A beszélgetés első része ITT található.
A "felelős szülői magatartás" kifejezést szívesen használná?
Ezt sem nagyon szetetem. Teljesen természetes, hogy mindannyiunknak felelősségteljesen kell viselkednünk, de ezt a kifejezést igen gyakran tévesen használják, és nagyon szubjektív dolgokat értenek alatta - azt, hogy az ember saját szempontjai szerint dönti el, mi számít felelős magatartásnak, és mi nem. A "felelős szülői magatartás" kifejezés bizonyos szempontból azt a veszélyt hordozza magában, hogy a fogamzásgátlásra épülő életszemlélet foglyai leszünk, akkor is, ha a női test nemi ciklusára épülő természetes módszereket alkalmazunk, amelyeket maga Isten tett lehetővé. A női termékenység természetes ciklusának megfigyelését fogamzásgátló mentalitással, fogamzásgátló módszerként is lehet használni.
Ezért már maga a kifejezés is kétértelmű bizonyos tekintetben, hiszen - ha nem is tudatos szinten - hiányzik belőle az Istenbe és az Ő gondviselésébe vetett bizalom. Nem bízunk abban, hogy végső soron Isten dönti el, hogy a létezésbe akarja-e hívni a mennyország új lehetséges polgárát, vagy sem. Mikor bizonyos szavakat használunk (különösen ilyen érzékeny témában, mint az emberi élet továbbadása), a végső követlezményekről is el kell gondolkodnunk.
(...)
Egyszer említette, hogy amikor a különítéleten egy házaspár megjelenik az Úr előtt, akkor Ő megmutatja nekik azokat a gyermekeket, akik akkor születtek volna, ha nyitottabbak az életre. De ugyanez a püspökökről is elmondható. (...) Megmutatja nekik, hány gyermek nem fogant meg és nem jutott a mennybe, mivel ők nem tanították meg a fiatalokat és a házaspárokat a szexuális élet igazságaira.
Az a személyes véleményem, hogy amikor a házastársak megjelennek Isten ítélőszéke előtt, Ő megmutatja nekik az összes lehetséges gyermeket, akinek életet akart adni, hogy a mennyország jövendő polgárai legyenek, és akiket a szülők a nemi érintkezés során tanusított önzésükkel visszautasítottak. Azokat a gyermekeket, akiket Isten létbe akart hívni. Ez a gyermek, akinek a megfoganását a szülei fogamzásgátlással vagy fogamzásgátlásra épülő életszemléletükkel természetes eszközöket használva megakadályozták, talán nagy szent lett volna Isten országában. Vagy olyan tehetséges emberek vagy zsnik létrejöttét szándékosan megakadályozták akár mesterséges, akár természetes módszerekkel.
Arról van szó, hogy bízunk-e Istenben, és hiszünk-e. Szerintem jobb lenne, ha férj és feleség ezt mondaná: "Ó Uram, hagyjuk, hogy te dönts. Te bölcsebb vagy nálunk." Óvakodnék tehát attól, hogy felelőtlennek tartsam azt, akinek sok gyermeke van. Mind az emberiség, mind az Egyház történelmében nagyon sok nagy család volt.
Sziénai Szent Katalin (1347-1380) az Egyház egyik legnagyobb szentje és misztikusa, aki fontos szerepet játszott abban, hogy a pápa az avignoni száműzés után visszatérhetett Rómába, a legkisebb volt a huszonöt gyermek közül. Szent X. Piusz (1835-1914) tízgyermekes családból származott.
Ezek a párok nem éltek a "természetes családtervezéssel". Istenre bízták a dolgot. Nagyon óvatos lennék tehát a "felelős szülői magatartás" kifejezés használatával, mivel úgy gondolom, hogy a legkülönbözőbb félreértések és szubjektív szempontok előtt nyitja meg az utat. Rendkívül nehéz esetekben nyilván alkalmazhatók a természetes módszerek, de ezeknek valóban nagyon súlyos helyzeteknek kell lenniük. (...)
Részlet a Christus VINCIT - Krisztus győzelme a kor sötétsége felett c. könyvből, Jel Kiadó, Budapest, 2022
Athanasius Schneider püspök és Diane Montagna beszélgetése
Tanításbéli zűrzavar című alfejezet
170-172. oldal