"Otthon befőttes üvegben őrzik a nagymamát!"

Végtisztességtelenség

Az irgalmasságnak testi és lelki jócselekedetei vannak. Ezzel összefüggésben ezek elhanyagolása bűnhöz vezet. Sérti az Istent. Ezek közül az egyik fontos a halottak eltemetése. Napjainkban szörnyűséges szokások terjednek, és még a jobbak közé tartozik az, amikor otthon befőttes üvegben őrzik a nagymamát. 

Mert van, aki ki se fizeti a hamvasztást, és ottmarad a halott a vállalkozónál. Ez nemcsak bűn, hanem egyszersmind minősíti is azokat az embereket, akiknek semmiféle elképzelésük nincs az élet kezdetéről és az élet végéről. aki mással ilyet tesz, az magával is ilyet tesz. Magát az életet nem tiszteli. Aki képtelen arra, hogy eltemessen valakit tisztességgel, az az életet nem tiszteli. 

A halottnak kijár a tisztelet. Nem a maga okán, hanem annak okán, hogy Isten hasonlatosságára és képmására teremtetett az ember. Ezt az Isten-arcot tiszteljük meg akkor, amikor megadjuk a végtisztességet. Ezek a szokások, amik ma elterjedtek, arról szólnak, hogy túl akarunk nyúlni a halálon. Istent játszik az ember. Nyilvánvaló azonban, hogy a halálon nem tudunk túlmenni, túlnyúlni, így lesz egy ilyen stílustalan, giccses szokás amit istentelen emberek találnak ki, tanubizonyságát adva annak, hogy az értékítéleteik mennyire fel vannak fordulva. 

Szokás lelki intelligenciáról beszélni, hát velük kapcsolatban iliyenről nem lehet szó. Ez nemcsak keresztényi kötelességünk, mert az istenképiség mindenkire vonatkozik. Hanem ez minden embernek joga, ha halott lesz, és kötelessége a halottal szemben. Érdekes, hogy a muszlimok ezt magától értődő módon megteszik, és  a halottakat eltemetik. Mi keresztények alábbvalók lennénk náluk?

Ez lenne a dolgok rendje, hogy pappal temetik el, keresztény módon, aki beszenteli a sírt, beszenteli a koporsót, és akivel együtt imádkoznak a gyászolók. Porból vétettünk, és visszatérünk a föld porába, de nem a befőttes üvegbe. Az, aki a polcon tartja a nagymamát, az nem szerette. Aki eltemette, templomban imádkozik érte.