Igazold magadat! (A tiszta férfiúság 35. rész)

Ha nem akarod, nem bűn!

Éppen talán gondolataid, hirtelen feltámadó s felzaklató vágyaid fognak legtöbb aggodalmat adni, mert hiszen legkevésbé azok fölött vagyunk urak. De éppen azért akarlak külön figyelmeztetni erre, hogy megóvjalak a fölösleges aggályoskodástól. A rosszra való hajlam maga még nem bűn az emberben. Ez az akaratod birodalma: ha te uralkodsz fölötte, jellemmé válik benned; ha hagyod magad fölött uralkodni, szenvedéllyé.

Gondolatainkért csak attól a pillanattól fogva vagyunk felelősek, amikor azok teljesen tudatosakká válnak bennünk. Előbb nem!

Márpedig sokszor fogod ebben a fejlődő korodban tapasztalni, hogy bárhol vagy – tanulás közben, játékban, olvasás, ima közben, – egyszerre csak oly gondolatokat veszel észre eszedben, amelyek erre a bűnre vonatkoznak és érzékeny lelkiismereted aggódva kérdi, hogy vajon nem sértették-e már ezek is lelked tisztaságát. Légy nyugodt! Amíg azokat észre nem vetted, nem vagy értük felelős. Arról nem tehetünk, hogy verebek ne röpködjenek fejünk fölött; de arról igen, hogy fészket ne rakjanak a fejünk tetején. Csak most, ebben a pillanatban tudj erős lenni és rögtön – de percnyi késlekedés nélkül! – bátor kézzel nyúlj gondolataid közé és zavard ki fejedből a hívatlan vendéget.

De hát mit tégy? Igyekezzél bármiféle módon mással elfoglalni magadat, hogy rossz gondolataid helyébe szinte észrevétlenül mások jöjjenek. Végy kezedbe érdekes olvasmányt, menj ki játszani, fúrj, faragj, dolgozzál, tanulj, imádkozzál, csak valamiképpen mással foglald el magad, míg képzeleted megtisztul a bántó gondolatoktól. De mindezt nyugodtan, nem ijedezve, nem izgatottan! Látni fogod, hogy olyanok ezek a gondolatok, akár a tolakodó, szemtelen légy. Ne zaklasd hát fel magadat miattuk. A legyeket izgatottsággal elűzni nem lehet, mert annál vakmerőbben térnek vissza. Hanem jól a nyakuk közé kell csapni, hogy felforduljanak. Ne szállj közvetlen harcba ezekkel a gondolatokkal; mihelyt ezek felé fordulsz – még ha küzdés céljából is – máris erősödnek. Legokosabb tehát elfordulni azoktól, azaz faképnél hagyni azokat. Kopognak, zörögnek, dörömbölnek lelked ajtaján? Egyszerűen ne végy róluk tudomást. Fölényesen mondjad magadban: No ide ugyan be nem jöttök! Add ki nekik az utat a legelső jelentkezésnél; mert ha szóba állasz velük, szemtelenek lesznek. Ne ijedj meg tőlük, folytasd nyugodtan utadat. A kutyák is annál vakmerőbben ugatják az utast, minél inkább megijed tőlük. Ha ellenben fölényes hidegvérrel mégy el mellettük, behúzzák farkukat és szégyenkezve kullognak vissza vackukba. Ezt a fölényes lenézést tanuld meg a rossz gondolatokkal szemben: «Ugyan, mit ugráltok itt a fejemben! Hiszen az egyszerűen lehetetlen, hogy én bármi ilyen bűnre készakarva gondoljak».

 

 

