Erősítsd akaratodat! (A tiszta férfiúság 41. rész)

 

Erkölcsi téren azok buknak el leghamarabb, akik érzékeik kívánságaival szemben tétlenül viselkednek és valóságos szellemi Dobzse László mintájára tehetetlen játéklabdái ösztönös vágyaiknak. Erre a körülményre nyomatékosan akarom felhívni figyelmedet. Szoktasd testedet egy kis önmegtagadáshoz. Próbálj néha olyanról lemondani, ami nagyon jól esnék érzékeidnek s ami nem is volna eltiltva.

Nem sokszor, de néha, úgy próbaképpen, hogy vájjon lelked kezében tartja-e még a gyeplőt, kíséreld meg például egy negyedóráig nem inni, amikor pedig holtra szomjazva jössz haza a kirándulásról. Mikor a legkedvesebb süteményedet kapod ebédre, hagyj ott egy darabot belőle, s ha kozmás az étel néha, nyeld le szó nélkül. És ha egy órakor éhesen szabadulsz az iskolából, ne rágd édesanyád fülét keserves siralmakkal, hogy mindjárt éhenhalsz, ha rögtön nem kész az ebéd. És ha hozzák a levest, bármily éhes vagy, ne essél neki állati mohósággal, hanem szorítsd éhes gyomrodat is fegyelemre. Ha a cukrászda kirakata bármint csalogatja zsebpénzedet a pénztárcából kifelé, tudj néha ellentmondani. Ha mosdásnál kiszalad a szappan a kezedből, ne mérgeskedjél, hanem nevess egyet, míg fölemeled. Ha elszakad a cipőfűződ, mikor legjobban sietsz az öltözködéssel, ne csapd földhöz a cipőt, hanem fütyülj egy víg nótát, míg összekötözöd a fűzőt. Ha az egész csomó iskolakönyv kicsúszik a hónod alól, ne szitkozódjál, hanem jókedvvel állj neki összeszedni és vígan dudorászgass magadban. Ha nem tudod a spárgát kibogozni, ne kapj rögtön kés után, hanem igyekezzél nagy türelemmel kard nélkül megoldani a gordiusi csomót.

És mikor verőfényesen süt a májusi nap, tudsz-e nyugodtan könyved mellett tanulni és nem játszani menni a tanulás helyett? És reggel mikor itt a felkelés ideje, rögtön jókedvvel kiugrani az ágyból és nem ásítani és nem nyújtózkodni az ágyban, bár- mint csalogasson a meleg paplan és puha párna? És a nagy kirándulás után szinte összebicsaklik a térded a fáradságtól, hát csak azért is kihúzott gerinccel, feszesen lépni? És egy kirakat felé, amely rettenetesen csiklandozza a kíváncsiságodat, oda nem nézni? Azzal a társaddal, aki annyira «unszimpatikus» előtted, különösen kedves lenni? Ha parancsot kapsz – bármennyire nincs is kedvedre –, rögtön, egyetlen hang nélkül teljesíteni?

Aztán ha a holmidat rögtön nem találod, tudsz-e nem idegeskedni; és ha bosszantanak, vissza nem csúfolni; és ha nyílik az ajtó, nem rögtön odanézni; s ha levelet kapsz, nem azonnal felbontani? És ha bárki bánt is, tudod-e a harag feltüzesedő lázára a nyugodt felelet hidegborogatását rakni? És ha valami újság majdnem kifúrja már az oldaladat, egy napig tudod-e titokban tartani? És meg tudod-e tenni, hogy mikor ebéd után tanulni kezdesz, odahelyezel két-három csokoládé-bonbont magad elé az asztalra és az ott marad előtted érintetlenül egész estig, bármint fészkelődik is benned a nyalakodás vágya? És ha valami olvasmányod nagyon érdekes, tudod-e a legérdekesebb résznél becsukni és csak másnap folytatni? Az asztalnál ebéd alatt, s iskolában a padban csendben ülni és nem fészkelődni? És mindig egyenesen ülni, még ha fáradt vagy is? És így tovább ...

