„És látván (Ker. János) Jézust ott járni, mondá: Ime az Isten báránya. És hallá őt két tanítvány, és követék Jézust” (Ján. 1,36). A hivatás bennünk érzék a Fölséges iránt, a lélek s a lelkiek iránt, még pedig az élet odaadásában. Kezdődik azzal, hogy az isteni lelkünk elé lép, s imponál és vonz. Kísérjük Jézust gondolatainkban, kérdéseket intézünk hozzá felejtve magunkat; Mester – mondjuk – hol lakol? s elmegyünk s megnézzük, s nála maradunk „az napon”; de még nem végleg. Beszélünk róla másoknak, érdeklődésünk tárgya lett: megtaláltuk a Messiást – mondjuk – Jézust, József fiát Názáretből. Ha mások ellenvetik: kerülhet-e valami jó Názáretből – megvédjük, hevülünk, lelkesülünk. Ime az életodaadás, az apostolság hajnala; ezt szívtisztasággal, imával s munkakedvvel kell párosítani. Jézus pillant belénk!
„Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya” (1,40). A természetfölötti érték kihámozódik az emberi fölfogás, a világias érzések hüvelyeiből; Krisztus természetfölötti erő, behatásai természetfölötti hatások; e hatásoknak hordozói is vannak: egyének, egyház, szentségek; ez irányzatnak folyamágya van, melyben hömpölyög; visz hátán királyi gályákat, de sodor szemetet is. Már most a kegyelemnek, mint erőnek hivatását a világban fölfogni s magát szolgálatára fölajánlani, – erejében bízni s azt fölhasználni szent reakcióban a világias szellem ellen, ez krisztusi, apostoli hivatás. „Kegyelem, vagyis krisztusi lelki erő”, az én gondolatom; ezt el nem riasztom, alázatban kiérdemlem, nagyrabecsülöm… ez az apostoli hivatás érzéke. Vigyázok, hogy sehol se álljak útjába; alázatos vagyok, a szegényeket szeretem, a lelket mindenkiben nagyrabecsülöm.
Isten részéről pedig a hivatás hívás, vonzás, lelkesítő kényszer, szeretet. Senki sem jöhet hozzám, ha Atyám nem vonzza – mondja Jézus. Finom lelkiség s természetfölötti érzék bizonyítják Isten összeköttetését a lélekkel; az ilyen léleknek érzéke s tüze, tehát Lelke van. Isten ad ily kegyelmet; Jézus föladataira s a Szentlélek kihatásainak szolgálatára s szentségei kiszolgáltatására kiválaszt lelkeket. Nem világraszóló küldetés ez, hanem buzgó, vágyó, Krisztus érdekeit szolgáló lelkület. Nagyrabecsülök minden ily hivatást; rögtön fölkelek s felelem: Uram, íme készen állok parancsodra. Szólj, hallom.
Prohászka Ottokár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.