Ne essél hát kétségbe, ha egy nap vagy egy órában tízszer is kellene megküzdened ily gondolatokkal és vágyakkal. Mindezt jó egész világosan tudnod; mert különben éppen a gyengéd lelkiismeretű ifjak igen sok energiát pocsékolnak el és elkedvetlenednek a helytelenül folytatott lelki harcban. A nemi érés benned az isten szent akarata; ha tehát ilyen gondolatok kavarognak benned, az is egész természetes folyománya fejlődésednek, azaz nem bűn, sőt nem is kísértés. Hogy aztán ne is legyenek bűnné, egyszerűen ne végy róluk tudomást. De ne ijedezve, kézzel-lábbal kapálózva tiltakozzál ellenük (mert így csak annál jobban beléd-csimpaszkodnak), hanem szelíd fölénnyel told el magadtól: «Ejnye, édes fejem, de bolond gondolatok forognak benned! Úr Jézus, segíts meg!» Ne is töprenkedjél fölötte: «Jaj, talán beleegyeztem ebbe a gondolatba?» És ne lankadj, ha már-már úgy látod, hogy hiába minden, nem megy, nem sikerül azokat kiűzni fejedből. A gyakori kísértés nem bűnösséged jele, inkább lelki épségedé, hiszen az ellenség is azt a várat támadja újra meg újra, amelyik még sértetlen. Az a katona, akit az ellenség megtámad, ne szégyellje magát; csak az, aki gyáván behódol a támadás előtt. Erősítsen az a tudat, hogy ha véletlenül talán mégis belefeledkeztél volna ilyen gondolatokba, minden az akaraton fordul meg; és ha én nem akarom lelkemet beszennyezni – pedig nem akarom! – és ha én tisztán akarom lelkemet megtartani – pedig akarom! – hát akkor győztesen fogok kikerülni valamennyi küzdelemből. Non nocet sensus, si deest consensus. (Sz. Bernát.) Amíg küzdesz, nincs bűn! Ott kezdődik a bűn, ahol az akarat feladta a küzdelmet. Ami akaratomon vagy tudtomon kívül történik velem, azért nem vagyok felelős, tehát az nem bűn. Például bármi történjék velem alvás alatt, vagy bármiféle álmaim is lettek volna, azokért nem vagyok felelős (hacsak nem előző napi léha viselkedésemmel idéztem elő ezeket az álmokat).

Tehát: kitérni az útból, ha jön a veszett kutya! Figyel- mén kívül hagyni vágyadat, másra terelni gondolataidat. Miért? Utálatos, megvetendő dologról van szó? Dehogy! A teremtő Isten fenségesen szent gondolatáról, amelyet éppen ezáltal óvsz meg a megszentségtelenítéstől, a bepiszkolódástól.

Igazold magadat!

Afrika déli csücskén él a búrok maroknyi népe. Sokáig alig tudtak róluk, míg pár évtizeddel ezelőtt az angol-búr háborúban világnevet nem vívtak ki maguknak hősiességükkel. Ez a háború pedig úgy keletkezett, hogy az angolok meg akarták szerezni maguknak a búrok értékes gyémántbányáit. A búrok először nem is tudták, mily értékes természeti kincseik vannak. Egy angol utazó elképedve látta, hogy az utca porában a kis búr gyermekek gyémántkavicsokkal játszanak. A kis hősi nép azonban – mikor tudatára ébredt nagy kincsének – halálra-szántan állott ellen a nagy angol túlerőnek.

Ilyen értékes gyémántbánya – vagyis dehogy ilyen, ezerszerte értékesebb – rejlik minden fiú lelkében, csak az a baj, hogy sok ifjú ezt nem tudja és könnyelműen az utca porában játszik végtelen értékű kincsével, lelkével. Hányan sározzák be egykor oly tiszta, hófehér lelkűket! Hányan teszik ki könnyelműen a veszélynek! Hányan vesztik is el játék közben drága kincsüket!

Nagyvárosokban két utca között úgynevezett «átjáró- házak» vannak. Ezek megrövidítik a két utca közt a távolságot. Átjáró-házban azonban nem lehet az udvart tisztán tartani. Mindenki jön, az emberek ki-bejárnak, sok piszkot hagynak ott. Akárhány fiú lelke is valóságos átjáró-ház! Gondolatok, vágyak, szavak, tekintetek ki-bejárnak benne keresztül-kasul, kényükre-kedvükre. Csoda-e aztán, ha sok szemét rakódik le abban?

Az okos fiú őrzi házát. Az ajtók elé őröket állít (fegyelmezett akaratát) és belépés előtt mindenkit igazoltat. Megy például az utcán és képkirakat elé ér. A kíváncsiság rögtön felébred benne: nézzük csak végig azt a kirakatot. De egyszerre komisz kép kerül szeme elé, erkölcstelen, gyalázatos. Hohó, az őr megszólal a szeménél: Igazold magadat! Neked nincs jogod belépni a házamba! – és elfordul a képtől, így igazoltass minden gondolatot, beszédet, színdarabot, könyvet, mielőtt a te kis templomodba, lelkedbe beengednéd azokat. Ha ebben ily lelkiismeretes vagy, akkor ne félj semmitől: te tisztalelkű, hős fiú vagy, még ha napjában százszor kellene is a rossz gondolatoktól futnod. Mert ebben a dologban az a bátor, aki mindjárt megfutamodik.