Azt mondod: ezek mind kicsinységek. Igaz, azok. De tudod-e, hogy minden nagy dolog kicsinységekből áll, s kicsiny téglákból épült az ötvenemeletes New-Yorki felhőkarcoló is? Ezek a mindennapi kis győzelmek emelni fogják önbizalmadat és akkor nem fogsz olyan könnyen meghátrálni a nehézségek előtt, melyekkel az életben találkozol. Hiszen, aki diadalmas homlokkal vívta meg a küzdelmek legnehezebbjét: az önlegyőzést, az úr tud maradni az élet egyéb küzdelmeiben is. Erről mondjuk, hogy «jellemes férfiú». A legkisebb önmegtagadásod, amellyel testedet szoktatod, hogy jobb belátásodnak, telkednek engedelmeskedjék, megbecsülhetetlen energiagyűjtés a komoly elszántságot követelő megkísértések idejére, mint ahogy apró kis elektromos szikrákból nagy villanyos erőt tudunk összegyűjteni az akkumulátorban. Ezeken a kicsinységeken fogsz meggyőződni, hogy a szellem mégis csak képes az anyagon uralkodni.

 

 

A tisztán megőrzött ifjúkor fönséges, magas eszménykép. De a magasságokba csak folytonos előremenéssel, apró erőfeszítésekkel lehet jutni. Rómát nem építették egy nap alatt, és a jellem nem főnyeremény, hogy bele lehessen pottyanni.

A diadal öröme.

Általában úgy erősítheted magad legjobban nemi ösztönöd túlkapásai ellen, ha nem direkt harccal veszed fel ellenük a küzdelmet, hanem – hogy úgy mondjam – kerülő utakon. Vagyis ne sokat töprengj ezen dolgok fölött, hanem lehetőleg hagyd figyelmen kívül, viszont pedig vedd fel a küzdelmet mindenféle kedvenc szokásod és gyöngesegéd ellen. Ahányszor sikerrel tudsz megküzdeni lustaságra, pontatlanságra való hajlamoddal, ahányszor nélkülözéshez, hallgatáshoz, türelemhez stb. szoktatod magad, ugyanannyiszor egyre nagyobb erőhöz jutsz ösztönös természeted jogtalan követeléseivel szemben is. Aki sohasem tagadott meg magától megengedett dolgot, attól nem várhatjuk, hogy kerülni tud majd minden tiltottat. A bűnhöz nem kell erőfeszítés, abba beleesünk; de jellemes élet nincs erős akarat nélkül.

Legjobban úgy erősítheted akaratodat nemi ösztöneid ellen, ha bármi más téren egy kis próbával, önlegyőzéssel, nélkülözéssel megtornáztatod. Minél többször tornáztatjuk izmainkat, annál erősebekké leszünk és minél többször tornáztatjuk akaratunkat, annál inkább urává leszünk annak, annál könnyebbé válik a jótett és leírhatatlan öröm fog el annak a szellemibb életnek nyomán, ami bennünk a szellem uralmából kivirágzik. Aki mint gyermek, mint ifjú, mint fiatalember sok kis apróságban, jelentéktelenségnek látszó kicsinységben erőt tudott venni kíváncsiságán, ínyencségén, lustaságán, aki összeszorított foggal s magasba emelt fővel, kivetett mellel és lobogó szemmel tud viselni hőséget s fagyot, éhséget és szomjúságot; aki tud hallgatni s tud a szemének parancsolni; aki lefojtja a felvörösödő haragot, – azt a fiút nem féltem, hogy el fog bukni ösztöneinek forrongó követelései között. Mert a döntő pillanatokban komoly parancsoló szavára legkövetelőbb ösztönei is szűkölve fognak hátrakullogni, mint a megvesszőzött ebkölykök. Aki tízéves korában önként le tudott mondani egy darab süteményről, tizenhat éves korában erősen meg tud állani az érzékek kísértéseivel szemben is!

Ez ugyan küzdelembe kerül; de hát maga ez a küzdelem is örömmel jár. Hiszen éppen a fiúk mily szívesen versenyeznek bármiben és örömmel mérik össze erejüket! Még a játékok közül is azokat szeretitek, amelyikben ügyességeteket, erőtöket ki lehet mutatni. Nos, hát itt aztán van alkalom, hogy kimutasd akaraterődet, vagy pedig növeljed, acélozzad azt! Próbáld csak meg komolyan azokat a kis akarat-gyakorlatokat, amelyeket föntebb elsoroltam. Nem csak ma vagy holnap, hanem állandóan. Biztosra veszem, hogy tetszeni fognak neked. Már maga ez a küszködés, ez az erőpróba is örömmel fog eltölteni; hátha majd fellobban benned a minden akadályt legyőzni tudó emberi energia jóleső -diadala érzete és megízleled azt az édes örömet, amely eltölt majd a makrancos akaratodon, szeszélyeiden, követelődző testeden aratott első kis győzelmek nyomán!

