A keresztút (írta Sík Sándor)

 Bevezető imádság 

Jézus, isteni Üdvözítőm és Megváltóm, én bűnös, vétkeztem, s te, az igaz, vérző sebekkel függsz értem a kereszten! A bűnös szabad, s az ártatlant megkötözik. Jézusom, ide juttattak vétkeim. Én követtem el a gonoszságot, s rajtad bosszulják meg. Jézusom, ne engedd, hogy szenvedésed számomra kárba vesszen! Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek! Szívből bánom minden bűnömet, mert velük téged, a legfőbb és legszeretetreméltóbb jót, oly súlyosan megbántottalak! Ígérem, hogy malasztod segítségével megjavítom életemet. Uram, kegyelmezz és engedd Magdolnával hallanom ama vigasztaló szavakat: „Megbocsáttatnak sok bűneid, mert igen szerettél.” 

1. állomás: Jézust halálra ítélik 

„Akkor kezükbe adá őt, hogy megfeszíttessék.” (Jn 19,16) 

Elítélik őt, az ártatlanságot. – Én érdemeltem ezt az ítéletet. – Pilátus kijelenti, hogy nem talál benne bűnt, mégis halálra adja. – Mily figyelmeztetés számomra, hogy vigyázzak szavaimra: meg ne bántsak, gyanúsítsak, rágalmazzak mást ártatlanul. 

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet 

„A keresztet hordozván, kiméne azon helyre, mely agykoponya helyének mondatik.” (Jn 19,17) –

Jézus magára veszi a súlyos keresztet, – a mi terhünket, – türelemmel, megadással. – Aki követni akarja, az tagadja meg magát és vegye fel keresztjét. – Türelemmel, megadással akarom viselni keresztemet, vagyis minden szenvedést, kellemetlenséget, ami ér. 

3. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt 

„Bizonyára a mi betegségünket ő viselte és fájdalmainkat ő hordozta.” (Iz 53,4) – A kimerült, agyongyötört Jézus nem bírja el a szörnyű terhet: bűneink súlya alatt a földre roskad. – Az ő szemléletéből kell mélységes bánatot meríteni, hogy megsirassam a magam elestét: bűneimet. 

4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik 

„Ó mi nagy volt ama drága – Szűzanya szomorúsága – Egyszülött szent magzatán.” (Stabat Máter) 

Minő szívszaggató fájdalom az anyának így látni szeretett gyermekét! – Minő keserű fájdalom a fiúnak édesanyja szenvedése! Ez a látvány tegye szívünket fogékonnyá a mások szenvedése iránt. Keltsen bennünk résztvevő szeretetet és a másokon való segítés eleven vágyát. 

5. állomás Cyrenei Simon átveszi a keresztet 

„Megfogának bizonyos cyrenei Simont, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye.” (Lk 23,26)  

Simont úgy kényszerítették, hogy vigye a keresztet, de amint meglátja az Úr Jézus elgyötört arcát, elfogja a részvét és szíves akarattal, önként vállalja terhét. – Rám is százféle szenvedést, kellemetlenséget kényszerít az élet. Az Úr jézus iránti szeretetből, szabad akarattal, önként akarok vállalni mindent, és az ő nyomán akarok járni keresztemmel. PPEK / Keresztút gyűjtemény 13 

6. állomás: Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét 

„Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonnyal.” (Lk 23,27)

A csőcselék dühével bátran dacolva lép Veronika édes Mestere elé, hogy enyhítse gyötrelmeit. – Ezt kívánja tőlem is az igaz szeretet. Nem akarok törődni másik hitetlenségével, gúnyolódásával, még fenyegetésével sem: én hű maradok Jézusomhoz, és az ő szent jegyeséhez, az Egyházhoz; imádsággal, szentséglátogatással, bízó hittel és szíve szerinti élettel fogom vigasztalni a másoktól elszenvedett fájdalmakért. 

7. állomás: Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt 

„Megsebesíttetett a mi gonoszságainkért, megroncsoltatott bűneinkért.” (Iz 53,5) Másodszor is leroskad bűneim terhe alatt. – Az én gyengeségem, az én gyávaságom okozta ezt: aki újra meg újra visszaesem egyszer meggyónt bűneimbe. – Állhatatos és erős leszek az én Jézusom iránti szeretetből! 

8. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz 

„Jézus pedig hozzájuk fordulván, mondá: Jeruzsálem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.” (Lk 23,28) – Mily nagy okom van nekem is, hogy magamon, lelkem elhanyagolt állapotán sírjak! Mily könnyen elaltatom lelkiismeretem szavát, mily könnyen feledem lelkem koldus voltát. – Az Úr Jézus komoly szava indítson alapos lelkiismeretvizsgálatra! 

9. állomás: Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt 

„Erőm elszáradt, mint a cserépdarab. – És nyelvem ínyemhez tapadt. – Halálos porba vertél engemet.” (Zsolt 21,16) 

Újra és újra leroskad az Úr: mivel én olyan szánalmasan, bukdácsolva járok a megismert igazság útján. Olyan szégyenletesen ragaszkodom bűnös szokásaimhoz! A véres kereszt legyen intőjelem: Inkább meghalni, de bűnt soha többé! 

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják 

„Elosztották ruhám maguk között. Sorsot vetettek köntösöm fölött.” (Zsolt 21,19) – „Eledelül epét adtak. – Szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsolt 68,22) – Ruházkodásban való hiúságom és könnyelműségem, evésivásban való kényességem: az vitte ennyire az Urat. – A kereszt alatt komolyságot és fegyelmet tanulok. 

11. állomás: Jézust keresztre szegezik 

„Fennen ragyog király jel, – Keresztnek titka ünnepel. – Melyen az Élet halni szállt, – S megtörte holta a halált.” (Vexilla regis) Énértem halt meg az Úr, a végtelen Isten, énérettem, semmiért. Feledhetném ezt valaha?! Homlokomon és szívemben a kereszt! „Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35) 12. állomás Jézus meghal a kereszten „Mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.” (Jn 19,30) – Beteljesedett a nagy áldozat! Meg vagyok váltva, Isten fia vagyok és az örök boldogság várományosa. Imádunk téged Jézus, és áldunk, mert szent kereszteddel megváltottad a világot. PPEK / Keresztút gyűjtemény 14 

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről 

„Esdek, hogy szívembe véssed – Szűzanyám, nagy szenvedésed,

 S az Átvertnek sebeit.” (Stabat Mater) – A szent testet leveszik a keresztről és a fájdalmas Istenanya fogadja karjaiba. Ott találom meg az Urat őnála! Sohasem fogok elfeledkezni az Úr Jézus édesanyjáról, az én édes anyámról: a Boldogságos Szűzről. 

14. állomás: Jézust sírba teszik 

„Vala pedig azon helyen, hol őt megfeszíttetett, egy kert és a kertben egy új sírbolt, melybe még senki sem tétetett vala. Oda tevék Jézust.” (Jn 19,41-42) 

Mint az új, tiszta sír az Úr testét, úgy kell tiszta szívembe fogadnom nekem is az Urat. Hozzám jön a szentáldozásban, az én szívemben akar lakást. Úgy akarok élni, hogy tetteimben meglássék mindig: Jézus lakik szívemben.