Miért nem való a könnyűzene a templomba?

Szent Cecília, a zene és a zenészek védőszentje

Kismillió érv van a könnyűzene liturgikus alkalmazása ellen. Olvasóink leveleiből válogattunk.


"Nem a gitárral mint hangszerrel van baj, azzal is lehet bármilyen zenét játszani. Azzal van a baj, hogy kétféle zene létezik: az egyik a lélekhez szól, a másik a testhez. A gitáros énekek manapság úgy néznek ki (bár biztos van kivétel), hogy rockos vagy popos dallamokhoz (ami zenéknek olyan a dallama, hogy a testhez szólnak) kapcsolnak keresztény szöveget. Hiába keresztény a szöveg (bár az is gyakran igencsak nyálas és bárgyú, mintha egy olcsó szerelmes popszámnál a bébit kicserélnéd Jézusra), a zene alatta olyan hatással van az emberre, hogy szexuális ingereket kelt fel és táncra ingerel. A testet pezsdíti fel, nem pedig a lelket emeli magasba. A popzenének és a rockzenének is megvan a helye, de nem a misén. Ezekre egy jót kell táncolni és bulizni, arra jók. De a misén nem ez a cél. Nem az a cél, hogy feldobódjak, felpörögjek. Az a pogány szertartások célja volt."

1. IGÉNYTELEN. Hogy ez mi jelent? Mennyit kell tanulni, hogy az ember közepes kántor szintjén játsszon orgonán? Minimum 3-4 év, de általában ezt zeneiskolai komolyzenei alapok rövidítik ennyire, inkább 5-6 év, persze adottságoktól is függ.


Gitározni egy közepes hallású ember fél év alatt megtanul beatmise szinten. Gitározni ugyanúgy 5-6 év minimum olyan szinten megtanulni, hogy mondjuk preludiumot vagy egy népének klasszikus gítárra átiratát lejátssza, nem akkordozva, hanem azokkal a összhangzattani megoldásokkal. Mennyi idő megtanulnia és begyakorolnia egy kántornak egy kíséretet kottából? Hát biztosan nem 10 perc, ami egy beat-dal 4 akkordja, 
(Ami egyébként vagy sablonos, vagy az ötleteik ad-hoc akkordok egymásutánjáig jutnak... Összhangzattan minek?)
Az igényesség mögött munka van, sok munka. Egy szép freskóhoz sem csupán tehetség kell, meg kell tervezni, előrajzolni, felfesteni sok-sok munkával Persze lehet vacakul kántorálni és festeni is, de legalább a szándék megvan - a beatmise pont olyan, mint a graffiti, már várom mikor oszt valaki graffitivel díszített templomot...

2. PARTTALAN ÉS MEGOSZTÓ. Én pl. a beatet nagyon nem szeretem, és nem akarok Koncz Zsuzsa-számokat hallgatni sehol. Inkább a keményebb könnyűzenét hallgatok ha "buli van", más a rapet, megint más a jazzt vagy a nótát stb. És akkor mindenki ízlése szerint válogat, az Egyház alig győzi a sok stílust, mert hát van keményrock meg dallamos meg nemzeti meg folkrock, akkor ezeknek is mind csináljunk alkalmat... 


A Szentmise egyik lényege az Egység megjelenítése, nem is csak a népek között, még az ég és föld között is! Hiszen az angyali karok folyamatos liturgiájában veszünk részt a Szentliturgiában: bárhol a világon és bármikor! Ennek kéne a formában is megjelennie, nem a széttagoltságnak.
Nem az eretnekekkel kéne egységre törekedni, hanem belül az Anyaszentegyházban generációk és közösségek és népek között. Ennek fő ellensége a zene elprostitualizálódása. Persze a gyerekmise, ovismise, stb. műfaja a gond másik oldala, de a kettő összefügg. 

3. GYEREKES. Én kizárólag infantllis dalt hallottam, a Sárga Könyv dedó. A Halász Judit-albumok felnőttesebbek (bár nagy a hasonlóság minden szempontból), tapsikolás is van néha, ilyenkor várom a misimanós versszakot. 
Kicsit ez is a célja, hogy a fiatalokhoz szóljon: csakhogy úgy nem lehet felemelni valakit, ha lefekszem a hátamra és ő a hasamra áll. Le kell hajolni a gyermekekért és a nem-hívőkért és úgy lehet őket felemelni. 

4. "SZOLGÁLTATÓ EGYHÁZ"-KÉPET SUGALL. A mise élvezeti cikké válik, amire szórakozni jár a nép. Ha nem tetszik nem megyünk. Nem élünk meg semmit minek odamenni. 
Nem az élményért kéne oda-vágyni. Sőt: ritka adomány az igazi lelki élmény, az ember évekig évtizedekig képes belőle táplálkozni akkor is, ha nem tud "jó" misére járni, mert a pap nem jól prédikál a kántor téveszt és az orgona is hamis. Ilyenkor nem a formára koncentrál az ember, próbatétel az ilyen mise, de a résztvevők ennyi tálentumot kaptak, nem direkt rossz... 

5. EGO-fejlesztő. A zenészek szeretik "szolgálatnak" nevezni, de valójában fellépésként élik meg. Igen sok együttes izeg-mozog, tesz-vesz amikor nem ő van épp porondon, hanem a pap hadovázik valami érthetetlen régies halandzsát. Az ilyen zenét szeretők számára az alázat egy virtuális fogalom. Gőgjük egyenlővé teszi az igényes egyházzenével, sőt amikor a misekánont zenésítik meg, nem átallják átírni azt. No ez leplezi le az igazi gőgjüket. 

6. PROFÁN és PROTESTÁNS. MIvel a neoprotesánsoknál nincs szentség, ők nagy sikerrel vették be a sámánisztikus hatású zenéket, a cél hasonló révületek kiporovákálása a résztvevőkből. De minek adja át magát az, aki úgy adja át magát egy ritmusnak, mint egy néger varázsló vagy manysi sámán? Jézus ezt kérte? Essetek révületbe bódító ritmusok hatására? Ezzel lenne összefüggésben a karizmák adománya? 

7. Tökéletesen működnek azok az egyházközségek, ahol nincs ilyen, sőt virágoznak, és tud sok lenni a fiatal e nélkül is. Tehát a mellette szóló érveket a gyakorlat cáfolja.