Ne hagyd abba!

Újra és újra arról a férfiről gondolkodom, aki 1910-től Provance tartományban, az Alpok egyik lepusztult területén pásztorként élt, s elkezdett makkot ültetni. Napról-napra, ahogy nyáját kihajtotta, százat ültetett el, gondosan válogatott makkokból. 

Az első három évben már százezernél tartott. De nem hagyta abba akkor sem, amikor már vállmagasságú fák közt zúgott a szél. Éveken, sőt évtizedeken át ültette a magokat. Később – a föld adottságainak megfelelően – más fákat is ültetett. Tízezer-számra. Bükkösök, sőt, nyírfások is születtek keze nyomán. 

1933-ban egy elképedt erdőőr személyében látogatót kapott. 1935-ben minisztériumi szakértők szálltak ki, vizsgálni a „magától települő” erdőt, s védett területté nyilvánították a tájat. Ekkorra már ismét patakok vidámították a területet a korábbi kiszáradt, kopár vidék helyén. Az élet más formái is megjelentek. Kezdett olyanná válni a táj, mint a római kor idején, amikor még településekkel volt teli ez a környék. 

1945-ben ez az idős pásztor, az eredeti területtől jó harminc kilométerre, még mindig folytatta békés ültető munkáját. Ekkor már 87 éves volt – de napról-napra vetette a magokat: a jövendő fákért. Az erdő pedig, amit kitartó ültető munkájával telepített, tíz- és tízezer ember életét tette széppé, s egész környezetét megváltoztatta.

Igen, vannak, akik „kicsit mások”, mint a többi ember.

Vannak, akik „ültető munkát végeznek”, ami sokak életét teszi szebbé, s változtatja meg jó irányban.

Azt hiszem, akik a felnövekvő nemzedékkel foglalkoznak, ilyen emberek kell legyenek. Szülők is, nagyszülők és pedagógusok is. És azok is, akik Isten Igéjét képviselik ezen a földön. 

Magot vetnek, és SOHA nem hagyják abba. Ez a szenvedélyük, erről gondolkodnak, ez járja át őket. 

Csak ültetünk, ültetünk és ültetünk. Mások fogják meglátni annak eredményét, amit mi tettünk. De meg fogják látni.

NE HAGYD ABBA...

Néha különösen sok ellenállással küzdünk meg, vagy bántással találkozunk... De MINDIG kellenek, akik a legkilátástalanabb helyzetekben is helytállnak. S ha megvannak ezek az emberek – egészen biztos, hogy idővel meglátszik a gyümölcse annak, amit tettek. 

Legszívesebben kiáltanám hangosan: „Csak ne hagyd abba.... csak tedd állhatatosan, és meg fogod látni, hogy VOLT ÉRTELME!”

Havas Gabriella