A diadal öröme további kitartásra sarkall. Ezért – ha már megrögzött bűnös szokás ellen kellene küzdened – legokosabban teszed, ha eleinte csak rövid időt, mondjuk négy-öt napot tűzöl ki magad elé: No, ennyi ideig csak meg tudom állani bűn nélkül! öt nap múlva aztán látod, hogy sikerült... «Istenem! hát mégis csak van még valami akaraterő bennem! A következő héten újra győznöm kell!» Ha az is sikerül, akkor már kétheti győzelem van mögötted és az biztat, bátorít a további küzdelemre.

A Sandwich-szigetek benszülöttei közt az a hit uralkodik, hogy ha megölnek valakit, annak az ereje átmegy beléjük. Hát ez babona. De az már nem babona, hanem színigazság, hogy ahányszor legyőzöd követelődző ösztöneidet, annyiszor erősebbé lesz akaratod. Mert aki ezeket az örömöket egyszer megízlelte, feszülő energiáknak sarkantyúzását érzi magában a még nagyobb győzelmek felé és egész biztosan sokkal boldogabb lesz annál, aki erőtlenül hajlong testi vágyai előtt, gyönge nádszála minden szélnek s gyáva, kit a vágyak nem félnek. Olvasd csak, fiam, ezt az alábbi levelet, amelyet egy VII.-es gimnazista írt hozzám. Mily szomorú az első része, de mily biztató a második!

Főtisztelendő Atyám!

Olyan fiú vonja e sorokat, aki szerencsétlen bukások halmán, feltörő ifjúi álmok, nagy élettervek ledöntött épületei között rakosgat néhány téglát; aki sírni tud nagy megbánó sírással ... Olyan, aki az időből szeretné kiszakítani életének egy szakaszát. Olyan, aki reggeli ifjúságát a bűn förtelmében úsztatta meg. Olyan, aki félig kifosztottan, félig bódultan és az elcsúfított lélek jajos felkiáltására vetődött ki az erkölcstelenség ördögcsárdájából ... Talán azért, mert már nem tudott fizetni.

Atyám! Azt mondtam el, amit másnak nem tudtam. Ami maró vádként ül múltam felett és gyalázatot dobál felém. Múltam!... sok levágódás, küzdés, újra elesés egyetlen rossz lépés miatt. Ezer ingadozás között, tévelygő utakon, félüres tarisznyával... inkább bizonytalanul, mint bűnösen.

Végre találtam iránytáblát. Ez volt rajta: «A tiszta férfiúság».

Atyám! A könyv minden betűje bennem forr még. Várat emelnek lelkemben, az elhatározás le nem dönthető várát. Szembenézek és mondom: Atyám, én akarok! Én akarok hazámért, magamért!... Azok közé számíthat Főtisztelendőséged, akik akarnak, akiket fölemelt.

Minden tollvonásom hála. Vonnám tollamat végtelen hálával! Mindig csak ezt írhatnám: Isten áldja megmentő Atyámat! Áldja meg!

Örök hálája csekély kifejezéséül írja ezt olyan fiú, aki akar.

 

Mikor ezt a levelet olvasom, eszembe jut a pogány Boethiusnak nagyszerű igazsága: «Superata tellus sidera donaft, győzd le a földet és csillagokat nyersz helyébe!

És ne gondold, hogy azáltal, ha mindig résen kell lenned, megkeseríted életedet s hogy az önuralom s önmegtagadás teher a válladon. Teher, igen, de olyan teher, mely fölfelé visz. A szárny is teher a madáron, de vedd le róla, tud-e akkor fölfelé repülni? Minden harcban – a lélek harcában is – a támadás a legjobb védelem. Azáltal, hogy már akkor edzed akaratodat, mielőtt még reád támadnának az alacsonyabb ösztönök, tulajdonképpen már előre a legjobban védekezel.

Mert tudatos akaratedzésednek idővel még külön jutalma is lesz. Aki gyenge akaratot hord magában, akinek minden lépésére, szavára, pillantására reszketve kell vigyáznia, annak tényleg kín az élete; azonban a te folytonos akaratgimnasztikáddal el fogod érni, hogy akaratod, mint kezes bárány engedelmeskedik legelső pillantásodnak és minden nemtelen gondolat és vágy ellen már magától, szinte reflex-tudatlansággal, mint gránit-szilárd pajzs fog védekezni. Mikor az utca pora akar szemedbe esni, szempillád, úgy-e, öntudatlanul húzódik össze védekezésre, íme, céltudatos munkádnak is az lesz legszebb jutalma, hogy erős akaratod tudatlanul is, mint láthatatlan, sérthetetlen páncél fogja védeni drága kincsedet, lelki tisztaságodat.