemény sziklabástyája, amely diadalmas daccal állja ki a világtörténelem évszázadainak gránitot is kikezdő hullámait, ostromló viharát!

Lelked boldogságáért.

Szomorú tapasztalatokból jött rá az emberiség, hogy a Teremtő tervei mégis csak a legjobbak. «Mi haszna van Istennek, – írja a Szentírás – ha igaz vagy, mit nyer azzal, ha utad tökéletes?» (Jób 22,5.) Bizony semmit. Hogy te, fiam, megtartod-e Isten VI. parancsát, vagy nem, abból Istennek sem haszna, sem kára nem lesz. Az ő örök szándékai úgyis megvalósulnak. Nélküled is. Ellened is. Viszont azonban reád-nézve sorsdöntően fontos, hogy az ő törvényei szerint élsz-e, mert eszerint vesz irányt földi életed lövője és életed utáni sorsod is! Lelked sorsa, jövendő életed harmonikus kialakulása attól függ, hogy fölveszed-e a küzdelmet az erkölcstelenség hétfejű sárkányával szemben. Hiszen a bűnökben töltött fiatal évektől ki vár- hatna komoly férfikort? «Qui non assuescit virtuti, dum iuvenescit, a vitiis nescit desciscere, quando senescit».

Jól ismerlek, fiam. Neked eszményed a férfias jellem, a lovagi ideál, a «teljes» ember. De éppen ezért kérlek, fontold meg, hogy a tökéletes férfiúi jellemhez nagyfokú akaraterő is hozzátartozik; olyan világgyúró akaraterő, mely természetünk jobbik felét, a mi szellemi törekvéseinket alsóbb ösztöneink követeléseivel szemben mindig uralomhoz képes juttatni. Te tudod, hogy nemi ösztöneid hamar jelentkeznek ugyan, már jóval a házasság előtt, de nem azért, hogy kielégítsd azokat. Ezt követelniük nincs is joguk.

Ha el akarod valaha érni azt a férfi-jellemet, amely ma benned még csak eszménykép, jegyezd meg magadnak, hogy azt ugyancsak nehéz munkával kell kiérdemelned. Azért a legszebb jelzőért, hogy «ez aztán jellemes ifjú», meg is kell dolgoznod. A jellem nem valami névnapi ajándék, amelyet készen letesznek az asztalodra, hanem tudatos munkával megszerzett kincs.

Ha magas hegyre kapaszkodói, ugyancsak beleizzadsz, még a csúcsát eléred! Minél magasabb a cél, melyre törekszünk, annál verítékesebb munkába kerül annak elérése. Magasztosabb célt pedig fiú maga elé nem tűzhet, mint jellemének szeplőtelen kialakítását.

Ezért az eszményért vedd fel tehát a küzdelmet – életre-halálra.

Életre-halálra!

Életre-halálra megy ez a küzdelem. A komoly kérdés, mely minden ifjúra rámered, ez: Engeded-e, hogy lelked nemes paripáját tested – a kegyetlen lovas– halálra ficánkoltassa, fárassza, kimerítse; vagy pedig lelked marad a lovas, aki zabolátlan paripáját – a testet – rövid száron tudja megfékezni? Engeded-e, hogy a nemi-ösztön mint kormányátvesztett hajót sodorjon a biztos pusztulásba, vagy pedig izmos kézzel s önuralommal megragadod a kormányt, s biztosan vezeted hajódat a szirének csábító éneke között? Vagy sikerül lelkedet sértetlenül s érintetlenül átkormányozni az ifjúság heves kísértéseinek ezernyi sziklazátonyai között, és akkor a veszélyeken túl egy komoly férfiúi életnek fenséges hivatása vár reád; vagy erkölcseidben hajótörést szenvedsz a fiatalság viharos tengerén, és akkor ennek az eltékozolt ifjúi életnek ijesztő átkát vonszolod magaddal egész életeden keresztül.

De különben nem is jól állítom föl ezeket a «vagy»-okat! Hiszen, ha most szemedbe nézek, látom benned a kemény elszántságot, a győzelmet ígérő erős akaratot. Szinte hallom válaszodat: kész vagyok a szent elhatározástól izzó küzdelemre. Csak hadd ismerjem a fegyvereket, melyekkel győztesen vívhassam meg az ifjú évek sorsdöntő csatáját!

Jól van, fiam, ezt szeretem benned. A következő fejezetben bővebben olvashatsz ezekről. Csak egyet külön is hangsúlyozni akarok előtted, hogy majd el ne csüggedj, ha ezernyi próbálkozás után is érzed, hogy a harc olyan nehezen lankad és ezernyi győzelem után is még mindig a csata hevében kell állanod.

Jegyezd tehát meg, hogy a szó szoros értelmében hétfejű sárkány támadja lelked tisztaságát, melyet addig, míg ifjú vér csörgedezik ereidben, megsemmisíteni nem tudsz. Ha levágod egyik fejét, kinő helyette a másik. Ha ma sikerül győztesnek maradnod, nem tudod, melyik oldalon támad holnap. Tizenhat-húsz-huszonnégy éves korodban szinte szakadatlan csatában állasz. Később lankad ugyan a kísértés, de teljesen fel nem hagy soha és mikor már az érett férfikor komoly higgadtsága csillapítja forrongó véredet, még akkor is résen kell lenned drága kincsednek megőrzésében. De mindig álljon előtted az a szent tudat, hogy annál a pillanatnyi gyönyörnél, amelyet ez a bűn okoz, ezerszer többet ér, ha a bűn leküzdése által önmagád becsülését és nyugodt lelkiismeretet szerzel magadnak.

 

 

Gondolj arra a három ifjúra, akiket a babiloni pogány király vallásuk miatt tüzes kemencébe vetett. Körülöttük pokoli izzással, lobogott a láng s ők – e hős ifjak – az égető tűztenger közepében sértetlenül jártak fel-alá, s győzelmi himnusz fakadt ajkukon. Gondolj ezek győzelmére mindig, ha majd a te ereidben is fellobog a testi kísértés gomolygó tüze.

Panaszkodsz, hogy mennyit kell küzdened lelked tisztaságáért? Hát mond csak, nem látod, hogy az egész élet köröttünk örökös küzdés? Ami nem küzd, ami nyugodtan akar maradni, ami nem mozog, az elrothad, megpenészedik, elpusztul. Hát ha mindenért küzdünk, éppen csak lelkünk tisztaságáért sokallanók a harcot!?

Mindig erőt adhat az a gondolat, hogy kísértéseid az egész életedben lesznek ugyan, de fegyverletételre, megadásra senki sem kényszeríthet, ha – te magad nem akarod.

Legyen erősítőd az a tudat, hogy küzdelmed sohasem reménytelen. Ha lelked még sértetlen és tiszta, tisztaságodat ezentúl is megőrizheted, bár igaz, nem küzdelem nélkül; ha pedig már súlyos félrelépéseket kellene siratnod, s a sárban fetrengenél is – igaz, hogy minden akaraterőd meg» feszítésére lesz szükséged, – de onnan is győztesen felemelheted még fejedet egy megaláztatott, de megtisztult lélek újjászületett életére.

Önmagunk ellen harcolni a legnehezebb közdelem, de önmagunkat legyőzni – a legdicsőbb győzelem!