„Birtokolni és nem adni másnak, olykor nagyobb bűn lehet, mint lopni!”

Azt olvassuk a szent evangéliumban (Máté 25, 31 sk.), hogy az Úr jobbja felől fogja felállítani a jókat és meghívja őket az örök mennyei boldogságra. Ki is hirdeti nekik, hogy mivel érdemelték meg életüknek ezt a legnagyobb jutalmát: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok engem”. Az igazak csodálkozva kérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni és tápláltunk téged?” Az Úr így felel: „Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.” A bal felől állókhoz pedig haragosan így kiált: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre!” Miért? „Mert éheztem és nem adtatok ennem.”

Megdöbbenve olvassuk ezeket a mély értelmű és kemény szavakat és csodálkozva kiáltunk fel: Hát ilyen komolyan veszi az Úr a keresztény szeretet gyakorlását! Hiszen akkor lehetséges az is, hogy valaki külsőleg példás, erkölcsös életet él, rendesen jár templomba, senkit meg nem károsít és mégis elkárhozik – pusztán azért, mert saját keresményének feleslegét csak a maga szórakoztatására vagy gazdagításéra fordítja és a fő parancsot elhanyagolva a szegényeken nem segít. Bármennyire tiltakozzék is önszeretetünk e megállapítás ellen, az evangéliumi igazságot nem tudjuk megváltoztatni: Krisztus Urunk, jövendő örök bíránk, a szegényeken segítő szeretetet a kereszténységben első paranccsá tette, aki ez ellen vét, magára vessen, ha ezért örökre elkárhozik. Ezen az alapon igaza van annak, aki így ír: „Birtokolni és nem adni másnak, olykor nagyobb bűn lehet, mint lopni.” A lopást ugyanis talán sok mellékkörülmény menti, a szegények iránt irgalmatlan szívnek azonban nincs mentsége az Isten előtt.

(Dr. Pétery József váci püspök nagyböjti főpásztori szózata hiveihez a szeretetről. Különlenyomat a Váci Egyházmegye Hivatalos Közleményeiből. Vác, 1943. Kapisztrán-Nyomda. 9-10.)