"Ahol két ember él és egy harmadik születik, ott értelme van az életnek, és a fény világít a homályban"

 Tudják, hogy a világ egy napon fel fog ébredni. Tudják, hogy a felhők

szét fognak oszlani, a hosszú tél jégkérge felolvad és hallatlan

szépségben beköszönt az új tavasz.

De azt is tudják, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Fizettek mind a

ketten: és ezért mindketten részesülni fognak a jutalomban. Minden

keserűségen átmentek és egymáshoz találtak. Mélységeken és magasságokon

át vitt az út, tévedéseken és tévelygéseken, veszedelmeken és önmaguk

feladásán, ködön és éjen át. De nagy magasságokra vitt fel és egyszer

még ragyogóan fel fog kelni a (…) nap.

(…)

A férfi nem mond semmit sem, csak fogja az asszony kezét. (…) Sötéten

és reménytelenül látszik előttük feküdni minden és a reggel is, melyre

virradni fognak: a férfi előtt, a nő előtt és a gyermek előtt. De

mindketten, a férfi és az asszony egyforma nagy erővel tudják, hogy bár

különböző országutakon ,egymásnak idegenül menekültek a hazából mint

ahogy ezrek menekültek ezer országúton: mégis egy út nyílik meg előttük a

láthatáron, a visszatérés közös útja, a közös, nagy országút; hogy kéz a

kézben fognak azon visszatérni, ők, akik valaha idegenek voltak s most

egymásra találtak, egy férfi és egy asszony, és kéz a kézben fognak

visszamenni a többi férfiak és asszonyok is, egykor szintén idegenek

egymásnak.

(…)

Körülöttük sötétség és reménytelenség. De (…)ölelkezésük diadalmas

boldogságában már ott van az egetvívó közösség biztos ígérete. (…) Mert

ahol két ember él és egy harmadik születik, ott értelme van az életnek,

és a fény világít a homályban.

(Részlet Hans Habe: Hárman a határon át - Hontalanok regénye című művéből; Nova Irodalmi Intézet, 1937.)