Egy a fő: soha tudatosan egy pillanatra meg ne tűrj fejedben nemtelen gondolatokat! Minden más dologban úgy érsz el sikert, ha minél többet gondolkodói róla; itt a siker feltétele az, hogy minél kevesebbet gondolkozzál ilyen dolgokról. Ugye, ha kertben sétálsz és csúf, zöld féreg hull a kezedre, nem nagyon nézegeted, hanem rögtön lesöpröd, mert különben – összepiszkol. És ha szikra pattan ruhádra, nem nézed nyugodtan, mint éget rajta egyre nagyobb és nagyobb köröket, hanem elfojtod, mert különben – lángba borít, így söpörd ki fejedből azonnal és így fojtsd el kísértő gondolataidat is.

Egy dologra külön is figyelmeztetlek, ami a lelkiismeretes fiúkat – ha nem hallottak róla – fölösleges aggodalmakkal töltheti él. Idővel, tizenhat-tizenhét éves korodban, eljutsz a testi fejlődésnek abba a fokozatába, amidőn szervezeted – rendesen alvás közben – magától bizonyos nedveket választ ki és ilyenkor érzéki izgalom támad benned. Ne jöjj zavarba. Ez – hacsak nagyon gyakran (hetenként többször is) nem történik – sem nem betegség, sem nem bűn, hanem a szervezet fejlődésének, nemi érésednek jele. Sőt ha túl-gyakran történnék is meg, még az sem betegségtől van, hanem ideggyöngeségből, vagy mert hogy előző napon túlságosan kifárasztottad magadat (vizsgái tanulások közben), vagy valami esemény lelkileg felizgatott stb. Ez a nedv- kiválasztás nem függ tőled, amint a szívverés vagy a lélegzés sem, tehát ez egészen természetes dolog. A Teremtő nagyszerű gondoskodása rendezi így, hogy ami fölösleges van a szervezetben (ma még fölösleges, mert az a mag, mely ilyenkor a nedvvel kidobatik, e korban még csak éretlen és csak nyomorék gyermeknek adhatna életet), magától eltávozzék.

De hát nem bűn-e az ezzel járó izgalom, gyönyör? Hogy ez a gyönyör ilyenkor felébred benned, az szintén nem bűn, mert hiszen nem te idézted elő s ez együtt jár a nedvkiválasztással. De vigyázz, könnyen bűnné lehet; ha tudniillik tudatos állapotban örülnél is neki, vagy akaratoddal beleegyeznél, vagy ezt a folyamatot te magad bármiféleképpen előidéznéd. Ha tehát ilyenkor felébredsz, emeld lelkedet az Úr Jézushoz, imádkozzál, gondolj azonnal másra és maradj nyugodtan, míg ismét el nem alszol; így lelked sértetlen marad.

 

 

A serdülés korában az is gyakran meg fog történni veled, hogy nemi szerved nappal is minden különösebb ok nélkül izgalomba kerül. Ha ez magától történik, egyáltalában ne törődjél ezzel sem, mert ez együtt jár a fejlődéseddel; csak arra legyen gondod, hogy szűk- és meleg alsóruha, a nadrág nyomása, túl sok ülés vagy meggondolatlan fölösleges mozdulatok, fölösleges érintés, mászás, csúszkálás, mesterségesen ne idézzék elő azt az izgalmat, mert a készakarva keresett nemi izgalom súlyos bűn lenne.

Ismétlem, amit mondtam: minden az akaraton, a tudatos beleegyezésen fordul meg. Már pedig van az emberben úgynevezett testi akarat, alsóbb akarat is, melynek lelki akaratunk nem tud mindig parancsolni. Például egy képkiállítást nézel és egészen véletlenül illetlen képre esik tekinteted. A testi akarat abban a pillanatban felébred és ösztönözne a bűnre, izgalomba hoz. Ez még nem tudatos cselekedet, tehát ezért még nem vagy felelős. De lelked is észreveszi rögtön, hogy mi készül itt ellened és ha azonnal elfordítod tekintetedet más képre és az előbbinek még emlékét is kizavarod fejedből, – nem vetkeztél. A bűnhöz mindig akarat, tudatosság kell!