"Békességünk emberekben nem gyökerezhetik"

KEMPIS  TAMÁS: KRISZTUS  KÖVETÉSE

Békességünk emberekben nem gyökerezhetik

I.

Fiam, ha békességedet valamely emberi személyben keresed, akit kedvelsz, akivel együtt

élsz, állhatatlan leszel és cselekvésre képtelen. De ha a mindig élő és megmaradó igazsághoz fordulsz, akkor nem szomorít meg barátod eltávozása vagy halála.

Bennem kell a baráti szeretetnek alapot vetnie, miattam kell szeretned mindazt, akit jónak

ítélsz, s nagyon kedvesnek itt a földön. Nélkülem értéktelen és nem is állandó a barátság, hamis és tisztátalan az a szeretet, amit nem én kötök egybe.

Annyira meg kell halnod az általad kedvelt emberek iránt érzett hajlandóságaid számára,

hogy (amennyiben rajtad áll) azt kell kívánnod, bárcsak minden emberi társaság nélkül

maradnál. Az ember annyival közelebb jut Istenhez, minél messzebb szakad minden földi vigasztalástól. Annál magasabbra jut az Istenhez vezető úton, minél mélyebben leereszkedik önmagába, s önmaga előtt minél inkább megsemmisül.

Mert aki valami jót magának tulajdonít, megakadályozza azt, hogy Isten kegyelme eljusson

hozzá, hisz a Szentlélek kegyelme mindig az alázatos szívet keresi.

Ha értenél ahhoz, hogy egészen megsemmisülj, és minden teremtményhez hajló szeretettől

kiüresedj, akkor nagy kegyelemmel lakást kellene vennem benned. Amikor a teremtményekre tekintesz, eltávolodol a Teremtő látásától.

Tanuld meg azt, hogy Teremtőd kedvéért mindenben legyőzd önmagadat, akkor eljuthatsz

Isten ismeretére. Ha valamit rendületlenül szeretsz és áhítasz, bármily csekélység, visszatart a legfőbb jótól és akadályoz annak elérésében.