Még fülembe cseng nagyapám kritikus megjegyzése az “új idők” egyházi szokásairól, a papok szabadságolásáról és nyugdíjazásáról. “Régen nem mentek szabadságra a papok, mégis jól érezték magukat.” S folytathatnánk a sort: szabadságra sem kellett menniük, pedig több dolguk volt, mint ma. Már csak azért is, mert egy faluban több katolikus lakott, akikkel foglalkozniuk kellett, mint ma 10 faluban összesen.
Sok kérdés van, amiről érdemes lenne statisztikát készíteni, ide lehetne sorolni ezt is: vajon hány plébánián zajlik úgy az élet, hogy hetente két, vagy három fix program van csupán. Az is elgondolkoztató, hogy miközben az atyát elküldik 75 éves korban, aközben a “világi” munkatársak végzik azokat az apostoli tevékenységeket, amiket az Egyházban elsősorban a papoknak kéne végezni. Lényegét tekintve tehát egy olyan korszak eseményeit vehetjük szemügyre, pl. Benkovich atya nyugdíjaztatási botránya ürügyén, amik az Egyház identitás-válságát adják vissza kristálytiszta kontúrokkal.
Római Katolikus Blog
Kapcsolódó cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.