„A napkeleti bölcsek elmenetele után íme az Úr angyala megjelenék Józsefnek álmában, mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját és fuss Egyiptomba” (Máté 2,12). Isten a megtestesülés által a történelem útjaira lépett, s életében is érvényesülnek a történelem tényezői: gyöngeség, hatalom, szenvedély, bűn, igazságtalanság, szentség, türelem. Ő is fölhasználja a dolgok rendjét s menetét. Ahogy anyja van, úgy van gondviselő atyja, aki fölkel és fut vele. Isten gondunkat viseli, de föl kell használnunk a természet erőit s esetleg szembeszállnunk velük; mert a harc és ütközés a fejlődésnek útja, s nehézségekkel küzdve alakul ki gondolat, tudomány, fejlik ki ipar és gazdaság; mindezt pedig Isten gondolta s rendezte el így. Mily megadással megy a Szent Szűz a pusztán át; kegyetlen utakon jár, de Jézust viszi; íme az élet problémájának megoldása. Jézust kell bírnunk, bármily harcokban s nehézségek közt éljünk is. Először ezt kérdezem: szívemben van-e Jézus? A többivel boldogulok.
Heródes halála után „az Úr angyala megjelenék Józsefnek álmában Egyiptomban, mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére… Hallván pedig József, hogy Arkelaus uralkodik Judeában, atyja, Heródes után, félt odamenni, s eltért Galilea részeire” (Máté 2,19). József csendesen várt, kitartott Egyiptomban s nem okoskodott, hogy mint lesz, hogy lesz. Képviseli a „caritas fidelis”-t, a hűséges szeretetet, mely tűrni, várni, kitartani tud. Az „édes” szeretet gyermekarc, a „hűséges” szeretet angyalarc; az édes szeretet tej, a hűséges szeretet vér. Mikor a szeretet élvez, a hűség pihen; mikor a szeretet fáradt, a hűség virraszt. A hűség a szeretet őrangyala. Csak akkor szeretek igazán, ha nehézségek s áldozatok közt tudok szeretni, vagyis ha hű vagyok.
Angyal inti s József reflektál s megfontolva cselekszik. Közreműködik az angyali világossággal; hitet ésszel kombinál. Az isteni sugallat az egyik elem, a másik az én értelmes, érdeklődő, közreműködő lelkem. Szívemen kell hordoznom ügyeimet, erős kézzel munkálnom érdekeimet, bár hiszem s remélem, hogy az Úr megsegít. Igy ki lesz zárva a gépiesség. A szív nem gép. A jószándékban is lehet gépiesség, ha az ember megszokta; tehát lelket, öntudatot kell belevinnem jó, szent gyakorlataimba is. Az első, gondos érzület kisérjen mindenben, a „caritas prima”.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.