.

Hogy törpévé ne váljak, fejlődnöm kell. Öntudatosan kell felfognom a hit igazságait s azokból érzületemnek s tevékenységemnek motívumait kölcsönöznöm. Meg kell értenem magamat, fiziológiámat, pszichológiámat, hajlamaimat, ingereimet testemben éppúgy, mint lelkemben; nem szabad bűnnek tartanom a természetes ingereket, kivált a nemi életet illetőleg; de ismernem kell az érzés hangulatait és színeit; ki kell tágítanom öntudatos világom sugarát s azt az akarat fönnhatósága alá szorítanom. Ebben a rendezett, okos, ésszerű, belső világban megközelítem Istent, az örökkévalóságot, Krisztust, az éltető Szentlelket, s nem fogom az erényt – nem tudom milyen – szent «excessus»-okban keresni, hanem az élet minden körülményei közt napról-napra átélem azt. Nem a remeték pusztáiban, nem a bűnbánók barlangjaiban lakott az Úr, hanem a názáreti házban!

Prohászka Ottokár