Küzdj és bízva bízzál! (A tiszta férfiúság 34. rész)

 

VI. fejezet. – Küzdj és bízva bízzál!

 

 

 

 

«Fortior est, qui se, quam qui fortissimo vincit moenia; nec virtus altius ire potest.»

«Várak megvívójánál hősebb, aki önmagát legyőzi; az erény ennél magasabb fokot el nem érhet.»

Ovidius.

Ismétlem, amit az előbbi fejezetben mondtam: Fiam, ha mégoly tüzes természeted volna is, ha mégannyira ereznéd is magadban ösztönös vágyaid parancsoló követelőzését és ha azok bölényszilajsággal törnének is reád s farkas-lihegéssel, nem fognak rajtad győzedelmeskedni, ha te nem akarsz rabszolgájuk lenni! Ha erős lesz a jellemed, ha erős lesz életed vizének sodra: akaratod. Tudod: szél ellen is lehet csónakázni, ha erős a víz sodra. Hiszen mindazt a szomorúságot, amit az előző fejezetekben olvastál, csak egy célból írtam le: borzadj meg és fuss – egy szebb jövő felé!

De kérdezed: mit tegyek tehát?

Tudod, úgy-e, hogy ha valahol nagy kincset őriznek, erős lakatot tesznek a házra. És minél nagyobb a vagyon, amelyet őrzünk, annál erősebben zárjuk el ajtónkat a rablók elől. A te legnagyobb kincsed telkednek tisztasága; őrizd tehát lankadatlan kitartással az ajtókat, amelyeken betörhet az ellenség lelked kincséért. Őrizd valamennyi érzékedet.

Vigyázz gondolataidra, minden szavadra, tekintetedre, cselekedetedre és főkép legyen rá gondod, hogy erősen óvd magadat az első ballépéstől, mert az első erkölcsi esést nagyon könnyen követi a tizedik is. Jól tudom, hogy abban a forrongó korban, amelynek tüze most vulkánzik ereidben, örökösen résen kell állanod, ha meg akarod őrizni lelked egyensúlyát. De hiszen most már tudod, hogy egész jövőd foroghat most kockán; és az a pár évi küzdelem, amelyben most magadat erősnek kell mutatnod, megéri annak a nagy kincsnek biztosítását, amelyért az ifjú években harcolsz; és ez: férfiúi jellemed csorbítatlan kialakulása.

Tiszta élet? Tiszta lélek!

Tehát tudom, el vagy szánva minden küzdelemre, csak sértetlenül őrizhesd meg lelked tisztaságát. Hiszen, amint tisztaság kell a testi élethez is – kell tiszta lakás, tiszta levegő, tiszta ruhák, tiszta ételek, – éppúgy lelkednek is legelső létfeltétele a tiszta erkölcsi élet.

Ha lépcsőt mosunk, legfelülről kell kezdenünk; s ha életedet akarod tisztává tenni, legbelülről, gondolataidnál kell kezdened. Nemcsak beszédedben, nemcsak tetteidben, hanem valamennyi gondolatodban is őrizd meg tehát tisztaságodat, mert aki csak gondolatában is vetkezik ellene, már kikezdte az épületet, mely lelke kincsét őrzi és csak idők kérdése, mikor fog az egész menthetetlenül összeomlani. «Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meg fogják látni az Istent.» (Máté 5,8.) Olyan érzékeny a lelki tisztaság, akárcsak az úgynevezett bolognai üveg, az a hideg vízbe cseppentett üvegmassza, amely mintegy felkiáltójel gyanánt figyelmeztet, hogy egyetlen piciny részecskét le ne törjünk belőle, mert nyomban a legelső megsértéskor haszontalan üvegporrá morzsolódik össze az egész. Vagy egészen tiszta leszel – még gondolataidban is – vagy elbuksz. Középút ezen a téren nincs. A tisztasággal éppúgy nem lehet alkudozni, mint a becsülettel: félig-meddig nem lehetsz becsületes, de félig-meddig tiszta sem lehetsz. Sőt a gondolat és fantázia tisztátalansága sokszor még az egészségre is veszélyesebb, mint az ilyen tett. «Óvd a szívedet, minden gonddal, mert az élet ebből fakad.» (Péld. 4,23.)

Szent Ágoston, akinek fiatal korában, megkereszteltetése előtt, roppant nagy testi kísértései és mély bukásai voltak, így magyarázza ezt a szomorú helyzetet: Mikor az első emberpár még el nem követte az engedetlenség bűnét, éppúgy teljes ura volt a nemi ingernek is, mint ma urai vagyunk pl. ujjainknak. Az ujját az ember úgy mozgatja s akkor, amikor akarja. Akaratom nélkül nem mozdul meg. A nemi dolgokkal azonban – sajnos – ma már nem vagyunk így. Ilyen gondolatok, érzelmek, vágyak, megmozdulások olyankor is támadnak bennünk, amikor nem akarjuk, s nem múlnak el, bármint akarnék is. És akárhogy akarom kiverni a fejemből, hát nem megy és nem fogad szót! Az emberek – írja Szent Ágoston – oly ostobák voltak a paradicsom- bán, hogy nem engedelmeskedtek Uruknak. Most aztán részben büntetésül, részben tanulságul Isten ugyanazt mérte reájuk: egy rész – a nemi vágy – nem engedelmeskedik az embernek, hanem az emberi ész és belátás ellenére is saját feje (ösztöne) után megy.

Már most ebből mi következik? Az, hogy ezt a mindent elsöprő árvízveszedelmet nem szabad ok nélkül szándékosan felidézned magadban, ha pedig magától kezdődik, nem szabad engedned úrrá lenni magad fölött. Az első pillanatokban még csak kezdő mozgolódás az egész; most még kitérhetsz előle, elfordíthatod róla figyelmedet s – mentve vagy. De ha engedsz az első gondolatnak, már kicsúszott kezedből a hatalom s nem láthatod többé, mi lesz a vége.