2016. június 13., hétfő

Akik a rendszerváltás óta „hívők”…

… az egyházközségek békés életét forgatják fel. Amikor hűségesnek kellett volna lenni, akkor a pártgyűlésen tapsoltak az első sorban.

Régen feljelentgették a hívő munkatársaikat, amiért gyermekeiket hittanra járatják. Ma feljelentgetik a papjukat, ha őskommunista hozzátartozójuk polgári temetésére nem hajlandó harangozást engedni.

„Megtérésüket” követően igyekeztek azonnal vezető szerepekhez jutni az egyházközségekben: nem egy olyan volt erkölcstelen életű nő lett hitoktató, akinek a felmenői vitették el Recskre az akkor papot, sekrestyést, kántort – s ez utóbbiak az ottani kínzásaikról halálukig nem mertek beszélni, nehogy családjuk veszélybe kerüljön.

Olyan volt vezető óvónő is aktív hitoktató lett, aki a rendszerváltás előtti karácsonyon még Lenin-szobrocskát tett az óvodásai elé.

Ha nem valamelyik belső szektához (értsd: karizmatikus, vagy egyéb mozgalomhoz) csatlakoztak, akkor ultra-modernkedve, lenézve, megvetve az Egyház lelkiségi gyakorlatát és jogszabályait felolvasók, akolitusok, nős diakónusok akartak lenni – és sajnos lettek is.
Mindig mindenhez jobban értenek, így pl. a teológiához is, holott szentségtörések sokaságában élnek, egy sort nem értenek pl. a teológiából, de néhány betanult idézettel igyekeznek mindenkit lehengerelni – mint a „klasszikus” szektások.

Még ők vonnak kérdőre, hogy miért nevezzük nevén a bajokat, amelyek elharapóztak és alapjaiban próbálják Krisztus művét megrendíteni. Akad közülük ilyen-olyan szabadkőműves klubtag, s mint ilyen tüntet a karitatívnak látszó tevékenységgel, holott nem veszi észre, hogy munkáját a szabadkőművesek használják fel a hatalomátvételre.

Az irányított, hazug médiát figyelik és fogadják el feltétel nélkül, holott az valóságnak semmi köze a hírekben megjelenő szenzációkhoz. (A katolikusnak nevezett médiumokat réges-régen nem katolikusok tartják hatalmukban, hanem az Egyházat az utóbbi 50 esztendőben meggyalázó bérencek.)

Hasonlítsák össze a mostani pápa (?) szerdai általános kihallgatásairól készült filmfelvételeket és azokat, amelyek még a valódi katolikus egyház idejéből valók. Két évezred óta tudjuk, hogy amikor egy egyházi személy – legyen akár a pápa – a szétzüllesztett és erkölcstelen világ kedvence – akkor bizonyosan rossz úton haladunk.

Holmi újfajta belső szekták – amelyeket a legutóbbi zsinat óta favorizálnak – mindent a show-műsorok szintjére süllyesztettek. Undorító egyen-mosolyuk mögött az Egyház eretnekségeinek vissza-visszatérő „felsőbbrendűsége” nyilvánul meg. Ők a „tiszták és üdvösségre egyedül jogosultak”, akik pedig feláldozták magukat és egzisztenciájukat a most tobzódók aljas árulása idején, azok le vannak nézve, ki vannak dobva. Szégyenletes, hogy ehhez hitetlen és erkölcstelen papok sokasága asszisztál.

Ma már „nem akarnak a középkori egyházhoz tartozni”: hát persze, hiszen a középkori protestantizmus késői leszármazottaiként gyalázzák meg a vértanúk véréből szárba szökkent krisztusi magvetést.

Ha arra van idejük, hogy a magyar helyesírási szabályokat kerékbe törve hozzászólásokat írogatnak, akkor arra is kellene időt szakítani, hogy végre magukba nézzenek és legalább egyszer életükben érvényes gyónást végezzenek.

Kérdőre vonnak, hogy ki hatalmazott fel a római katolikus jelző használatára – megmondom: sok-sok esztendei papi munkám, amelyekkel jól működő egyházközségeket, lelkileg erős híveket hagytam utódaimra.


A „divatból damaszkuszi úton járó gyorshajtók véleménye” cseppet sem érdekel. Egyházunk javításán fáradozunk, nem pedig sátáni disco-k építésén. Ha a pápa eretnek, akkor elveszíti a pápaságát, az engedelmesség alól fel vannak oldva a hívek. A hűségesek mindig, minden időben kihozták a bajból az Egyházat, az időszakos júdáspénzen megvásároltak pedig lelki akasztófán végzik.

Pater Anonymus,

aki nem mutatkozik be, mert elege van a szabadkőműves hitetlenek ellencsapásaiból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.