"A Pokol Isten ajándéka, kegyelme és jótéteménye"

"Milyen kevesen gondolnak arra, hogy voltaképp mélységes hálával és meg nem szűnő köszönettel tartozunk Istenünknek – a pokolért! Hogy szólt róla, tudomásunkra hozta és valóságát fellebbentette előttünk!

Hiszen Isten megtehette volna, hogy földi életünkben elrejti előlünk és csak halálunk után sújt vele. Emberileg szólva így bosszúállóbb jellegű, hatásosabb, borzasztóbb és dermesztőbb lenne. Viszont azonban ez esetben elgondolhatatlanul több lélek is jutott volna a kárhozatba.

Míg így? Hány ezer és millió embert tart vissza a bűntől, ha nem is a szeretet, hát legalább a félelem és a számítás, hogy ne kerüljön a pokolba. Sőt talán még a szentek magasröptű életszentségében is volt része neki és szerepelt, mint mellékindítóok, ráadásos vagy erősítő hatás a pokol.

„A vértanúk is gondoltak a pokolra. Gondoltak az örök dicsőségre, Krisztus szerelmére, a lelkiismeret tisztaságának fölségére, Isten kegyelmére; de gondoltak a pokolra is. Ne higgyük, hogy csak a nagy bűnösöknek való. Puha, pázsitos, mohos az erdő, de sziklák a bordái.” (Prohászka O. püspök.)

Még valami, amiért a pokol címén hálával tartozunk jóságos mennyei Atyánknak:

A bűn olyan, mint a ragályos betegnek lehelete: másoknak is árt. A bűn olyan, mint a rádió szava: szétárad a világ minden tája felé. A pokol tudata pedig ezzel szemben bajelőző, védekező, elhárító és fertőtlenítő nagyhatalom, orvosi műszavakkal: prophylacticum és egyben desinfectio.

A pokol tudata a már megfertőzött erkölcsi légkört tisztítja, fertőtleníti, gáztalanítja, portalanítja és ezzel ismét az emberek millióit védi s óvja az erkölcsi fertőzés további veszélyétől. Az ilyen veszély elé tilalomfát állít, akadályt vet, gátat emel!

Aranyszájú Szent János mondja: „Szállj le, ember, a pokolba, míg élsz, hogy ne kelljen leszállnod, ha majd innen elköltöztél. Mert senki, aki a lángözönt szem előtt tartja, bele nem esik abba.” (Horn. 2. in. ad Ephes.)

Ha tudnók, hogy hány bűnt, gonoszságot és szörnyűséget akadályozott meg a pokol és hány megtérést, javulást és jobbulást eredményezett, akkor döbbennénk rá, hogy a pokol Istennek milyen hasznos, szükséges és áldásos kegyelme s ajándéka.

Az örök pokol a legjobb hittérítő, vagy mint IX. Pius pápa mondotta: „A pokol a mennyország legügyesebb ügyvédje.”

Bölcsen mondotta hát már Dante, hogy a poklot az Atya hatalma, a Fiú bölcsessége és a Szentlélek szeretete alkotta:

           Giustizia mosse il mio alto fattore

           E fecemi la divina potestate,

           La somma sapienza e il primo amore.

                                               (Inf. III. 4-6.)"

(Tower Vilmos SJ: Másvilág, pokol, mennyország)

(A könyv ingyenesen letölthető INNEN.)