„Lakék azon városban, mely Názáretnek neveztetik” (Máté 2,23). Sokan nem értik, mit csinált Jézus 30 éven át Názáretben; gondolják, hogy Indiában élt s a braminok bölcseségét tanulmányozta. A szentírás megmondja, hogy mit tett: isteni életet élt, rámutatott az élet értelmére, tartalmára s mélységére.
A csendes, tiszta, munkás élet tele van Istennel. Csendes az éj, s tele van pihenő hanggal s szunnyadó színnel; csendes a tél, s tele van alvó energiákkal; csendes az Úr-felmutatás alatt a templom, s tele van érzéssel. Ily csendes igénytelenségben élt Jézus, mely tele van élettel, öntudattal s érzelemmel. Higgyük ezt, s tapogatódzzunk Isten felé; tele van a világ Istennel; minden találmány s minden szép lélek az Isten arcának egy-egy leleplezése. Lelkünk vágyai, gondjai, imája, megtisztulásunk s megnyugvásunk Isten tükrözései. Hisz Isten szellem és élet, s mi egészen belőle vagyunk, s ha szívvel hozzáfordulunk, okvetlenül ráakadunk. E mélységeket járta Jézus 30 évig; járhatta volna az örökkévalóságig.
Élt, mesterséget folytatva, örök hivatásnak. „Sub specie aeternitatis”, az örökkévalóság jegyében, járt-kelt, fűrészelt, faragott; felhőtlen égbolt domborodott fölötte, s ez égről lenézett rá Atyja arca, s lesugárzott Atyja akarata, melyet teljesített. Szabad kilátása nyílt lelkének, bűn, alacsony érzület nem homályosította; tiszta szándékok öntudata volt atmoszférája. Neki az élet nem volt zsibvásár, hol egymást csalják, sem cirkusz, hol erőt fitogtatnak; munka, kereset, ügyesség, tapasztalat egyet szolgált; az Istengyermek típusának kialakítását; „növekedett bölcseségben, korban s kegyelemben”. Higgyük el, hogy tudás, tanulás, küzdelem, kereset, karriér egyet szolgáljon; a szebb, tisztább, emancipáltabb lelket. „Nicht Karriere, sondern Charaktere!”
Ez a nagystílű élet a legédesebb s a legbensőségesebb. Otthona szent mint az Isten háza, s meleg mint a család; bensőséget, édes meghittséget, édesanyai szeretetet élvez. Atyja van, munkás, küszködő atyja, kinek munkájába beletanul az Úr, s mindkettőnek fáradalmát s gondját enyhíti a Szent Szűz, a hitves s az anya. A lelki élet nagy stílje nem törte le az emberi lét e virágait. Ezt mind bele kell állítani az isteni életbe. Názáret kell az emberiségnek. Jézus életének 30 éve ezt nyomósítja. „Magna vixit, nihil dixit!” Nagy élet s kevés szó! Assides nato pia mater almo, Assides sponso bona nupta. Felix, si potes, curas revelare fessis, Munere amico”; leül a Szent Szűz édes, isteni Fiához, leül mint jó hitves kedves férjéhez s jól esik neki fáradtságukat megenyhíteni.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.