Több különböző tényező hatására úgy érzem, eljött a pillanat, amikor nem várhatok tovább azzal, hogy megkérjelek: imádkozz az abortusz megszűnéséért.
Ez így viccesnek is tűnhet, de hiszem, hogy ettől függ sok jövőbeli fejlemény, és TUDOM, hogy Isten válaszolni fog. Amíg tombol az abortusz Magyarországon és a világban, addig nincsen előrehaladás a morál más területein sem. Sehol, semmiben. Az abortuszhoz való viszonyunk az élethez fűződő viszonyunk, ennélfogva mindent meghatároz. Ahogyan egy abortuszt átélt anya vagy apa is nem csak egy kis szeletét, de az egész életét formálja át egy ilyen döntéssel.
 |
| Így érezheti magát a magzatgyermek, mikor érzi, ahogy a szike letépi előbb a kezét, majd a lábát, végül a fejecskéjét |
Saját tapasztalatom, hogy a rövid imákat tudja az ember hosszú távon naponta elmondani. Tehát fontos lenne, hogy MINDEN NAP mondd el, és hogy legyen a legforróbb, legelmélyültebb kívánság, esengés, ami tőled telik. Eredetileg azt gondoltam: a legjobb volna, ha mindenki a maga szavával fohászkodna, de olyan határozottan megvan bennem egy ima, amit erre mondani lehetne, hogy inkább leírom:
"JÉZUS, MINDENT FELÜLMÚLÓ IRGALMADRA KÉRLEK, ÁLLÍTSD MEG AZ ABORTUSZT MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EGÉSZ VILÁGON, HOZZ BÉKÉT ÉS SZERETETET A SZÍVEKBE! JÉZUSOM, BÍZOM BENNED! MÁRIA, OLTALMAZZ MINKET!"
Sokan érzünk magunkban egyfajta ürességet, gyakran van a szívünkben indulat és nem értjük honnan táplálkozik. Ha megnyitjuk a szívünket a Szeretetre és egy egyszerű fohásszal kérjük Istent, hogy szüntesse meg az abortuszt Magyarországon, akkor már kevésbé leszünk belül üresek, beindítjuk az életet magunkban és ez ki fog hatni másokra, mindannyiunkra.
Azt gondoltam, hogy a hozzánk csatlakozókkal jó lenne évente egy személyes találkozó, imaalkalom is. December 8-a nagyon szép ünnep lehetne erre - már idén is. (Erről bővebben azoknak majd, akik csatlakoznak. :))
Köszönöm,ha igent mondasz, és kérlek, küldd tovább ezt a levelet egy-egy személyes mondattal mindazoknak, akikről úgy gondolod, hogy megérintené a szívüket, és velünk tartanának gondolatban-lélekben...:) Lehet, hogy sokaknak hasznosabb lenne a lenti utóiratot bemásolni a levél elejére bevezetőnek - majd Te eldöntöd.
Kérlek, ha úgy döntesz, hogy elkezdesz velünk imádkozni, jelezd nekem! anett@sziklatemplom.hu
Szeretettel,
Olaj-Rabóczky Anett
Utóirat az abortuszról:
Énekeljük, hogy "Isten áldd meg a magyart". De Szegény, hogy áldja meg, ha naponta 122 hal meg abortuszban közülünk?" (Csókay Andrást idéztem). Sokan gondolják úgy, hogy őket talán csak távolabbról, vagy egyáltalán nem érintő problémáról van szó. Mi úgy gondoljuk, hogy azzal, ha az imádság mellett beszélünk is róla, sokat segítünk a hallgatásba burkolózó, "pont rosszkor" várandóssá lett anyáknak. Ha ez nem egy tabu téma, akkor bátrabban beszélnek róla a fiatal leányanyák is, és többen leszünk, akik segíteni tudunk. Milyen jó lenne ha a felnövő generáció fejében már tisztázódna, hogy ha megfogant bennem vagy általam egy gyermek, akkor én már anya illetve apa vagyok! És ezen nem tudunk azzal változtatni, ha elmegyünk abortuszra, attól még ugyanúgy szülők maradunk, csak a gyerekünk meghal.
Az abortusz legalizálása óta eltelt 60 év alatt nagyjából 6.000.000, azaz hatmillió gyerek végezte a “szülőszobák” műtőasztalán. Nem gondolhatjuk, hogy ez nem hagy mély nyomot az anyák, családok, a közösségek és a nemzet lelkében. Tudnunk kell, hogy amíg tombol az abortusz – itthon napi 122 (!), Európában napi 4-5 ezer, a világban napi 120-130 ezer – addig nem lesz békességünk.
És idemásolok egy írást, ami röviden, de tökéletesen összefoglalja a problémát. Hogy miért mindenkinek az ügye az abortusz:
"Én sem szeretem, amikor... ideológiai, politikai törésvonalak alapján vitatkoznak az abortuszról. Ráadásul szinte mindig a beteg magzat vagy anya, illetve a nemi erőszak eseteire hegyeződnek ki a viták, pedig ezen okok összesen sem érik el az egy százalékot – az abortált magzatok 99 százaléka egyszerűen „rosszkor jött”. Ki kellene végre szállni „a magzat élethez való joga” kontra „a nő választási joga” kifejezésekkel felcímkézett lövészárkokból, amelyekben a nő és születendő gyereke egymás ellenségének van beállítva. Szabad választásról úgyis bajosan beszélhetünk – a minket megkeresők többsége vagy súlyos nyomás vagy információhiány következtében döntött az abortusz mellett. „Ha legalább egyvalaki mellettem állt volna!” Álljunk oda a többnyire komolyan vívódó nő mellé, és ítélkezés vagy moralizálás helyett segítsünk abban, hogy elfogadja az anyaságát, és közben ne kerüljön lehetetlen helyzetbe."
Kapcsolódó cikkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.