Ezt a filmet látnod kell! - katolikus vígjáték a nyárra

XII. Piusz pápa, miután megnézte a filmet, azt mondta: „Meg akarom ismerni azt a papot, aki utánam a leghíresebb a világon.”

Don Camillo - életed legjobb katolikus filmje

Ki fog győzni? A katolikus, konzervatív gondolkodású plébános, vagy a nép körében tisztelt kommunista vezető? Giovanni Guareschi olasz író ezt a kérdést bontja ki Don Camillo-történeteiben. Mielőtt még elhamarkodott ítéletet hoznánk, engedje meg az olvasó, hogy elmondjam: a pártvezér templomba jár, a pap pedig verekszik. 

Észak-Itáliában, egy írói fantázia által kitalált településen a falu templomába járó katolikusok és a szavazati többséget szerző kommunisták közt vérre menő harc dúl. A háború során a pap ruháját a tóban való fürdőzés közben ellopják, egy kommunista párttagot pedig piros festékkel mázolnak be. A helyszín olasz, a szereplők olaszok, tehát a háborút is valami korlátok nélküli, távolabbi határokig elmenő csatározásként fogják fel. A mű értékét növeli, hogy az eredeti könyv írója egykor a Candido című szatirikus királypárti folyóirat megalapítója volt (a '40-es évek végén miatta vesztették el a kommunisták a választást Itáliában). 

Giovannino Guarechi, a szerző nevét azonban igazán a Don Camillo-történetek tették világhírűvé. Guareschi műve – már az író életében – bekerült az európai irodalom Pantheonjába. Ha valaki szeret hasfájásig nevetni, de közben az élet-halál, és az emberi természet örökérvényű kérdéseiről is gondolkodna, feltétlenül szerezze be a könyvet, és/vagy nézze meg a Fernandellel készült filmet. 

(A könyv címe: Giovannino Guareschi: Don Camillo kisvilága)

Guareschi  főműve, a Don Camillo-történetfüzér a második világháború utáni olasz szórakoztató irodalom máig legsikeresebb alkotása. A háborút követő időszak tipikus olasz valóságába vezeti az olvasót: az erős katolikus egyház és a szintén megerősödött kommunista párt mindennapos csatározásaiba, a népi komédiák nyelvén.

A történetek alapján az ’50-es és ’60-as években készült öt filmben Fernandel játszotta a kisvárosi papot, aki rendszeresen borsot tört a kommunista polgármester orra alá. 1983-ban szintén nagy sikerű Don Camillo-film készült Terence Hill főszereplésével, bár a Fernandellel készült sorozat a legjobb mind közül:

• Don Camillo kis világa (1952)
• Don Camillo visszatér (1953)
• Don Camillo és a tiszteletreméltó Peppone (1955)
• Don Camillo Monsignore... de nem túlságosan (1961)
• Don Camillo elvtárs (1965)

Giovannino Guareschi a világ egyik legsikeresebb szerzője: több mint húszmillió eladott példány köthető a nevéhez, s több tucat nyelvre fordították le. 

A könyv szerzője élete során több újságnál is dolgozott. A háború utáni években ő volt annak a híres mondatnak a megfogalmazója, amelyet még ma is hangoztatnak Olaszországban: „Togliatti háromszor idióta szorozva hárommal”. Az 1948-as választások során pedig az ő tollából eredt „a szavazóhelyiség titkát csak Isten tudja, Sztálin nem” szlogen, illetve a „100 000 hadifogoly nem tért vissza Oroszországból. Anyu, szavazz ez ellen, értem is!” mondat. 

Élete végén hatalmas megtiszteltetésben részesült: XXIII. János pápa, aki Guareschit jó katolikusnak tartotta, arra kérte, hogy segítsen az új katekizmus kidolgozásában. Az író a felkérést visszautasította, mondván, hogy nem méltó ekkora feladatra. Halála után a Savoyai-házból származó II. Umberto a „Grande Ufficiale della Corona d'Italia” kitüntetésben részesítette. Ahogyan ma gyűjteményes kötetekben adják ki a legzseniálisabb írók életművét, úgy kellene kiadni Guareschi minden Don Camillo-történetét magyarul.

Részletek a filmből:

Peppone gyónása

Don Camillo megáldja a szovjet traktort

A Fernandellel készült Don Camillo kisvilága hamarosan letölthető lesz az oldalunkról. Egy következő posztban lesz megtekinthető.

Addig is  - ha még nem tettétek volna - iratkozzatok fel Facebook oldalunkra, hogy értesíthessünk titeket a film felkerüléséről.

Áldott nyarat kívánunk!